Fénytörési hibák, szemüvegesség
Aki közelre és távolra is tökéletesen lát, nem kancsalít, és a közelre való alkalmazkodás nem jelent megerőltetést a számára, annak nem kell szemüveg. Három alapvető fénytörési hibát különböztetünk meg: a rövidlátást, a távollátást és az asztigmatizmust.
Rövidlátás (myopia)
A rövidlátó szemben a párhuzamos fénysugarak még az ideghártya előtt egyesülnek. Ez adódhat abból, hogy a szem hosszabb, mint az átlag, vagy felszíne relatíve túl domború. Ahhoz, hogy rövidlátó kis páciens elégedett legyen, megfelelő dioptriájú szóró, azaz "mínuszos" lencsét kell a szeme elé tenni. Így elérhetjük a fentebb említett ideális állapotot – a párhuzamos fénysugarak megnyugtató módon megint csak épp a retina síkjában egyesülnek. Megkülönböztetünk kis fokú (1-3 dioptria), közepes fokú (4-6 dioptria) és nagyfokú (7 dioptria felett) rövidlátást. A kisfokú és a közepes fokú rövidlátás általában tökéletesen korrigálható szemüveggel, később kontaktlencsével, és az ilyen szem "gazdája" egy életen át jól láthat. A nagyfokban rövidlátók között bizonyos betegségek, például az ideghártya leválása az átlagnál gyakoribb. Szerencsére a nagyfokú rövidlátóknál előforduló rendellenességek is egyre jobban kezelhetők.
Korral jár
A rövidlátás általában 6 és 10 éves kor között jelentkezik. Ugyanabban az időszakban, amikor a kisgyermek hirtelen nagyot nő, a szem hossza is növekszik. Első panasz lehet, hogy a gyermek nem látja az iskolában a táblát, vagy közel sétál a TV-hez. Hosszú évekig vita folyt arról, hogyan kell a gyermekek rövidlátását szemüveggel korrigálni; korrigáljuk ki a hibát teljesen, vagy csak annyira, hogy a gyermek iskolai feladatait el tudja látni. A szemészek egy része úgy vélte, ha mindig a legerősebb szemüveget kell adni, amivel a gyermek mindent tökéletesen lát, a szem "hozzáromlik" az új szemüveghez.
Az utóbbi években több tanulmány jelent meg ebben a témában, de a "hozzáromlás" elméletét egyik sem igazolta. Végtére is a rövidlátó gyermek személyiségét kell alapul venni. A rövidlátó ember rendkívül egyéni módon viszonyul a szemüvegéhez; van, aki gyenge üveggel érzi jól magát, és úgy tűnik, egyáltalán nem érdeklik a világ távoli csodái – beleértve a szomszéd ház kertjét, az utca túl oldalát -, és van, aki lelkiismeretesen megújítatja a szemüvegét, ahogy a legapróbb részlet homályba vész előtte. A gyermek helyett is csak annyiban kell a felnőttnek döntenie, nehogy a gyenge szemüveg az iskolai teljesítmény rovására menjen. A serdülőkor elején, a gyors testi növekedés időszakában a rövidlátás ijesztő gyorsasággal romolhat. Egy év alatt akár 2-3 dioptriával erősödhet a szemüveg, és a szülők rémülten keresik fel a szemészt. Az esetek túlnyomó részében azonban nincs ok aggodalomra, mert ez a gyors romlás csak rövid ideig tart, majd megáll, és a dioptria igény állandósul valahol a kis-, illetve közepes fokú rövidlátás tartományában.
Túllátóság (hypermetropia)
Túllátó az a szem, amelyben a végtelenből érkező, párhuzamos fénysugarak nem egyesülnek éles képpé a retinán, hanem csak a szem mögött találkoznának, ha annak burkain át tudnának hatolni. A túllátóság oka általában az, hogy a szemgolyó kisebb, tehát a tengelye rövidebb, mint az ideális lenne. Néha a törőerő gyengébb a kelleténél, például, ha a szaruhártya laposabb, vagy hiányzik a fény útjából a szemlencse – sérülés, vagy a szemlencse műtéti eltávolítása után. A túllátó szemnek valódi távolpontja – olyan pont, amelyet minden alkalmazkodás nélkül élesen lát – nincsen. Azért hívjuk mégis túllátónak, mert a távoli látás mégis kisebb gondot okoz egy túllátó embernek, mint a közelre való alkalmazkodás. A leghétköznapibb túllátó ember az, aki meghaladva 40. életévét, kénytelen szemüveget viselni olvasáshoz, bár távolra még jól lát. A túllátó szem optikai hibáját úgy javíthatjuk ki, ha "plusszos" lencséket illesztünk páciensünk szeme elé.
A túllátóság csecsemőkorban tulajdonképpen élettani, egészséges állapot. Az újszülöttek átlagos túllátósága +2.4 dioptria. A túllátóság az első életévekben kifejezetten csökken a szemgolyó növekedése miatt, sok szem ideális fénytörésűvé válik, de vannak, akik egész életükben túllátók maradnak. A túllátó gyermek sohasem tudja sugárizmait teljesen ellazítani. Mind távolra, mind közelre alkalmazkodik, hogy a tárgyak képét élesre állítsa. Ha a túllátóság mértéke kicsi, a gyermek az alkalmazkodással olyan ügyesen segít magán, hogy semmilyen panaszt, és semmilyen maradandó károsodást nem okoz a túllátóság.
Vannak gyerekek, akiknél a kisfokú túllátóságra (1-3 dioptria) csak kisiskolás korban derül fény, amikor leterheltségük nő, írni, olvasni tanulnak. Jellemzően délutáni fejfájást, a szem könnyezését panaszolják, néha elmesélik, hogy egy idő után "összefolynak a betűk". Ezeknek a gyerekeknek a látásélessége tökéletes mind a két szemen, és gyenge olvasószemüveggel – amely a belső szemizmok túlzott alkalmazkodásból adódó kifáradását megakadályozza – a probléma orvosolható.
Ha a kisgyermek túllátósága a növekedéssel nem csökken, az nagyobb gondot is okozhat. Az alkalmazkodás – amellyel "plusszos" dioptria hiányának egy részét a gyermek ledolgozni kényszerül -, szoros kapcsolatban áll a befelé kancsalítással. Erről az előzőekben már szóltunk. Ha a túllátóság 3 dioptriánál nagyobb, a belső szemizmok összehúzódásán túl az agy úgy próbál "besegíteni", hogy a két szemet a szokottnál jobban összetéríti, azok befelé kancsalítanak. Ha a dioptria hiba egyforma mind a két szemen, mindkét szem egyformán kancsal, ha különbség adódik, a nagyobb hibával rendelkező szem általában többször "húz be". Legtöbbször egy-két és fél éves kor között alakul ki ez az állapot, de nem ritka, hogy fiatalabb babát, vagy 4-5 éves kisgyermeket vizsgálunk frissen kialakult kancsalság miatt. Ha a kancsalságot túllátóság okozza – ez a leggyakoribb ok – a megoldás elsősorban a megfelelő szemüveg viselése. A szemüveg segít alkalmazkodni, nem kell már görcsösen összehúzni a sugárizmokat, és a szem túlzott összetérítése is elkerülhető. Ha a szemüveg önmagában kevés és az egyik vagy a másik szem makacsul kancsal állásban marad, akkor takarásos kezelést is kell alkalmaznunk. Erről a tompalátással foglalkozó fejezetben még szó lesz. Ha a túllátóság 6 dioptriánál nagyobb, az esetek nagy részében a gyermek nem kancsalít. A dioptria hiba már olyan nagy, hogy sem a teljes alkalmazkodás, sem a kancsalítás nem segít, az agy "feladja a küzdelmet" és a kisgyermek homályos képekben kénytelen szemlélni a világot. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a gyermekszemészeti szűrés jelentősségét. A közepes fokban túllátó, de még nem kancsalító, valamint a nagy fokban túllátó, nem kancsalító gyermeket a rutin vizsgálattal kiszűrjük, és megkaphatja a szükséges kezelést, ami felnőtt életére is kihatással lehet.
Asztigmia
Az asztigmia magyar elnevezése, finoman szólva, nem egységes. Sokan ezt az állapotot nevezik "szemtengelyferdülésnek", mások ezt a szót a kancsalság megnevezésére tartják fenn. Az asztigmiás szem a párhuzamos fénysugarakat egyetlen pontban sehol sem gyűjti össze, hanem a különböző meridiánokban beeső sugarakat – a szemgolyó felszínén éppúgy meridiánokban tájékozódunk, mint a földgömbön – ún. gyűjtővonalakban egyesíti. Az asztigmiás szem szaruhártyája (néha a szemlencse felszíne), az élettani állapottól eltérően, nem tökéletes gömbfelszín, hanem olyan, minha mondjuk egy kissé leeresztett gumilabdát két ujjal összecsippentenénk. Valamelyik átmérő irányában domborúbb, és arra merőleges irányban kevésbé domború. Az erősebb görbületű tengely irányában áthaladó sugarak előrébb, a gyengébb görbületű tengelyben áthaladók hátrébb egyesülnek gyűjtővonalakban. Korrigálása olyan lencsével lehetséges, amely csak a megfelelő meridiánban változtatja meg a fénytörést. Ezt a lencsetípust hívják "cylinderes" lencsének. Hengerfelszínből csiszolják ki, nevét is innen kapta, amely a henger latin nevére utal. "Cylinderes hiba" kisgyermekeknél is előfordulhat. Gyakori jelenség, hogy csak az egyik szem érintett, a másik szemmel a gyermek tökéletesen lát. Ez egyrészt jó, másrészt viszont a szülő számára nehezen felismerhetővé teszi az állapotot, hiszen a gyermek "mindent lát", "mindent úgy csinál, ahogy kell". Igen ám, de ilyenkor az egyik szem szerepét a másik, egészséges szem veszi át, az asztigmiás szem ellustul, azzal a gyermek egyre kevesebbet fixál, és végül az asztigmiás szem tompalátóvá válik. Újra kell hangsúlyozni, a megfelelő időben végzett gyermekszemészeti szűréssel az asztigmia is felismerhető, és kiadható a szükséges szemüveg.
Szerző: Dr. Domsa Patrícia
