Necrotisáló enterocolitis

Necrotisáló enterocolitis

nagy.miklos No Comments

 

NECROTISÁLÓ ENTEROCOLITIS (NEC)

A necrotisáló enterocolitis szerzett betegség, amely elsősorban koraszülöttekben és beteg újszülöttekben alakul ki. A mucosát vagy a bél mélyebb rétegeit érintő necrosis leginkább a terminalis ileumra localisálódik, a proximalis vékonybelet és a colont ritkábban érinti.
Az újszülöttek bizonyos csoportja fokozott mértékben hajlamos necrotisáló enterocolitis kialakulására; az esetek 75%-a koraszülöttekben jelentkezik, különösen gyakran azokban, akiknek anamnesisében a korán elfolyt magzatvíz amnionitissel társul vagy ha a szülés során asphyxia lépett fel. Az előfordulás aránya még magasabb lehet azokban, akiket hypertoniás tápszerekkel etettek, vagy akik vércserén estek át. Általánosan elfogadott az az álláspont, hogy csökkenthetőa necrotisáló enterocolitis (NEC) kialakulásának a veszélye, ha a nagyon kis súlyú vagy beteg koraszülött gyermekekben az enteralis táplálást, teljes parenteralis táplálás mellett, napokra vagy hetekre felfüggesztjük, majd néhány hét alatt fokozatosan vezetjük be az enteralis táplálást. Azonban más vizsgálatok nem találták hasznosnak ezt a megközelítést.
A necrotisáló enterocolitis újszülött osztályokon csoportosan vagy járványos formában jelentkezhet; az epidemiológiai vizsgálatok néhány csoportosan előforduló esetben specifikus kórokozót (pl. Klebsiella, Escherichia coli, coagulase negatív staphylococcus) igazoltak, de gyakran nem mutatható ki specifikus kórokozó.
Kóreredet és kórtan
A necrotisáló enterocolitis kialakulásához a csecsemők beleiben rendszerint 3 tényezőegyüttes jelenléte szükséges: korábbi ischaemiás történés, bacterialis colonisatio és intraluminalis anyag (pl. enteralis táplálék).
A necrotisáló enterocolitis oka nem ismert. Feltételezhető, hogy az ischaemiás hatás károsítja a bélfalat, ezért nem termelődik nyák, így a bélfal védtelenné válik a bacterialis invasióval szemben. Ha a táplálás már elkezdődött, ez elegendősubstratot biztosít a bélcsatornában a baktériumok szaporodásához. A bélfalba jutott baktériumok hidrogént termelnek. Az összegyűlt hidrogén adja az intestinalis pneumatosis jellegzetes képét a röntgenfelvételen. A gázok bekerülhetnek a portalis venákba, s az intraportalis gáz látható lehet a máj felett a natív hasi röntgenfelvételen vagy a máj ultrahangos vizsgálatakor. A betegség tovább fejlődhet a bélfal teljes elhalásáig, perforatióig, amelyet peritonitis, sepsis és halál követhet.
Az ischaemiás károsodás a mesentericus arteriák vasospasmusából származhat. Ez utóbbi oka pedig a primitív "búvár reflex" lehet, amely anoxiás helyzetben az intestinalis vérátáramlás nagyfokú csökkenését váltja ki. Ischaemiás intestinalis károsodás követhet olyan, alacsony vérátáramlással járó periódusokat is, amelyek vércsere, sepsis vagy hyperosmolaris oldatok alkalmazása során keletkeznek. Hasonló módon a csökkent systemás véráramlással vagy arteriás O2 desaturatióval járó congenitalis szívbetegségek bél hypoxiához/ischaemiához vezethetnek és necrotisáló enterocolitisre (NEC) hajlamosíthatnak. Az a feltételezés, hogy az anyatejes táplálás védelmet nyújt a necrotisáló enterocolitissel szemben, nem bizonyított.
A necrosis a mucosában kezdődik és a bélfal teljes vastagságáig fejlődhet, perforatióhoz vezetve. A csecsemők 1/3-ában sepsis kíséri.
Panaszok, tünetek és diagnózis
A necrotisáló enterocolitisben szenvedő csecsemőknek ileusuk lehet, amely hasi distensio formájában jelentkezik, az étkezés után a gyomorban epét tartalmazó residuum maradhat, amelyet epehányás követhet és/vagy macroscopos, illetve microscopos mennyiségűvér ürül a széklettel. A társuló sepsisre a lethargia, a testhőmérséklet instabilitása, a metabolikus acidosis és a hosszabbodó apnoés periódusok utalhatnak.
A szájon át táplált koraszülött gyermekek székletének rendszeres ellenőrzése ( occult vér vagy reducáló anyagok kimutatása) segíthet abban, hogy a necrotisáló enterocolitist korai stádiumban diagnosztizálhassuk. A korai röntgenfelvétel aspecifikus lehet, s csak ileust mutathat. Ugyanakkor az ismételt röntgenfelvételeken helyüket nem változtató, dilatált bélkacsok necrotisáló enterocolitist jeleznek. A necrotisáló enterocolitis specifikus, diagnosztikus röntgen jele az intestinalis pneumatosis és a portalis venák gázárnyéka. A pneumoperitoneum bélperforatiót jelent és azonnali sebészeti beavatkozást igényel.
Kórjóslat és kezelés
A necrotisáló enterocolitist a csecsemők mintegy 2/3-a éli túl. A végsőkimenetel az erőteljes supportiv kezeléstől és a jól megválasztott műtéti időponttól függ.
Az esetek mintegy 70%-ában a kezelés nem sebészi. Necrotisáló enterocolitis gyanúja esetén a szájon keresztüli táplálást azonnal le kell állítani, és a beleket kétlumenűnasogastricus szonda segítségével decomprimálni kell. A keringés támogatására parenteralis colloid és crystalloid oldatok szükségesek, mert a kiterjedt bélgyulladás és/vagy peritonitis nagy folyadékveszteséggel járhat. Teljes parenteralis táplálás szükséges 14-21 napig, ezalatt a belek gyógyulnak. Haladéktalan systemás antibiotikus kezelés javasolt ≥ – lactam antibiotikummal ( ampicillin O, ticarcillin F) és egy aminoglycosiddal. Anaerob hatást biztosító szer (pl. clindamycin O, metronidazol O) szóbajön és a kezelést 10 napig kell folytatni.
találhatók). A necrotisáló enterocolitisben szenvedőcsecsemők ellátásában a legfontosabb a gyakori és rendszeres klinikai ellenőrzés (legalább 6 óránként), sorozatos hasi röntgenfelvételekkel, teljes vérkép vizsgálatokkal, thrombocytaszám meghatározásokkal és vérgáz analysissel kiegészítve.
A necrotisáló enterocolitises újszülöttek mintegy 1/3-ában szükséges sebészi beavatkozás. Abszolút indikációt jelent a bélperforatio (pneumoperitoneum), a peritonitisre utaló tünetek (hiányzó bélhangok, diffúz izomvédekezés, és a hasfal érzékenysége vagy erythemája) vagy, ha a hasüreg punctiója során purulens váladékot nyerünk. Komolyan megfontolandó a műtéti beavatkozás azokban a csecsemőkben is, akiknek a klinikai és laboratóriumi paraméterei a konzervatív kezelés mellett romlanak (lásd fent). A műtét során a gangraenás bélszakasz resectiója és a bél kivarrása javasolt. (Primaer reanastomosisra csak akkor kerülhet sor, ha a maradék bélszakasz nem mutat ischaemiás jeleket.) A belek folytonosságának helyreállítására hetekkel vagy hónapokkal később, a sepsis és peritonitis gyógyulása után kerülhet sor. Ritkán, a konzervatív kezelést követően bél strictura alakulhat ki, rendszerint a colon splenicus flexurájának területén. A bélelzáródás megoldására az érintett bélszakasz resectiója szükséges.
Tekintettel azonban arra, hogy néhány esetben a betegség járvány formájában jelentkezett, a necrotisáló enterocolitisben szenvedőújszülöttek elkülönítése ajánlott. Ha rövid időn belül számos necrotisáló enterocolitises megbetegedést észlelünk, a potenciálisan fertőzött, contact gyermekek elkülönített ápolása szükséges.

Mentalis retardatio

nagy.miklos No Comments

 

MENTALIS RETARDATIO

Az átlagnál significansan alacsonyabb intelligencia-hányados (IQ <70-75), melyen kívül a következők közül még legalább 2 functio károsodása is észlelhető: kommunikáció, önellátás, családi élet, szociális készségek, közösségi források felhasználása, önirányítás, egészség és biztonság, iskolai készségek, szórakozás és munka.
Az Amerikai Mentalis Retardatiós Társaság 1992-ben megváltoztatta a mentalis retardatio meghatározását, hogy a definíció a korlátozott intellectualis functiójú egyén környezetéhez való alkalmazkodását és másokhoz fűződő kapcsolatait is tükrözze. Ily módon a korábbi, kizárólag az IQ-n alapuló osztályozás (enyhe: 52-68, közepes: 36-51, súlyos: 20-35, igen súlyos: <20) helyett a szükséges támogatás mértéke szerint kialakított csoportokba sorolták a betegeket. Ez az új megközelítés az egyén erősségeire és gyengeségeire helyezi a hangsúlyt, és összekapcsolja azokat a család és a közösség elvárásaival és hozzáállásával.
A teljes populáció hozzávetőleg 3%-ának IQ-ja 2 standard deviációnyival kisebb a népesség átlagos IQ szintjénél, vagyis 70-75-ös. Az enyhe fokú mentalis retardatio (amikor csak időszakos vagy korlátozott mértékű segítség szükséges) az alacsonyabb társadalmi rétegekben gyakori, míg a súlyosabb formák minden társadalmi rétegben, képzettségtől függetlenül előfordulnak.
Ritkán fedezik fel iskoláskor előtt, ha egy kisgyermek lassan tanul, ugyanis a tanulási és magatartási problémák zömmel csak az iskolában ütköznek ki. Felmérések szerint az iskolás gyermekek 14%-a szorul időszakosan kisegítő oktatásra. Az iskola elvégzése után sokuknak sikerül beilleszkedni a társadalomba. El is tudják tartani magukat, ha sikerül olyan munkahelyet találniuk, ahol csak alapvető értelmi képességekre vagy csak kézügyességre van szükség.
Kóreredet
Az intelligencia polygenes öröklődésű és környezeti tényezők által is meghatározott tulajdonság; e tényezők hatásait lehetetlen különválasztani. Ha mindkét szülő retardált, 40%, ha csak az egyikük, akkor 20% az esély arra, hogy gyermekük is szellemileg visszamaradott lesz. A retardált utódok részaránya korai beavatkozással csökkenthető. Az esetek 60-80%-ában nem deríthető ki a mentalis retardatio oka. A súlyosabb fokú retardatio okát általában könnyebb megtalálni.
Praenatalis tényezők: Chromosomalis és genetikai faktorok, congenitalis fertőzések, teratogen hatások (gyógyszerek és vegyületek), malnutritio, besugárzás, illetve a beágyazódást és az embriogenezist károsító még ismeretlen tényezők egyaránt előidézhetnek mentalis retardatiót.
A chromosoma-rendellenességek sokkal gyakrabban okai a mentalis retardatiónak, öröklött metabolikus vagy neurológiai eltérések. Nagy felbontású chromosoma-elemzés segítségével azonosíthatók ezek a rendellenességek. Trisomiában a karyotypus eggyel több chromosomából (46 helyett 47-ből) áll. A Down-syndroma a 21-es chromosoma trisomiájának, vagy ritkább esetben a 13-15-ös csoport 21-es chromosomára való translocatiójának az eredménye. Mentalis retardatiót (MR) okozhat továbbá egy chromosoma részleges deletiója is (pl. cri du chat syndromában az 5-ös chromosomáé). A nemi chromosomák rendellenességeiben (pl. Klinefelter-syndroma [XXY], Turner-syndroma [X0]) vagy a különböző mozaicizmusokban úgyszintén előfordulhat MR. Enyhe fokú, familiaris MR többek között törékeny X syndromában fordul elő. Becslések szerint gyakorisága 1≤ 61548;; férfiakban gyakoribb mint nőkben. Somaticus tünetei a normál nagyságú vagy macrocephal fej, a macro-orchidismus, az előreugró állkapocs és az elálló fül.
Genetikailag meghatározott metabolikus vagy neurológiai rendellenességek is okozhatnak MR-t.
Idiopathiás hypotoniában szenvedő, retardált újszülötteken a peroxysomalis enzim-metabolizmus zavarai, illetve más neuromuscularis rendellenességek után kell kutatni. A pozitív vizsgálati eredmény a genetikai tanácsadás, a kórjóslat és a kezelés szempontjából egyaránt fontos.
A congenitalis fertőzések az MR jelentős kóroki tényezői – pl. a rubeola vírus, CMV (gyakorisága 1/600-1000 élveszületés), Toxoplasma gondii, Treponema pallidum fertőzésekben. A terhesség ideje alatt más vírusfertőzések is szerepet játszhatnak az MR kialakulásában, kóroki szerepük azonban nem bizonyított.
Praenatalis gyógyszerhatások (lásd Gyógyszerszedés terhesség ideje alatt, a 249. fejezetben) is okozhatnak MR-t, pl. a foetalis alcohol syndroma. A magzati hydantoin (phenytoin) syndroma a prae- és postnatalis fejlődés zavaraival, microcephaliával, craniofacialis rendellenességekkel, a körmök vagy distalis ujjpercek hypoplasiájával és cardialis defectusokkal jár, és a terhesség ideje alatt hydantoinnal kezelt anyák újszülöttjeinek akár 11%-án is kialakul.
A terhes nő malnutritiója a magzat agyának fejlődését károsítva okozhat MR-t. A fejlődő országokban, ahol gyakori az éhínség és az éhezés, ez a tényező súlyos probléma. Az MR leggyakoribb oka világszerte a malnutritio és az elégtelen környezeti feltételek (a növekedéshez, a fejlődéshez és a szociális adaptációhoz szükséges fizikai, emotionalis és cognitiv támogatás hiánya).
Perinatalis tényezők: Koraszüléssel kapcsolatos szövődmények, központi idegrendszeri vérzés, periventricularis leukomalacia, farfekvéses illetve fogós szülés, ikerszülés, placenta praevia, praeeclampsia, asphyxia neonatorum szövődményei növelhetik az MR kockázatát. A kis súlyú újszülöttek között gyakoribb intellectualis defectus gyakran ugyanarra az okra vezethető vissza, ami a súlyfejlődés visszamaradását is előidézte. A koraszülöttek (32. gestatiós hét előtt születettek) és a kis súlyú (<1,5 kg) újszülöttek esetében – a gestatiós kortól, a perinatalis eseményektől és a további kezelés színvonalától függően – 10-20%-os az MR kockázata. A legveszélyeztetettebbek azok az újszülöttek, akik a 28. gestatiós hét előtt és 1 kg-nál kisebb súllyal születnek. A veszélyeztetett újszülöttek fejlődését időszakosan ellenőrizni kell. Az enyhe perinatalis szövődményeket túlélt újszülöttek fejlődésének kimenetele gyakran szoros összefüggésben áll azzal, hogy milyen körülmények között kell tanulniuk.
Postnatalis tényezők: Vírusos vagy bacterialis encephalitisek (az AIDS-okozta neuroencephalopathiát is beleértve) és meningitisek, mérgezések (pl. ólom és higany), súlyos malnutritio, súlyos fejsérülést vagy asphyxiát okozó balesetek következtében is kialakulhat MR.
Panaszok és tünetek
A meghatározó jellemző az alacsony IQ, amihez az adaptív készségek (szociális, nyelvi és önellátás) károsodásával társul. Olykor epilepsia, psychés és magatartászavarok is észlelhetők. A mentalisan retardált serdülő depressióssá válhat, ha iskolatársai elutasítják, és rádöbben, hogy környezete furának, fogyatékosnak látja.
A retardált gyermekeket rendszerint magatartászavarok miatt viszik orvoshoz – az intézményben élőknél is ezek okozzák a legtöbb problémát. A viselkedészavarban is szenvedő retardált egyének szokványos stress-hatásra is explosiv kitörésekkel, hirtelen dührohamokkal, fizikai agresszióval reagálhatnak. Ezek a reakciók gyakran helyzetfüggőek; kiváltó tényezőik általában azonosíthatók. Az elfogadhatatlan magatartásra hajlamosíthat a felelősségteljes közösségi magatartás megtanításának elmulasztása, a következetlen fegyelmezés, a hibás magatartásformák megerősítése, az agykárosodás és a kommunikációs készség zavara. Intézményekben mindehhez hozzájárul még a túlzsúfoltság, a személyzet alacsony létszáma és az elfoglaltság hiánya. Az életkörülmények javítása, szakszerű képzés és foglalkoztatás esetén rendkívül nagy mértékben csökken a magatartási problémák gyakorisága.
Diagnózis
A diagnózis felállításakor az MR bizonyításán kívül a kiváltó okot is keresni kell. Az ok pontos ismeretében megítélhető a fejlődés várható kimenetele, sőt ez a nevelési és képzési programok megtervezését is elősegítheti. Támpontot nyújthat továbbá a genetikai tanácsadáshoz, és a szülők bűntudatát is enyhítheti.
Az MR kialakulása szempontjából veszélyeztetett csecsemők kiszűrésében a perinatalis, fejlődési, neurológiai, és a családi kórelőzmény segíthet. Idejekorán el kell végezni a látás, a hallás, a teljes vérkép és a vizelet vizsgálatát. Ha az eredmények nem mutatnak ki jelentős eltérést, időszakos ellenőrzés szükséges, mely során a rutin fizikális vizsgálaton kívül a gyermek fejlődése is ellenőrizhető, ill. neurológiai vizsgálat is végezhető.
A fejlettség és az intelligenciaszint meghatározására a nagy kockázatú csecsemők vagy a fejlődés feltételezett visszamaradása esetén különböző tesztek használhatók.
Az átlagosnál gyengébb intellectualis képességek standardizált intelligenciatesztekkel mérhetők. E tesztek téves eredményre is vezethetnek, ezért nem szabad figyelembe venni őket, ha nem vágnak egybe a klinikai leletekkel. A gyermek kifejezőképességét betegség, nyelvi korlátok vagy kulturális különbségek is akadályozhatják. Bár ezeket a teszteket elsősorban középosztálybeli gyermekek vizsgálatára fejlesztették ki, általában megbízhatóan mérik a gyermekek intellectualis képességeit, különösen idősebb gyermekek esetében. A módosított Denver Fejlődési Szűrőteszt legfeljebb 5 éves gyermekek fejlettségi szintjének tájékozódó vizsgálatára alkalmas; orvos illetve asszisztense által is elvégezhető. Csak szűrésre használható és nem helyettesítheti a standardizált intelligenciateszteket, amelyeket kizárólag szakképzett psychologus végezhet. Az idegrendszer fejlettségének vizsgálata (Prechtl- vagy Milani-Comparetti-tesztek) és a fizikális vizsgálat is elengedhetetlen.
Örökletes anyagcserezavarra hívhatja fel a figyelmet a fejlődés megtorpanása, a lethargia, a hányás, az epilepsia, a hypotonia, a hepatosplenomegalia, a durva arcvonások, a vizelet jellegzetes szaga, és a macroglossia. Az ülés és járás (durva motoros működések) isolált zavarai, illetve a fogás, rajzolás, írás (finom motoros működés) rendellenességei neuromuscularis betegségekre vezethetők vissza. A feltételezett októl függően speciális laborvizsgálatok is szükségesekké válhatnak (262-8. Táblázat).
A nyelvi nehézségeket és az interpersonalis-szociális készségek hiányosságait inkább emotionalis problémák, ingerszegény környezet, tanulási zavarok vagy süketség és nem MR idézi elő.
A kommunikáció nehezítettsége miatt mentalisan retardált személyeken nem könnyű felismerni a gondolkodás zavarait és a téveseszméket. A viszonylag hirtelen kialakuló affectiv zavarok, érzelmi elsivárosodás és a hallucinatiók schizophrenia mellett szólnak.
Megelőzés
A genetikai tanácsadás során a szülők megismerhetik a retardatio okát és azt is megtudhatják, hogy mekkora az ismétlődés kockázata. A szülők testvéreinek is el kell mondani, mekkora valószínűséggel születhet retardált gyermekük. Az amniocentesis, a chorionboholy biopszia segítségével felismerhetők az öröklött anyagcsere-betegségek és chromosoma-rendellenességek, a hordozó status és a központi idegrendszeri defectusok (pl. myelodysplasia, anencephalia). A KIR defectusai ultrahanggal is kimutathatók. A myelodysplasia és a Down-syndroma szűrésére az anyai serum α-foetoprotein szint vizsgálata alkalmas. A praenatalis diagnózis esélyt ad a párnak a későbbi családtervezésre és arra is, hogy mérlegeljék az abortus lehetőségét. Feltétlenül indokolt amniocentesist végezni minden 35 évnél idősebb terhes nőn (a Down-syndroma fokozott gyakorisága miatt), valamint ha a családi anamnesisben mucopolysaccharidosis, galactosaemia, Tay-Sachs-kór vagy jávorfaszirup betegség szerepel.
A fejlett országokban az MR egyik okaként számon tartott congenitalis rubeolát szinte teljesen kiküszöbölte a rubeola elleni védőoltás. A CMV fertőzés megelőzésére is kifejlesztenek oltóanyagot. Úgyszintén elősegítette az MR gyakoriságának csökkentését a szülészeti és neonatalis ellátás állandó fejlesztése és hozzáférhetőségének fokozása (pl. regionalis neonatalis intenzív centrumok létrehozása), a vércsere, az RH0 immunglobulin alkalmazása az újszülöttek haemolyticus betegségének megelőzésére. Mindezek ellenére nem csökkent az MR praevalentiája, mert egyidejűleg az alacsony születési súlyú újszülöttek túlélési aránya is javult.
Kórjóslat és kezelés
Az etiológiától és a súlyosságtól függően rövidülhet a várható élettartam. Általánosan véve a mortalitas a retardatio és a mozgáskorlátozottság súlyosságával arányos.
Perinatalis károsodás következtében kialakult fejlődési zavarok megfelelő nevelési környezetben kompenzálhatók. Mérsékelhető a mentalis retardatio súlyossága vagy megelőzhető a kialakulása, ha már a csecsemőkor elején elkezdik az interventiós programot. A gyermek ellátásának módozatait a lehetőségekhez mérten kell kidolgozni.
A család támogatása és felvilágosítása kulcsfontosságú. A szülőket – lehetőleg együtt – tájékoztatni kell, amint a mentalis retardatio gyanúja megalapozottá, vagy diagnózisa bizonyossá válik. A szülők számára elegendő időt kell biztosítani, hogy tájékozódjanak a retardatio okairól és következményeiről, a kórjóslatról, a gyermek nevelésének és képzésének lehetőségeiről. A folyamatos, megértő tanácsadás jelentősen megkönnyíti a család alkalmazkodását az új körülményekhez. A különböző orvosok által kiadott leleteket rendszerezni és értelmezni kell. Ha a háziorvos ezt nem képes biztosítani, olyan klinikai központba kell küldenie a gyermeket, ahol több szakterület képviselői mérik fel állapotát és dolgozzák ki a kezelését. Mindazonáltal, a háziorvosnak kötelessége felkészülnie a folyamatos orvosi ellátásra és tanácsadásra.
A megfelelő szakorvosok segítségével átfogó, egyénre szabott program állítható össze. A fejlődés jelentős visszamaradásának gyanúja esetén haladéktalanul el kell végezni az idegrendszeri fejlődés szakszerű vizsgálatát. A fejlődés közepes-jelentős késése, a progressiv mozgásképtelenség, a neuromuscularis functiók romlása vagy epilepsia gyanúja esetén neurológus szakorvoshoz kell fordulni. A cerebralparesisben vagy más súlyos motoros defectusban szenvedő gyermekek állapotának felmérésében és gondozásában orthopaed szakorvosnak, fizioterapeutának és foglalkozásterápiás szakembernek is közre kell működnie. Logopédus és audiológus segítsége is igénybe vehető, ha késik a gyermek beszédfejlődése vagy halláskárosodás gyanúja merül föl. Dietetikusok, szociális gondozók, nevelők, valamint szemész-, psychiater- és fogszakorvosok is bevonhatóak a kezelésbe.
A szocializáció foka és a cognitiv functiók szintje egyenlő súllyal esnek latba amikor arról kell határozni, hogy milyen mértékű támogatásra szorul a retardált személy. A mozgáskorlátozottság, személyiségzavarok és psychiatriai rendellenességek is fontosak.
Mindent meg kell tenni azért, hogy a gyermek otthon maradhasson vagy közösségi gondozó intézményben helyezzék el. Egy szellemileg visszamaradt gyermek jelenléte felbomlaszthatja a családot, ezért psychologiai támogatást kell biztosítani, és a beteg mindennapos ellátásában is segítséget kell nyújtani. A háztartási teendők és a gyermek ellátásának mindennapos feladatai speciális nappali ellátást biztosító központok képzett, nem főállású gondozóival oszthatók meg. A retardált gyermek lehetőleg hagyományos napközibe vagy iskolába járjon. A visszamaradott felnőtteknek lakóközösségekben, otthonokban vagy gondozó otthonokban kell tartós elhelyezést biztosítani. A családnak kell eldöntenie, hogy a beteg intézetbe kerüljön-e. Erről általában csak azután dönthetnek, hogy részletesen megbeszélték helyzetüket a családorvossal és más szakemberekkel.
Amennyiben a mentalisan visszamaradt személy psychiatriai betegségben is szenved, a nem retardált betegek számára javasolt dózisokban adhatók a megfelelő antipsychoticumok és antidepressansok. Jótékony hatásúnak bizonyulhat a psychotherapia, az aktív ellátás és a tanácsadás egyidejű alkalmazása, mely enyhíti az értéktelenség érzését és módosítja az irreális célkitűzéseket. A psychoactiv gyógyszerek egyidejű psychotherapia és környezetváltozás nélkül aligha hatásosak.
A különböző szintű támogatások: Az enyhén retardált gyermekek időszakos vagy kis mértékű támogatásra szorulnak a környezet változó igényeitől függően. A kevésbé kifejezett, enyhe retardatióban szenvedők a 4.-6. osztályosok szintjén megtanulhatnak olvasni. Bár az olvasás elsajátítása nehézségekbe ütközhet, a mindennapi élethez szükséges alapképességeket a retardáltak zöme képes elsajátítani és ezek birtokában gondoskodni alapvető szükségleteiről. A megszerezhető képzettség, szociális és szakmai készségek a gyermek functioképességétől függően változnak. A kismértékben retardáltak csak némi felügyeletet és támogatást, valamint speciális nevelési és képzési lehetőségeket, ill. gyakran védelmet nyújtó lakó- és munkakörnyezetet igényelnek. Szociális szempontból gyakran éretlenek és naívak, társadalmi interakciókra kevéssé alkalmasak. Gondolkodásuk konkrét és sokan közülük általánosítani sem képesek, ezért nehezen alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. Gyenge ítélőképességük, az előrelátás hiánya és hiszékenységük miatt bűncselekményekre is rávehetők. Bár a súlyos törvénysértés ritka, az enyhén retardáltak impulsiv bűncselekményeket követhetnek el. Gyakran bűnöző csoport tagjaként tevékenykednek, rendszerint azért, hogy a csoport egyenrangú tagnak ismerje el őket. Ezek a betegek többnyire nem szenvednek durva testi hibákban, jóllehet az átlagosnál magasabb a körükben az epilepsia incidenciája.
Kissé nagyobb mértékű enyhe, ill. közepes retardatio esetén nyilvánvaló a nyelvi és a motoros fejlődés visszamaradása. Ezek a betegek korlátozott mértékű támogatásra szorulnak. Az enyhén-közepes mértékben retardált felnőttek különböző fokú függetlenségben élhetnek közösségen belül, ha adekvát oktatásban és folyamatos támogatásban részesülnek. Néhányan csak a mindennapi élet egy-két területén igényelnek rendszeres segítséget. Egyesek a speciális gondozók segítségével is megállják a helyüket, a jelentékeny testi fogyatékkal vagy magatartászavarral élők szorosabb felügyeletet igényelnek. Többségük csak védett munkahelyen foglalkoztatható és hosszú távú támogatásra szorul.
A súlyos mértékben vagy teljesen retardált gyermekek az élet minden területére kiterjedő támogatásra szorulnak.
Sokan közülük még járni sem tanulnak meg, és a nyelvi készségeik is minimálisak lehetnek.

Marfan-syndroma

nagy.miklos No Comments

 

MARFAN-SYNDROMA

Kötőszöveti betegség, amely szem, csont, és cardiovascularis elváltozásokat hoz létre.
Öröklődése autosomalis dominans. Az alapvető biomolekuláris eltérést egy gén mutációja okozza, mely egy extracellularis mátrixfehérje (fibrillin-1) kódolásáért felelős. A legfontosabb szerkezeti eltérés az aorta mediájának elváltozása, melynek szövettani képe az Erdheim-cystás media necrosisra hasonlít. A marfanoid hypermobilitas syndroma és a congenitalis contracturás arachnodactylia a betegség ritka variációi.
Panaszok és tünetek
A betegség súlyossága változó. A betegek magassága meghaladja a velük egykorúak átlagát és családtagjaikét, jellemző rájuk, hogy kezük fesztávolsága meghaladja a magasságukat. Ujjaik aránytalanul hosszúak és vékonyak (arachnodactylia). A sternum deformitásai is gyakoriak: pectus carinatum, vagy pectus excavatum is létrejöhet. Gyakori az ízületek hyperextendibilitása, a térdeknél fordított görbületű lábak (genu recurvatum), a bokasüllyedés és a kyphoscoliosis, valamint a herniák. A subcutan zsírszövet mennyisége kevesebb és gyakori a gótikus szájpad.
A szemészeti elváltozások közé tartozik a lencse subluxatiója vagy dislocatiója (ectopia lentis), valamint az iridodonesis (lengő iris). A dislocálódott lencse széle gyakran látható a nem dilatált pupillán keresztül. Súlyos myopia lehet jelen, és néha spontán retinaleválás is bekövetkezik.
A cardiovascularis változásokat az aorta mediájának meggyengülése okozza a nagyobb nyomásnak kitett területeken. Az aorta ascendens progressiv dilatatión megy keresztül vagy a sinus coronarius szintjéből kiinduló acut dissectio alakul ki; ez az első és az ötödik évtized között bármikor bekövetkezhet. Az aortaregurgitatio megelőzi a röntgenen is látható aortadilatatiót. Bacterialis endocarditis is kifejlődhet. Számfeletti vitorlák vagy chordae tendineaék jelenlétekor mitralis prolapsus és regurgitatio is előfordulhat, melyet systolés click és telesystolés zörej kísér. A betegségek között cysticus tüdőbetegség és ismétlődő spontán pneumothorax is előfordult már.
Diagnózis
A betegség diagnózisa néha nehéz lehet, mivel a néhány nagy tünet mellett sok betegnél nincsen kimutatható szövettani vagy biokémiai elváltozás, és objektív diagnosztikus vizsgálatok egyelőre nem léteznek. A diagnózis felállítása elsősorban a cardiovascularis, a szemészeti és a csontrendszeri elváltozások alapján történik, különösen akkor, ha a beteg családi anamnesise pozitív. Számos olyan eset van, amit "részleges" Marfan-syndromának tartanak, de a pontos diagnózisuk bizonytalan. Homocystinuria utánozhatja a Marfan-syndromát, hasonló a klinikai kép, de attól a vizeletből kimutatható homocystein elkülöníti. Genetikai tanácsadás indokolt. A betegség praenatalisan jelenleg nem diagnosztizálható.
Kezelés
Nagyon magas leánybetegnél a korai pubertas mesterséges előidézése (10 éves korig, oestrogen és progesteron adásával) csökkentheti az elért végső testmagasságot. ß-blockolókkal mérsékelhető a bal kamrai ejectio erőssége, ami az aortagyök-tágulat progressióját és a dissectio kockázatát csökkenti. 5 cm-nél nagyobb és növekvő aorta átmérő esetén prophylacticus műtétet ajánlanak a betegeknek. A fenti kezeléssel a betegek várható élettartama növekszik.
 

Legg-Calvé-Perthes betegség

nagy.miklos No Comments

 

LEGG-CALVÉ-PERTHES-BETEGSÉG

A femurfej epiphysisének idiopathiás asepticus necrosisa.
A Legg-Calvé-Perthes-betegség a leggyakoribb osteochondrosis, melynek maximális incidenciája 5-10 éves kor között van, főleg fiúkat érint, és általában egyoldali.
Legfőbb tünete a csípőízületi fájdalom és a járás nehezítettsége, fokozatosan alakul ki és lassan progrediál. Az ízületi mozgások korlátozottak és a combon izomsorvadás figyelhető meg. A röntgenfelvételen kezdetben a combfej ellapulása, majd fragmentációja látszik, amiben transparens és scleroticus területek egyaránt jelen vannak.
Differenciáldiagnózisként szóba jönnek öröklött csontelváltozások, különösen a többszörös epiphysealis dysplasia. Bármilyen atípusos kétoldali vagy familiaris esetnél szükséges a teljes csontrendszer alapos vizsgálata, mivel a betegségek prognózisa és optimális terápiája egymástól eltérő. A hypothyreosist, sarlósejtes anaemiát és a traumás eredetet egyaránt ki kell zárni.
Kezelés nélkül elhúzódó, de 2-3 év alatt spontán gyógyuló lefolyásra lehet számítani. A folyamat megnyugvása után a femurfej és az acetabulum visszamaradó deformitása másodlagos osteoarthritishez vezethet. Kezelt esetekben a következményes folyamatok enyhébbek.
Az orthopaed terápia tartós ágynyugalmat, mobilis húzást, hámok használatát jelenti, valamint a femurfej rögzítését abductiós gipsszel és sínezéssel. Egyes szerzők subtrochanter osteotomiát, belső rögzítést és korai postoperativ mobilizálást javasolnak.
 

Klinefelter-syndroma

nagy.miklos No Comments

 

Klinefelter-syndroma

(47,XXY)
Olyan nemi chromosoma zavar, ahol egynél több X-, és egy Y-chromosoma található a sejtekben, és a phenotypus férfi.
A Klinefelter-syndroma hozzávetőlegesen 1:800 gyakorisággal fordul elő az élveszületett fiúk között. A számfeletti X-chromosoma az esetek 60%-ában anyai eredetű.
A betegek általában magasak, karjaik, lábaik aránytalanul hosszúak. A herék gyakran kicsinyek, kemény tapintatúak, a fiúk 1/3-ának gynecomastiája van. A pubertas általában időben következik be, de az arcszőrzet gyakran gyenge. Tanulási nehézségekkel küszködnek, sokuknál rosszabb a verbalis IQ, a hallott információ feldolgozása és az olvasási képesség. Nagyok a tüneti különbségek, sok 47,XXY férfi megjelenése, intellektusa normális, és csak terméketlenség miatti kivizsgálás (valószínűleg valamennyi 47,XXY férfi steril) vagy a populációban végzett cytogenetikai szűrés során derül fény a betegségükre. Ez utóbbi módon kiszűrt fiúk fejlődését követték. Nem nagyobb közöttük a homosexualitas gyakorisága. A here fejlődése változó: tartalmazhat hyalinosan degenerált, functio nélküli tubulusokat, de lehet bennük valamennyi spermatozoa képződés is; a vizeletben ürített folliculus-stimuláló hormon szintje gyakran emelkedett.
Változatok: Mozaicismus az esetek 15%-ában fordul elő. Egyes betegekben az Y-chromosoma mellett 3, 4 vagy akár 5 X is lehet. Általánosságban az mondható, hogy az X-chromosomák számának növekedésével a mentalis retardatio és a malformatiók mértéke fokozódik.
 

Kawasaki-syndroma

nagy.miklos No Comments

 

KAWASAKI-SYNDROMA

Főként csecsemőkben és 5 évesnél fiatalabb kisgyermekekben előforduló tünetcsoport, amely jellegzetes elhúzódó lázzal, exanthemával, conjunctivitissel, nyálkahártya gyulladással, nyaki nyirokcsomó megnagyobbodással, valamint változó súlyosságú polyarthritissel jár.
Kóreredet, járványtan és kórtan
Kóreredete ismeretlen, de az epidemiológiai és klinikai megjelenés infectióra, vagy infectióra adott kóros immunológiai válaszra utal.
Mióta a kórképet először leírták Japánban az 1960-as évek végén, azóta sok ezer esetről számoltak be a világ minden tájáról, különböző emberfajtákban és etnikai csoportokban, jóllehet a japán származású gyermekek közt gyakoribb. Az Egyesült Államokban is évente több ezer eset fordul elő. A férfiak:nők aránya 1,5:1. A betegek 80%-a 5 évnél fiatalabb (átlagosan 2 év), a valódi esetek tizenéveseknél, vagy felnőtteknél ritkán fordulnak elő. Egész évben jelentkezhet, de leggyakoribb tavasszal, vagy télen. Közösségi halmozódást figyeltek meg anélkül, hogy személyről-személyre való terjedést egyértelműen igazolni lehetett volna. A visszaesés a betegek kb. 1%-ánál fordul elő.
A kórbonctani kép csaknem megegyezik a csecsemő- és kisdedkori periarteritis nodosánál talált eltérésekkel: főként a koszorúereket érinti, de a nagy- és közepes nagyságú artériák is érintettek.
Panaszok, tünetek és szövődmények
A betegség rendszerint szakaszosan halad előre; általában remittáló lázzal (39 EC fölött), gyakran extrém fokú ingerlékenységgel és némelykor tompultsággal visszatérő, colicaszerű hasi fájdalmakkal társul. A láz 1-2 hétig, kezeletlen esetben tovább tart. A láz kezdetétől 1-2 napon belül kétoldali, nem exsudativ kötőhártya belövelltség jelentkezik. 5 napon belül polymorph, vörös-foltos kiütés jelenik meg, főként a törzsön, különösen a gáttájon. A kiütés külleme változó, lehet urticariaszerű, morbilliform, vagy scarlatiniform, és belövellt garatképletekkel; kivörösödött, száraz, berepedezett ajkakkal; vörös "málnanyelvvel" társul. A betegség első hetében a kéz- vagy lábujjakon a körmök proximalis része elhalványulhat (leukonychia partialis). A betegség kezdete után 3-5 nappal a tenyerek és a talpak általában erythemássá vagy lilásvörössé válnak, és kisebb-nagyobb mértékű oedema alakul ki. Bár az oedema csekély is lehet, gyakran azonban feszes, tömött tapintatú, az ujjbenyomatot nem tartja. Rendszerint a tizedik nap táján a körmök körül, a tenyereken és a talpakon hámlás indul meg. Néha nagy lemezekben válik le a bőr felületes rétege, s alatta új, ép bőr fejlődik. Érzékeny, nem suppurativ nyaki lymphadenopathia (egy vagy több, legalább 1,5 cm átmérőjű nyirokcsomó) az egész betegség ideje alatt a betegek kb. 50%-ánál észlelhető, a többi tünet a betegek kb. 90%-ánál észlelhető. A betegség 2-12 hétig, vagy tovább is eltarthat.
Más kevésbé specifikus tünetek szervrendszerek károsodására utalhatnak. Arthritis és arthralgia (főként a nagyízületeken) az esetek egyharmadában alakul ki. Egyéb klinikai tünetek lehetnek az urethritis, az asepticus meningitis, a hasmenés, az epehólyag hydrops és az uveitis anterior.
A betegség legveszedelmesebb szövődményei a szív gyulladása, vagyis leggyakrabban a coronaria arteritis. Általában a tizedik nap körül jelennek meg, amikor a kiütés, a láz és a többi heveny klinikai tünet már visszafejlődőben van, azaz a megbetegedés subacut szakaszában. Az esetek 5-20%-ában lép fel a koszorúerek gyulladása dilatatióval, aneurysma képződéssel, némelykor myocarditissel és következményes szívelégtelenséggel együtt; arrhythmiával és ritkán szívtamponadot okozó pericarditissel, valamint thrombosissal vagy infarctussal szővődhet.
Laboratóriumi leletek és diagnózis
A betegség heveny szakában rendszerint leukocytosis észlelhető gyakran kifejezett balratoltsággal, az éretlenebb, pálcamagvú sejtek megszaporodásával. Más haematologiai tünet is jelentkezhet, pl. enyhe anaemia, thrombocytosis (>500.000/mikrol) a betegség második vagy harmadik hetében, valamint gyorsult (gyakran igen kifejezett) vérsejtsüllyedés.
Az egyéb eltérések a szervrendszerek érintettségének megfelelően jelentkeznek: pyuria, proteinuria, liquor sejtszám szaporulat, valamint EKG-eltérések (arrhythmiák, alacsony kitérések, vagy bal kamra hypertrophia jelei) lehetnek. Minden betegnél a diagnózis felállításakor (alapállapot felmérése, valamint a coronaria arteria aneurysmák, pericarditis vagy myocarditis diagnosztizálására), majd a kezdettől számított 3-4 hét, és 6-8 hét múlva, valamint lehetőleg a kezdet utáni 6-12 hó között kell elvégezni az echocardiographiát. A coronaria arteriographia aneurysma, illetve kóros terheléses eredmény esetén lehet hasznos. Az EKG és echocardiographia gyakran ismétlendő.
A kórismét a klinikai tünetek alapján, és más megbetegedések lehetőségének kizárásával kell felállítani. A baktérium- és vírustenyésztés, valamint a serológiai reactiók negatív eredményt adnak, de hasznosak lehetnek az azonos megjelenésű más betegségektől való elkülönítésben.
Az elkülönítő kórisménél a bacterialis betegségeket (főleg a scarlatinát, az exfoliativ staphylodermákat és a leptospirosist), a vírusok által okozott exanthemás betegségeket (pl. a kanyarót), a rickettsiosisokat (pl. sziklás hegységi [Rocky mountain] foltos lázat), a toxoplasmosist, az acrodyniát (higany mérgezés okozza), a Stevens-Johnson-syndromát, a juvenilis rheumatoid arthritist kell kizárni.
Kórjóslat A halálozási arány megfelelő kezelés mellett 0,1%, kezelés nélkül megközelíti az 1%-ot. A halál oka általában cardialis szövődmény, mely bármikor, hirtelen és váratlanul következhet be, 50%-a a betegség első hónapjában fordul elő, 75%-a az első két hónapban és 95%-a az első hat hónapon belül, de még 10 év múlva is előfordulhat. A hatékony kezelés csökkenti a heveny tüneteket, és ami nagyon fontos, az aneurysma képződés incidenciáját 20%-ról 5% alá csökkenti. Amennyiben nem alakul ki koszorúér betegség, a prognózis igen jó, valószínű a teljes gyógyulás. Az aneurysmák kb. 2/3-a egy éven belül kezd visszafejlődni, azonban nem ismert, hogy a későbbiekben marad-e vissza koszorúér károsodás. Az óriási koszorúér aneurysmák (echocardiographiával a belső átmérő >8 mm) kevésbé valószínű, hogy regrediáljanak, és így intenzívebb követést és kezelést igényelnek.
Kezelés
A Kawasaki-syndromás gyermekeket gyakorlott gyermekcardiologus, gyermekinfectologus kezelje, vagy velük való szoros konzultáció szükséges. A kezelést amilyen hamar csak lehet, meg kell kezdeni, optimálisan a betegség kezdetétől számított 10 napon belül. A kezelés nagy dózisú 2 g/kg iv. immunglobulin (IVIG), egy alkalommal adva 10-12 óra alatt és nagy dózisú oralisan adott aspirin (80-100 mg/kg naponta, elosztva 6 óránként) kombinációjából áll. A láz megszűnése után naponta egyszeri, 3-5 mg/kg adagra csökkentjük le az aspirint dózisát. (Vannak olyan szakértők, akik a magas dózisú aspirin adását javasolják a betegség 14. napjáig). Az aspirin metabolismusa Kawasaki-syndroma esetén teljesen kiszámíthatatlan, ez magyarázza a nagy dózis igényt. Vannak, akik a magas dózisú aspirin kezelés alatt a serumszint monitorizálását javasolják, különösen, ha a kezelést 14 napig folytatjuk.
A legtöbb gyermek gyorsan reagál a kezelésre 24 órával a kezelés megkezdése után; kis részük több napon keresztül lázas, és szükséges lehet az immunglobulin ismételt adása. Lehetséges alternatívaként szóbajön az a megoldás is, hogy 400 mg/kg/nap IVIG-et adunk 4 napon keresztül az egyszeri 2 g/kg iv. immunglobulin (IVIG) helyett (magas dózisú aspirin adása mellett) – emellett a kezelés mellett a tünetek kicsit lassabban csökkennek, de hasznos lehet azoknál, akik a keringési elégtelenség miatt a nagy dózisú immunglobulint nem bírják. A 10. nap után kezdett IVIG/aspirin kezelés hatékonysága nem ismert, de a terápia alkalmazását fontolóra kell venni.
Ha a gyermek javul, az aspirint 3-5 mg/kg adagban legalább 8 hétig folytatni kell, addig, míg az ismételt echocardiographiás vizsgálat meg nem történik. Ha nincs aneurysma vagy gyulladásos jel (a süllyedés és a thrombocyta szám normalizálódott), az aspirin elhagyható. Kóros coronaria elváltozás esetén thrombosis prophylaxis céljából korlátlan ideig kell folytatni az aspirin adását. Az óriási koszorúér aneurysmás gyermekeknél kiegészítő anticoagulans kezelés (pl. warfarinnal, vagy dipyridamollal) szükséges.
Az IVIG kezelésben részesült gyermekeknél az élő vírus vaccinákra adott válasz csökkent lehet. Ezért morbilli-mumps-rubeola oltás általában az IVIG adás után 11 hónappal adandó és a varicella vaccinát is legalább 5 hónappal később kell adni. Ha nagy a morbilli expozíció veszélye az oltást be kell adni, de 11 hónap múlva serologiai vizsgálat, illetve revaccinatio szükséges.
A hosszas aspirin kezelés mellett influenza vagy varicella járvány esetén a Reye-syndroma veszélye is némileg nagyobb (lásd fentebb). Az aspirin kezelésben részesülő gyermekek szüleit fel kell világosítani, hogy azonnal lépjenek orvosukkal kapcsolatba, ha a gyermek influenzás vagy varicellás beteggel érintkezett, vagy ezek tünetei jelentkeznek nála. Ilyenkor szóbajön az aspirin kezelés átmeneti felfüggesztése is (kimutatott aneurysma esetén dipyridamollal helyettesítve). Évenkénti influenza elleni oltás javasolt a hosszas aspirin kezelésben részesülő gyermekeknél.
 

K-vitamin hiány

nagy.miklos No Comments

 

K-VITAMIN-HIÁNY

A K-vitamin a véralvadásban szerepet játszó 2-methyl-1,4-naphthoquinon származékok generikus neve. A természetben előforduló alakok a 3-as helyzetben alkyl oldallánccal substituáltak. A K1-vitaminnak (phylloquinon) a 3-as pozícióban phytyl oldallánca van, ez az egyetlen növényekben előforduló K-vitamin homológ. A K2-vitamin a 3-as pozícióban 4-13 isopren egységet tartalmazó isoprenyl oldallánccal substituált 2-methyl-1,4-naphthoquinon homológok családjába tartozik. Ezeket menaquinonoknak nevezik; a végződés (-n) az oldalláncban megtalálható isopren egységek számát jelzi. A menaquinonokat a bélrendszerben baktériumok képezik, ezek biztosítják a K-vitamin szükséglet egy részét. A K-vitamin essentialis, mert az 1,4-naphthoquinon magot a szervezet nem képes synthetizálni.
A májban a K-vitamin szabályozza a II (prothrombin), VII (proconvertin), IX (Christmas-faktor, plasma thromboplastin komponens) és X (Stuart-faktor) véralvadási faktorok képződését. További K-vitamin függő véralvadási faktorok a protein-C, a protein-S és a protein-Z; a protein-C és -S anticoagulans hatásúak. A normál csontanyagcseréhez szükséges két csontmatrix-fehérje szintén K-vitamin-dependens. Valamennyi fenti K-vitamin-dependens fehérje γcarboxyglutaminsavat tartalmaz és mindegyik kalciumot igénylő folyamatokban vesz részt. A K-vitamin szerepet játszik a praecursor véralvadási fehérjékben (pl. prothrombin praecursor) 10-12 glutaminsav maradvány aktív formává (pl. prothrombin) történő átalakításában széndioxid additióval (carboxylatio; lásd 3-2. Ábra). Az additio növeli a glutaminsav maradványok kalcium iránti affinitását, amely alapvető a véralvadásban és a csontok kalcium felvételének modulatiójában.
 A K-vitamin-epoxid, amely a glutamyl-carboxylálási reakcióban a K-vitamin terméke, enzimatikus reductio révén újrafelhasználódik K-vitamin-hydroquinonná. A cumarin anticoagulansok nem blockolják a carboxylálási reakciót; de blockolják a K-vitamin-epoxidból K-vitamin-hydroquinont regeneráló két reductasét. A carboxylatio gátolt, mert nem képződik K-vitamin-hydroquinon, amely a γglutamyl carboxylase essentialis substratja. Nagy dózisú K-vitaminnal (1-10 mg) a májban legyőzhető a cumarin blockád egyéb reductase-ok segítségével, és így regenerálható a K-vitamin-hydroquinon.
A K-vitamin napi szükséglete kb. 1 µg/kg. A K-vitamin-hiány hypoprothrombinaemiát, illetve más K-vitamin-dependens coagulatiós faktorok koncentrációjának csökkenését okozza, ami véralvadási zavarokban és vérzésekben manifestálódik.
Újszülöttekben a K-vitamin ellátottság bizonytalan, mert (1) a placenta lipidáteresztő képessége viszonylag rossz; (2) a prothrombin synthesis szempontjából az újszülött mája éretlen; (3) az anyatej K-vitamin tartalma alacsony, csak 1-3 µg/l-t tartalmaz (a tehéntej 5-10 µg/l-t); (4) az újszülött emésztőrendszere az élet első napjaiban steril. A K-vitamin-hiány okozta újszülöttkori haemorrhagiás betegség a születés után 1-7 nappal fordul elő: bőr, gastrointestinalis, intrathoracalis, vagy legrosszabb esetben intracranialis vérzés jelentkezhet. A késői haemorrhagiás betegség, amely ugyanezekkel a klinikai tünetekkel jár, a születést követő 1-3 hónapban fordul elő. Általában malabsorptióval vagy májbetegséggel függ össze. Ha az anya hydantoin anticonvulsivumot, cephalosporin antibiotikumot vagy cumarin anticoagulanst szedett, a haemorrhagiás betegség mindkét formájának megnő a kockázata. Anyatejjel táplált csecsemőkben a K-vitamin-hiány világszerte még mindig a csecsemőkori morbiditás és mortalitás egyik fő oka.
Egészséges felnőttekben az elsődleges K-vitamin-hiány ritka. A felnőttek védettek a K-vitamin-hiánnyal szemben, mert a K-vitamin széles körben előfordul a növényi és állati szövetekben, a K-vitamin ciklus megőrzi a K-vitamint, továbbá az egészséges emésztőrendszer mikrobiológiai flórája képes menaquinont synthetizálni. A K-vitamin hiánya azonban szélsőséges étrenden élő felnőttekben, baleset, nagy sebészeti beavatkozás után, illetve hosszú ideig tartó parenteralis táplálásban részesülő betegekben, széles spektrumú antibiotikus kezelés mellett vagy akár anélkül is előfordulhat. Biliaris obstructióban, malabsorptióban vagy parenchymás májbetegségben szenvedőkben is nagyobb a K-vitamin-hiány kockázata; továbbá azok, akik bizonyos gyógyszereket szednek, pl. anticonvulsivumokat, anticoagulansokat, egyes antibiotikumokat (főleg cephalosporinokat), salicylatokat és megadózisú A- vagy E-vitamint, hajlamosak a K-vitaminnal összefüggő haemorrhagiás betegségekre. Warfarint szedő betegek K-vitamin bevitelét meg kell próbálni állandó szinten tartani, a prothrombinszint hullámzásának elkerülése végett.
Panaszok és tünetek
A tüneteket és a panaszokat a hypoprothrombinaemia, és más K-vitamin függő coagulatiós faktorok csökkenése okozza. A legfontosabb tünet a vérzés, akár nem megfelelő étrendi bevitel, akár gyógyszerek okozta K-vitamin antagonizmus áll a háttérben. K-vitamin-hiányban már kisebb zúzódásokat követően is bevérzések és nyálkahártya vérzések (különösen orrvérzés, gastrointestinalis vérzés, menorrhagia és haematuria) fordulnak elő. Baleseteket követően szúrt és metszett sérülésekből vér szivároghat, csecsemőkben pedig életet veszélyeztető intracranialis vérzés léphet fel. Obstructiós sárgaság esetén a vérzés – amennyiben előfordul – általában 4-5 nap után jelentkezik. A vérzés kezdődhet lassú szivárgásként műtéti sebből, fogínyből, orrból vagy gastrointestinalis nyálkahártyából, vagy lehet masszív, a gastrointestinalis tractus valamely szakaszából.
Laboratóriumi leletek
A prothrombin és más K-vitamin függő faktorok aktivitásának csökkenése K-vitamin-hiányra vagy antagonizmusra utal. A prothrombin idő (PT) és a partialis thromboplastin idő (PTT) általában megnyúlt. A fibrinogén szint, a thrombin idő, a thrombocytaszám és a vérzési idő normális. Napi 50-150 µg phylloquinont fogyasztó személyben a phylloquinon normális plasma szintje 0,2-1,0 ng/ml. A K-vitamin bevitel korlátozása 50 µg/nap mennyiség alá általában csökkenti a plasmaszintet. A plasmaszint meghatározása a K-vitamin bevitel ismerete nélkül azonban nem segít a hiányállapotban szenvedők kiszűrésében.
A K-vitamin-hiány legérzékenyebb jelzője a plasmában a des-γcarboxyprothrombin (DCP) jelenléte. A PIVKA-ként (Protein Induced in Vitamin K Absence or Antagonism; jelentése: K-vitamin-hiányban indukált fehérjék) is ismert DCP-t megfelelő antitestekkel lehet kimutatni. Egészségesek plasmájában nincs jelen.
Diagnózis
A kórképre a fenti tünetek, panaszok és a K-vitamin-hiány lehetőségét felvető kórelőzmény alapján kell gondolni. A diagnózist megerősíti a PT és a PTT megnyúlása. Terápiás próbálkozással lehet kizárni a májbetegség kóroki szerepét. Ha polyoxyaethylált zsírsavval 1 mg oldott phylloquinont adnak iv. (phytonadion injectióként is ismert) és 2-6 órán belül a prothrombinszint jelentősen emelkedik, májbetegség nem valószínű. (Phytonadion a generikus neve mind az injectióként, mind a per os gyógyszerként használt phylloquinon készítményeknek M.o.-on Konakion inj.). Egyéb vérzéses tüneteket okozó betegségekre, pl. scorbut, allergiás purpura, leukaemia és thrombocytopenia, a hypoprothrombinaemia nem jellemző.
Megelőzés
Újszülötteknek rutinszerűen im. 0,5-1 mg phytonadion adása ajánlott a hypoprothrombinaemia megelőzésére és a szülési trauma következtében kialakuló intracranialis vérzések incidenciájának csökkentésére. Szintén javasolt prophylacticusan sebészeti beavatkozások előkészítésénél. Terhes nőnek adhatnak phytonadiont prophylacticus adagban (per os 2-5 mg/nap) egy héten át a szülés várható időpontja előtt, vagy phytonadion oldatot (im. 2-5 mg) 6-24 órával a szülés előtt. Anticonvulsivumot szedő terhes nőknek a magzati vérzések megelőzésére per os 20 mg/nap phytonadiont kell kapniuk a szülés előtti két hétben. Az anyatej alacsony phylloquinon tartalma nem az alacsony bevitel következménye, ezért ezt friss zöld leveles zöldségek rendszeres napi fogyasztása nem befolyásolja.
Kezelés
A választandó készítmény a phylloquinon, amely phytonadion generikus néven van forgalomban. Alkalmazható hypoprothrombinaemia kezelésében, elsősorban akkor, ha azt cumarin- vagy indandion származék anticoagulansok okozták. A menadion natrium-bisulfit nem hatásos ezen antagonistákkal szemben, mert a menaquinon-4 vegyületté történő átalakulás alacsony hatásfokú (1%). Amikor csak lehetséges, a phytonadiont sc. vagy im. kell adni. A szokásos felnőtt dózis 10 mg im. Sürgősségi állapotokban 10-20 mg phytonadiont adjunk iv. 5%-os dextrose, vagy 0,9%-os natrium chlorid oldatban feloldva maximum 1 mg/min sebességgel. (Ritkán, még szakszerűen feloldott, és lassan beadott phytonadion mellett is hypersensitivitási reakcióra vagy anaphylaxiára hasonlító súlyos reakciók, így shock, szív- vagy légzésmegállás fordulhatnak elő.) Ezt a dózist 6-8 óra múlva meg lehet ismételni, ha a PT nem rövidült kielégítően. A válasz általában már 1-2 órán belül érzékelhető, ez a kezelés a legtöbb esetben 3-6 órán belül hatásos. 5-20 mg per os phytonadion javasolt anticoagulansokat szedő betegek hypoprothrombinaemiájának nem sürgősségi kezelésére. A jótékony hatás általában 6-10 órán belül kialakul.

Láz (ismeretlen eredetű)

nagy.miklos No Comments

 

ISMERETLEN EREDETŰ LÁZ (FUO) GYERMEKEKBEN

38,5 EC-t elérő, vagy azt meghaladó, végbélben mért hőmérséklet (vagy ennek megfelelő, egyéb helyen mért testhőmérséklet), melyet legalább négy alkalommal észleltek két héten keresztül, olyan gyermeknél, akinél a kórelőzményi adatok, illetve a fizikális vizsgálat a láz okát nem magyarázza.
Alternatívaként egyes szerzők 38,3 EC-t elérő, vagy azt meghaladó, végbélben mért hőmérséklet tekintenek FUO-nak mely 8 napig, vagy azon túl fennáll a fentiekben leírt kritériumok szerint. Ez a meghatározás kizárja a legtöbb önmagától elmúló lázas megbetegedést, amelyek a gyermekgyógyászati járóbeteg-forgalom mintegy 30%-át teszik ki az Egyesült Államokban. Az adatok hiánya miatt a FUO a gyermekekben nem olyan jól körülhatárolt állapot, mint a felnőttekben, de vannak bizonyos más különbségek is.
Kóreredet
A FUO kóreredete felnőttekben és gyermekekben egyaránt részben a lakóhely földrajzi fekvésétől függ; az itt közölt adatok az Egyesült Államok mérsékelt égövi területén élő gyermekekre vonatkoznak. A gyermekkori FUO esetén gyakoribb, hogy valamilyen szokványos betegség szokatlan megjelenési formája okozza, mint az, hogy egy ritka megbetegedés szokásos formájával állunk szemben.
A gyermekkori FUO esetek kb. 50%-áért fertőzés a felelős. Ezeknek mintegy 50%-ában vírusok a valószínűsített kórokozók és a 6 évesnél idősebb gyermekekben ez az arány kb. 65%. A fertőzés típusa az életkorral változik. A két évesnél fiatalabb korosztályban a felső légúti és az általános vírusfertőzések a leggyakoribbak, míg a hat évesnél idősebb gyermekekben többször lép fel az endocarditis és a mononucleosis infectiosa. A gyermekkorban inkább a vírusos és a közönséges bacterialis betegségekkel találkozunk, míg a felnőttkorban a tuberculosis, a rejtett tályogok, valamint a kevésbé gyakori kórokozók által kiváltott betegségek sokkal nagyobb szerepet játszanak. A HIV felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt okozhat FUO-t.
A gyermekekben észlelt FUO esetek kb. 20%-ának hátterében collagen-vascularis (autoimmun) megbetegedések (CVD) és gyulladásos betegségek állnak. Az elkülönítő kórismében itt ismét segítséget jelent a beteg életkora. A FUO képében megnyilvánuló CVD 80%-a a 6 évesnél idősebb korcsoportban fordul elő. Ide tartozik csaknem valamennyi vékony- és vastagbélgyulladásos megbetegedés (Crohn betegség, colitis ulcerosa). A juvenilis RA és az SLE is okozhat FUO-t.
Életkori különbség nélkül gyermekkorban a FUO esetek 10%-át okozza neoplasia (ezek közül a leukaemia és a lymphoma a leggyakoribb). Felnőttkorban ezzel szemben 20%-ban szerepel rosszindulatú daganatos betegség a FUO hátterében, s ott a solid tumorok fordulnak elő nagyobb számban (pl. lymphomák, veserák, disseminált carcinomatosis).
Az egyéb kóroki tényezők (pl. periodikus lázas állapotok, gyógyszer-láz, familiaris dysautonomia, szándékos lázkeltés, Behçet-syndroma, thyreoiditis) kevesebb mint 10% értékkel szerepelnek a gyermekekben fellépő FUO kóreredetében. Alapos, széleskörű diagnosztikus vizsgálatok ellenére ismeretlen marad a FUO kóroka a gyermekkori esetek mintegy 10-20%-ában (a felnőtt esetek 5-10%-ában).
Panaszok, tünetek, kórisme és kórjóslat
A tünetek többnyire nem specifikusak (pl. étvágytalanság, fogyás, fáradékonyság, hidegrázás, izzadás), ezek azonban nem jelentenek segítséget a kórisme és a kórjóslat megállapításában, de fontos a dokumentálásuk az egyéb objektív jelekkel pl. a súlyvesztéssel, vagy növekedési elégtelenséggel együtt. Sokkal nagyobb viszont a bőrjelenségek (pl. viszketés, kiütés, pigmentváltozások) diagnosztikai értéke, mivel ezek általában súlyos betegségre (rosszindulatú daganatra vagy CVD-re) utalhatnak, ugyanúgy mint a mellkasi fájdalom, a nehézlégzés, a kifejezett szívzörej, az ízületi eltérések és a cyanosis (pl. bacterialis endocarditis, SLE).
Az alapos kórelőzmény, beleértve a fertőzésben szenvedő személyekkel való kontaktust, háziállatokkal, vagy vadállatokkal való érintkezést, utazást, rovar csípést, szokatlan diétát, az etnikai hátteret, fontos szerepet játszhatnak a megoldásban. Mivel a szülők kezdetben kihagyhatnak vagy elfelejthetnek fontos részleteket, ezért hasznos, ha az adatokat ismételten kikérdezzük. Fontos az ismételt fizikális vizsgálat, mivel a betegek kb. 25%-ánál jelentkeznek kulcsfontosságú tünetek vagy jelek (lásd alább) az első vizsgálat után. A kórházi felvétel elősegítheti az alapos, ismételt vizsgálatot.
Az esetek több, mint 80-90%-ában a kórokot végül is pontosan meg lehet határozni, s ez általában jól ismert, gyakori gyermekkori megbetegedés. A gyermekek ismeretlen eredetű lázának tisztázásához – a felnőttektől eltérően – sokkal ritkábban van szükség körülményes, gyakran invasiv, többnyire drága, kórházi felvételt igénylő diagnosztikus eljárásokra.
A rutin vérkép-, vizelet- és a mellkasröntgen-vizsgálat segítheti a chr. anaemia, felső légúti fertőzés és pneumonia kizárását. A gyorsult vérsejtsüllyedés és a megfordult albumin-globulin arány a HIV, CVD-s vagy rosszindulatú megbetegedéssel járó esetek 75%-ában találhatók meg, míg vírusos vagy jóindulatú betegség esetén ezek az eltérések a betegeknek csupán 10%-ában észlelhetők. Haemocultura, Mantoux-próba, vizelettenyésztés minden betegnél elvégzendő; bizonyos betegeknél orr-melléküreg felvétel is készítendő.
Az EBV, cytomegalovirus, Toxoplasma, vagy HIV-serologiai vizsgálatok bizonyos esetekben hasznosak lehetnek, de széleskörű antitest vizsgálatok elvégzése (pl. láz agglutinin panel) nem. A csontvelő vizsgálata különösképpen hasznos lehet fertőzéses kóreredet (tenyésztéssel különösen Salmonella fertőzések, szövettannal pedig myeloid – erythroid arány megemelkedése esetén); bizonyos tumorok (szövettannal); és CVD (szövettannal talált plasmasejt-szaporulat) felismerésében. Szövetminták vétele (pl. nyirokcsomóból, bőrelváltozásból, májból vett biopszia) bizonyos gyermekeknél segítheti a kórisme felállítását. Laparotomia és selectiv angiographia, illetve radioaktív izotóp vizsgálatok (technecium, gallium) gyermekeknél ritkábban szükségesek, mint felnőttekben. Ultrahang és CT bizonyos esetekben hasznos lehet. Systemás betegség vagy növekedési visszamaradás esetén alaposabb laboratóriumi kivizsgálás válhat szükségessé.
Az ismeretlen eredetű láz miatt a gyermekek 80%-a kap antibiotikumot betegsége valamely időszakában, és csaknem minden beteg kap lázcsillapító gyógyszert. Ezek a kezelési eljárások általában nem segítenek a kórismézésben, minthogy elfedhetik a betegség alapját képező folyamatot.
A kórjóslat a betegség kórokától függ. A gyermekkori FUO teljes gyógyulási esélye >80%; de egyes tanulmányok 5-10%-os halálozásról számolnak be.
 

Hyalin membrán betegség

nagy.miklos No Comments

 

IDIOPATHIÁS RESPIRATIÓS DISTRESS SYNDROMA (IRDS)

(Hyalin membrán betegség)
Felületaktív anyag ("surfactant") hiánya következtében kialakuló tünetegyüttes, mely klinikailag légzészavar formájában jelentkezik koraszülöttekben.
Járványtan és kórélettan
A respiratiós distress syndroma (RDS) csaknem mindig a 37. gestatiós hét előtt születettek betegsége; minél éretlenebb a gyermek, annál nagyobb az esélye, hogy RDS-e alakuljon ki. Nagyobb a kórkép kialakulásának valószínűsége diabeteses anyák gyermekeiben is, kevésbé várható azonban intrauterin sorvadás, anyai toxaemia vagy hypertonia esetén, függetlenül a gestatiós kortól. Úgy tűnik, hogy az idő előtti burokrepedés is bizonyos védelmet nyújt RDS ellen.
A tüdő felületaktív anyagát, mely phospholipidek és három lipoprotein keveréke, az alveolusok II. típusú pneumocytái termelik. Az alveolusokat bélelő víz levegő-folyadék határfelületén a felületaktív anyag hiányában jelentős erők idézik elő az alveolusok záródását. A tüdő compliance csökken, a merev tüdők felfújásához szükséges munka megnő. A koraszülött helyzetét könnyebben deformálódó (rugalmasabb) bordái tovább súlyosbítják. A légzési munka eredményeként, ha a bordák rugalmasabbak mint a tüdők, mély sternalis behúzódások jönnek létre, amelyek azonban csak kevés levegő beáramlásával járnak. Ennek diffúz atelectasia az eredménye.
Panaszok, tünetek és szövődmények
Az újszülött a megszületés után azonnal vagy néhány órán belül szaporán, nehezítetten nyögve (grunting) légzik; jugularis és substernalis behúzódások, orrszárnyi légzés figyelhetők meg. Az atelectasia mértéke és a légzészavar súlyossága egyre inkább romlik. Súlyos RDS-ben a rekesz és az intercostalis izomzat kimerül és CO 2-retentio, valamint respiratorikus acidosis jön létre. Mivel az atelectasiás tüdőrészeken átáramló vér nem oxygenizálódik (intrapulmonalis jobbról-balra shunt), az újszülött hypoxiássá válik, metabolikus acidosis alakul ki.
Nem minden RDS-es újszülöttön észlelhetők a légzészavar jelei; a nagyon alacsony súlyú (pl. <1000 g) újszülöttek tüdeje olyan merev lehet, hogy már születéskor képtelenek lélegezni; ilyenkor már a szülőszobán sem észlelhető légzés.
Az RDS-ben szenvedő koraszülöttek esetében nagyobb az agykamrai vérzés (intraventricularis haemorrhagia = IVH) és az újszülöttkori halál kockázata. A koponyaűri kórfolyamat (ischaemia, intraventricularis haemorrhagia) hypoxaemiával, hypercapniával, hypotensióval, ingadozó arteriás vérnyomással és csökkent agyi keringéssel társul (lásd Intracranialis vérzés a Szülési sérülések fejezetben, valamint Haemorrhagiás shock encephalopathiával, lejjebb). Az RDS egyik lehetséges szövődménye a tensiós pneumothorax (lásd lejjebb).
Diagnózis
Az RDS diagnózisa a 37. gestatiós héten vagy azután született újszülöttnél szokatlan, és fel kell vetnie, hogy az anyának fel nem ismert diabetes mellitusa van vagy, hogy a diagnózis helytelen. A diagnózis az anamnesisen (koraszülöttség, anyai diabetes, a magzati tüdő érettségének felmérése (lásd fent)), a fizikális vizsgálaton (légzészavar, cyanosis stb.) és a laboratóriumi eredményeken alapul. Az arteriás vérgázértékek különböző mértékű hypoxaemiát és hypercapniát mutatnak. Diffúz atelectasia látható a mellkas-röntgenfelvételen (a klasszikus leírás szerint tejüvegszerű megjelenés levegő bronchogrammal), mely az RDS klinikai súlyosságával viszonylag szoros összefüggést mutat (lásd 260-1. Táblázat).
Az RDS-t a hasonló radiológiai és klinikai tünetekkel jelentkező korai B csoportú Streptococcus pneumoniától és sepsistől kell elkülöníteni. A B csoportú Streptococcus pneumoniát igen nehéz teljesen kizárni, ezért általában amíg a haemocultura eredménye megérkezik, antibiotikum-kezelést kezdenek.
Megelőzés
Az RDS incidenciáját csökkentette a magzati tüdő érettségének vizsgálata, mely alapján a szülés optimális időpontja meghatározható. Amniocentesis révén vagy megrepedt burok esetén a vaginából nyert magzatvíz surfactant-tartalma mérhető. A magzati tüdő érett, ha a lecithin/sphingomyelin arány (L/S arány) >2 és phosphatidyl-glycerol is kimutatható.
Ha az anya legalább 24 órán át systemás betamethason-kezelést kap olyan esetben, amikor a koraszülés elkerülhetetlen, a gyógyszer beindíthatja a magzati surfactant-termelést, csökken az RDS kockázata vagy annak súlyossága.
Kórjóslat és kezelés
Kezelés nélkül a súlyos hypoxaemia számos szerv működési elégtelenségéhez és halálhoz vezethet. Azonban, ha az újszülött lélegeztetése megfelelő, a surfactant-termelés megindul, és az RDS 4-5 napon belül megszűnik. A gyógyulás intratrachealis surfactant adásával gyorsítható.
Az intratrachealisan adott surfactant csökkenti az RDS súlyosságát; ezt az artériás vérgázértékek és a mellkasröntgenkép javulása, illetve a csökkenthető respirator-paraméterek is tükrözik.
Prophylacticusan is adhatunk felületaktív anyagot közvetlenül születés után azoknak a koraszülötteknek, akikben igen nagy eséllyel alakul ki RDS. Egyébként igazolt RDS esetén oki kezelésként adnak surfactant-ot, amint a beteg állapota stabilizálódott. A Survanta M (természetes bovin tüdő-kivonat, ami protein B-t és C-t, colfosceril palmitátot, palmitinsavat és tripalmitint tartalmaz) egyszeri adagjai 6 óránként ismételhetők (max. 4-szer adható); vagy az Exosurf M (fehérjementes surfactant, ami colfosceril palmitátot, cetilalkoholt és tyloxapolt tartalmaz) szükség szerint ismételhető 12 óránként (max. 3-szor adható). A surfactant terápia alatt és után az újszülöttet monitorozni kell, hogy azonnal lássuk, miként tűri a kezelést, valamint azért, hogy az oxygenisatióban, a ventilatióban vagy a systemás vérnyomásban beálló változásokat gyorsan korrigálhassuk. A surfactant beadása után a tüdő-compliance gyorsan javulhat; ilyenkor a lélegeztetési nyomások gyors csökkentésére lehet szükség, hogy a pulmonalis levegőgyülem kockázatát csökkentsük. Esetleg a többi respirator-paramétert (pl. Fi O2, légzésszám) is csökkenteni kell.
A surfactant terápia nem szünteti meg a szövődmények kockázatát és nem garantálja a kedvező kimenetelt, ezért az így kezelt betegeket továbbra is a regionalis újszülött intenzív központokba kell irányítani. A surfactanttal kezelt csecsemők túlélési aránya lényegesen jobb, mivel kisebb náluk a pulmonalis levegőgyülemek (pl. tensiós pneumothorax, pulmonalis interstitialis emphysema) kockázata és a bronchopulmonalis dysplasia incidenciája és súlyossága (lásd lejjebb).
A légzés és a keringés állandó monitorozása azért fontos, hogy a kezelés intenzitása a tüdő állapotának megfelelő legyen. Az oximeterek az ujjat átvilágítva folyamatosan képesek a Hb O 2 saturatiójának monitorozására. Az O 2 és a CO 2 tensio folyamatos noninvasiv transcutan monitorozására képes eszközök csökkentették a rendszeres vérminta-vétel szükségességét. Általában arteria umbilicalis kathetert (AUK) helyeznek be a mérsékelt, illetve súlyos légzészavarban szenvedő újszülötteknek, azaz azoknak, akik legalább 40%-os O 2 (Fi O2) belélegeztetését igénylik. Ha az AUK behelyezése nem lehetséges, a folyamatos vérnyomás-monitorozásra és a vérgázértékek meghatározásához (gyakori vérminta-vétel) percutan arteria radialis kanül használható.
A koraszülöttek elfogadható Pa O2 értékei: 50-70 Hgmm; ezek az értékek biztosítják a Hb csaknem teljes O 2 telítettségét, mivel a koraszülöttek foetalis Hb-jának az O 2-hez való affinitása magasabb. A magasabb Pa O2 növeli a koraszülött retinopathia kockázatát. A Pa CO2 normális értéke, csakúgy, mint felnőttekben, 40-50 Hgmm.
Az enyhe RDS-ben szenvedő újszülöttek jól reagálnak fejbúrában adott O 2-re; súlyosabb esetben, de meglévő spontán légzés esetén várhatóan hatásos a folyamatos pozitív légúti nyomás (CPAP); a legbetegebb csecsemők pedig mechanikus gépi légzéstámogatást igényelnek (lásd Mechanikus légzéstámogatás használata, feljebb).
Fejbúra- vagy garat-O 2-kezelés során az O 2-t levegővel kell elegyíteni keverő (blender) segítségével, a belélegeztetett gázkeverék O 2 tartalmát O 2 analysatorral meg kell határozni és rendszeresen fel kell jegyezni. Az O 2 kezelést nem célszerű liter/min. dimenzióval jellemezni. A bronchospasmus, a hideg és a szárazság miatti secretio elkerülésére az O 2-t melegíteni (36-37 ≤ 61509;C) és párásítani is kell.
Folyamatos pozitív légúti nyomás (continuous positive airway pressure = CPAP) javallt a normál Pa O2 (50-70 Hgmm) fenntartására 40% vagy annál magasabb Fi O2-t igénylő, spontán légzéssel rendelkező csecsemők kezelésére. Már korábban is beállítható, ha az RDS-es újszülött állapota gyorsan romlik. A pozitív nyomás a teljes légzéscikluson át nyitva tartja az alveolusokat és az atelectasiás területeken kialakult shuntökön átáramló vérmennyiség csökkentése révén javítja az oxygenisatiót.
 

Hypothyreosis

nagy.miklos No Comments

 

HYPOTHYREOSIS

A pajzsmirigy elégtelen hormontermelése következtében kialakuló tünetegyüttes.
A fiatalkori hypothyreosis tünetei eltérnek a felnőttkoritól. Az újszülöttkori kezeletlen vagy nem felismert hypothyreosis súlyos következményekkel jár a központi idegrendszerre nézve, mérsékelt vagy súlyos fejlődési visszamaradást és a gyermekkori növekedés elmaradását okozza.
Az újszülöttkori vagy veleszületett hypothyreosis gyakorisága élveszülésre számítva 1:4000. Leggyakoribb oka a pajzsmirigy hiánya (euthyreosis), mely élethossziglan tartó kezelést igényel. Tünetei a cyanosis, elhúzódó hyperbilirubinaemia, táplálási nehézség, rekedt sírás, köldöksérv, respiratoricus distress, macroglossia, nagy kutacsok és a csontnövekedés elmaradása. Ritkán az újszülöttkori hypothyreosis átmeneti. Szűrőpapírra vett vérminta vizsgálatával végzett szűrővizsgálattal még a tünetek jelentkezése előtt rutinszerűen felismerhető. A laboratóriumi vizsgálatokhoz serum thyroxin (T4) és thyreoidea-stimuláló hormon (TSH) szint meghatározás tartoznak. A kezelés azonnal megkezdendő és szorosan monitorizálandó.
Csecsemőkorban a pajzsmirigyhormon megfelelő per os dózisa 10-15 µg/kg/nap (mely gyorsan normalizálja a serum T4 szintet), amelyet utána úgy állítunk be, hogy a serum T4 szintet 10-15 µg/dl (129-193 nmol/l között) tartsuk a csecsemőkor során. Egy éves kor után a szokásos dózis 4-6 µg/kg/nap, úgy titrálva, hogy a serum T4 és TSH szint a normál tartományban legyen. Ügyelni kell, hogy elkerüljük a túladagolást és a következményes iatrogen hyperthyreosist. A kezelt csecsemők nagy többségénél normális motoros és szellemi fejlődés érhető el.
A gyermekkori (juvenilis) hypothyreosis vagy a szerzett hypothyreosis általában az autoimmun thyreoiditis (Hashimoto-thyreoiditis) következménye. A tünetek és panaszok a felnőttekéhez hasonlóak, pl. súlynövekedés, obstipatio, száraz, vastag szálú haj; és sárgás, hideg, vagy márványozott durva bőr. Speciális gyermekkori jelek a növekedésben való elmaradás, a csontnövekedés elmaradása és a pubertas késése. A kezeléshez kisgyermekeknél az l-thyroxin megfelelő kezdő dózisa 5-6 µg/kg/nap, melyet a serdülőkorra 2-3 µg/kg/nap adagra csökkentünk.