Csecsemőkori alvászavarok, elaltatás
Az elalvási zavar esetén a gyermek önmagától nem tud, illetve az idősebb gyermek nem akar elaludni. A gyerekek gyakran azért félnek elaludni vagy egyedül maradni este, sötétben, mert ezzel – ha csak átmenetileg is, de "itt és most" mindenképpen – megszűnik számukra a szülői jelenlét nyújtotta védelem, biztonság. A csecsemőkorban az elalvási problémák legtöbbször a rossz altatási szokásokra vezethetők vissza.
Az egyedül alvás tanult folyamat, tehát a csecsemőt meg kell tanítani az önálló elalvásra. Bármely módszer lehet hatékony, ha azt következetesen hajtjuk végre. tudnunk kell, hogy sokkal egyszerűbb a megelőzés, mint a már kialakított rossz szokást helyrehozni. Természetes jelenség, hogy a fiatal csecsemő éjszaka felsír, és ezt a szülők többsége a hasfájással azonosítja, így éjszaka kiveszi gyermeket az ágyból, ringatja, esetleg megeteti, megitatja. A kisbaba így hamar megtanulja, hogy az alvását összekapcsolja az édesanya jelenlétével, illetve az evéssel, ivással.
Altatódal
Az édesanyák többsége szinte automatikusan dudorászni, énekelni kezd ilyenkor. S valóban, az altató- és bölcsődalok legtöbbször elérik ősi céljukat; a baba megnyugszik, a dal és az anya hangja megkönnyíti számára az ébrenlét és alvás határának átlépését, azt az érzetet kelti benne, mintha a szülő jelen maradna, hosszan, az álom alatt is. Pár percnyi rendszeres ringatás-dúdolás is nagyon szoros, meghitt testi-lelki kapcsolatot tud teremteni anya és gyermeke között. Ha kialakítunk magunknak egy két-három altatódalból álló "repertoárt", amit minden lefekvés előtt ugyanabban a sorrendben énekelünk el, a baba is gyorsabban meg fogja tanulni, hogy az altatók és búcsú puszik után hogyan ringassa magát nyugodt álomba.
Hogyan csináljuk?
Nagyon fontos, hogy minden lefekvés békés, nyugodt hangulatban folyjon, egy következetes és rendszeres rutin szerint. Nincs olyan "egyetlen üdvözítő" megoldás, nincs olyan rutin, amely minden családban és minden gyermeknél egyformán alkalmazható. Az elaltatási rituálé kialakításánál minden esetben a család és a gyermek egyéniségét is figyelembe kell venni. Amikor a baba sír, be kell menni hozzá, érezze a csecsemő a jelenlétünket. Ilyenkor kedvesen szóljunk hozzá, simogassuk meg, de soha ne adjunk neki enni vagy inni, és lehetőleg ne vegyük ki az ágyából. Az egészséges csecsemők alvásvizsgálataiból tudjuk, hogy minden csecsemő éjszakánkét 4-6 alkalommal felébred, majd visszaalszik. Azok a csecsemők, akik nem tudnak egyedül elaludni, hosszabban ébren maradnak. A rövid ébredések alkalmával, ha a csecsemő nem érzi biztonságban magát, felébreszti magát, és követeli az elalváshoz megszokott körülményeket, vagyis az édesanya jelenlétét, a cumisüveget, stb. Ezért is nem tanácsos a babát becsapni oly módon, hogy kézben elaltatjuk, majd az alvó babát betesszük a saját ágyába, hiszen ilyenkor a felébredéskor becsapva érzi magát, és bizonytalanná válik. Irodalmi adatok egyértelműen bizonyítják, hogy azoknál a gyermekeknél, akik nem tanulják meg, miként aludjanak el maguktól, felnőttkorukban nagyobb a valószínűsége, hogy alvászavarokkal fognak küzdeni.
Bár a tanulás folyamata olykor fájdalmas, meg kell érteni, hogy mindez a gyermek érdekét szolgálja. Csak akkor tudnak a szülők kitartóak és következetesek lenni, ha saját maguk is tényleg azt akarják, hogy a gyermek önállóan aludjon.
Sokszor tapasztalom, hogy rákérdezésre a szülő elmondja, hogy "olyan jó, ha itt alszik mellettem", "szeretem érezni a babaillatot", stb. Ezekben az esetekben soha nem végződik sikerrel az egyedül alvásra való átszoktatás.
Dr. Altmann Anna