A szem és a látás kialakulása – Mit látnak a gyerekek?
- Szerző: Máriáss Márta
- Forrás: babaszoba.hu
Az újszülött látása még nem éles, sokszor eltévelyednek a szemtengelyek, a két szemet még nem tudja koordináltan, teljesen együtt használni. A látás szervét – akárcsak más érzékszerveit – a babának meg kell tanulnia használni.
A szem kifejlődése
A fényingereket felfogó szervünk, a szem embrionális fejlődése nem egyszerű, Már a terhesség negyedik hetében két szemhólyag fűződik le az embrionális előagyból. Ez a páros szervecske az embrió felszíne felé nőve a lencse képződését indítja be a fej hámjából, amelyek aztán lefűződve a lencsehólyagot alkotják. Hátsó falának sejtjei lencserostokká alakulva megkezdik a szervezet élete végéig tartó működésüket. A szemhólyag behorpadásával kialakul a szemserleg. A szemserleg külső és belső lemeze együttesen képezi a retinát, melyen a fény érzékelésére alkalmas sejtek helyezkednek el. Jó néhány lépés hátra van még ezután, míg a szem teljesen elkészül, de a szemgolyó "félkészen" is megkezdi működését.
A magzati szemmozgásokat már a 16-18. héttől ki lehet mutatni a baba alvási, REM-fázisával kapcsolatban, nyilván ennek az a feltétele, hogy ekkorra a szemmozgató izmok is működőképesek legyenek. Ma úgy tudjuk, hogy a terhesség második harmadától minden érzékszerv kifejlődött, de hogy mennyire működnek, az még nem teljesen tisztázott. A babák a 24-28. terhességi héten kezdik kinyitni a szemüket, kérdés persze, hogy mit látnak vele az anyaméh sötétjében. Legfeljebb a hasfalon átszűrődő fény pirosas színét érzékelik még nem teljesen kész retinájukkal.
A retina éretlenségének következménye lehet sajnos a koraszülöttek látáskárosodással járó retinopátiája (ROP). Oka az, hogy a retina vérellátását biztosító saját érhálózat kifejlődése még nem fejeződött be, és a tüdőn át biztosított légköri, a magzati keringésnél oxigéndúsabb vér áramlása rendellenes érhálózat-növekedésre készteti az éretlen retinát, amitől a szemserleg két rétege elválik egymástól. Minél fiatalabb a magzat születéskor, annál nagyobb a retinopátia kialakulásának veszélye. A retina legfontosabb része, a sárgafolt és környéke, ami a 32. terhességi hétre ereződik be. A retina sérülésének veszélye a 34. hét után már csekély. Teljes saját erezettsége csak a 40-42. héten, tehát sokszor a születés után fejeződik be.
Születés után
A kisgyermek látószerve és a látáshoz szükséges idegrendszere – ha csak fertőzés vagy fejlődési rendellenesség nem okoz ebben zavart – születésre teljesen kifejlődik. Ezután már "csak" az idegsejtek közötti kapcsolatok várnak olyan ingerekre, melyek nyomán kialakulhat a megfelelő huzalozás, összeköttetés az idegrendszer egyes sejtjei között.
A baba „megtanul” látni; azaz felismerni a színeket és formákat, megtanulja a két szemét együtt használni.
A látásra is érvényes az idegrendszer fejlődésében felismert szabályszerűség, hogy az idegi kapcsolatok kialakulásának vannak úgynevezett kritikus periódusai. A fiatal idegrendszernek adott időben és fejlettségi stádiumban találkoznia kell bizonyos ingerekkel, – a látás esetében – vonalakkal, formákkal, színekkel, hogy azok ne csak retináján hagyjanak képet, hanem fel is tudja dolgozni, értelmezni tudja a megfelelő agyi központokkal is. Ha ez a kritikus periódus végéig nem történik meg, akkor ez a képesség végleg elvész.
Szerencsére a gyerekeknél szinte kizárt, hogy ne találkozzanak mindenféle ingerrel, amelyre idegrendszerüknek a megfelelő kapcsolatok kiépüléséhez szüksége van, ugyanakkor fontos, hogy tényleg minden babának legyen alkalma tanulmányozni változatos, izgalmas környezetét. Ahelyett, hogy túlzottan óvnák, féltenék, sok helyen forduljon meg, "menjen" szüleivel, és lásson sokat.
Mit láthatnak vajon a gyerekek?
Nem könnyű vizsgálni, mit is lát a pici baba és az apró gyermek, mert lehet, hogy több mindent, és többet felfog, mint hisszük, csak nehéz mindezt tesztelni. A szemészetben használatos, az éleslátást, a szem térbeli felbontóképességet vizsgáló tesztek például néhány hónapos korban is nagyon jó látásélességet mutathatnak ki, feltéve, hogy a gyerek odafigyel.
A látás fejlődése
Lépésről lépésre
Korábban úgy gondolták, hogy a csecsemő születése után csak a mozgást észleli, de egyre több jel utal arra, hogy olykor réveteg nézelődésük mögött több felismerés is rejtőzik.
Érett újszülöttek olykor már egyhetesen, néhány naposan is visszamosolyognak, ami azt sejteti, többet látnak a puszta mozgásnál vagy homályos körvonalaknál. Legélesebben akkor látnak, ha a nézendő dolog 20-25 cm-re van tőlük (milyen érdekes, hogy ez pont az anyatejes táplálkozás távolságának felel meg!). Az biztos, hogy meg tudnak különböztetni hátteret és közeli alakokat. Az éles kontúrú látnivalókat szívesebben nézik, mint az alaktalan, homályos dolgokat. Kezdetben azonban a babák a feje tetejére állítva látják a világot, pontosan úgy, ahogy a retinára esik a kép. Később a tapasztalatok, és még számos momentum megtanítja őket arra, hogy érdemes a képet magukban automatikusan megfordítani.
Az első néhány hétben egyre többet tartja nyitva a szemét, a szórt, tompa világítást jobban kedveli, az éles fények láthatóan zavarják.
A 6 hetes baba alaposan szemügyre veszi környezetét, de nem igen követi tekintetével a mozgó tárgyakat, arcokat. A hirtelen felvillanó fény, mint amilyen a fényképezőgép vakuja is, láthatólag zavarja. Felkeltik a figyelmét csillogó, fényes vagy világító tárgyak. Ha valamit meg akar nézni, nemcsak tekintetét irányítja oda, hanem egész fejecskéjét fordítja.
A kéthónapos csecsemő szemével már követi a fényt, rövid időre a tárgyakat is alaposan megnézi vagy utánuk néz. Különösen jól megfigyelhető ez, ha valami leesik. Szemeit egyre inkább mozgatja a fejétől függetlenül is, így már jól tudja követni a mozgó embereket, arcokat tárgyakat, figyeli a mozgó szájat. Kedveli a világos, élénk színeket.
3 hónapos kor táján már biztosan ránéz a szüleire, ha beszélnek hozzá, nevén szólítják. Valószínű, hogy ilyen tájban kezd kialakulni a kétszemes látás, aminek első lépéseként a két szemével egyidejűleg látott képeket megfelelteti egymásnak, egymásra fekteti.
3-4 hónaposan már hosszasan nézegeti a kezét, majd 4-5 hónaposan figyelme, nézegetése távolabbi környezetére is kiterjed.
4 hónapos és másfél éves kor között folyamatosan zajlik a makuláris érés, azaz, amikor sárgafolton belül is kiépülnek a megfelelő sejt közötti kapcsolatok, a sejtek logikus együttműködése, mely lehetővé teszi a pontos alak- és formafelismerést.
Az 5-6 hónapos baba, ha felültetik, hosszú perceken át elnézegeti közvetlen (kb. 2 méteres körzeten belüli) környezetét, játékait, saját testrészeit, és megkeresi a szemével a tőle távolabb eső dolgokat is, néha utána nyúl olyasminek is, amit már nem tud elérni. Ebben az időben már sokat lehet vele beszélgetni, s ha nem is válaszol, érdeklődéssel nézeget nagy színes, foltos ábrákat, hallgatja a hozzá fűződő magyarázatokat. A vele való személyes beszélgetés varázsát adja számára, hogy közben nyugodtan fürkészheti a vele szemben lévő arcot, ami egyébként is az egyik legérdekfeszítőbb látvány, igazi kulcsinger felnőttnek és gyereknek egyaránt.
Nem csak a látásélesség fejlődik folyamatosan; két szemét is egyre jobban tudja együtt használni. Egyéves koráig néha úgy tűnhet, kancsalít, de ez többnyire látszólagos, ami adódhat abból, hogy a kisgyerekek arckoponyájában a szemek távolabb esnek egymástól (széles az orrgyökük). Ha közeli tárgyakat vizsgál, ez még feltűnőbb, de ilyenkor a felnőttek szeme sem viselkedik másként.
Hat-tizenkét hónapos korban alakul ki a fúzió, vagyis amikor a két szemmel látott tárgyak képét nem csupán egymásra fekteti, hanem az agykérgi tevékenység következtében valóban egy képpé is formálja, összeolvasztja a két szemmel látottakat. Ez feltétele a térlátás kialakulásának is. A térbeli távolságok, méretek érzékelése 9 hónapos kor körül már tetten érhető. Látásának fejlődésére lehet következtetni abból is, hogy egyéves kor körül megkülönböztetett figyelmet szentel az apró tárgyaknak, szívesen elbabrál velük.
A térlátás egy-másfél éves kortól kezdve fokozatosan fejlődik és tökéletesedik. Alapja az, hogy a két szemünkkel két különböző szögből látjuk a tárgyakat. Az agy megtanulja ennek az érzékelését, tudja, hogy a retinán keletkező kétféle kép, a valóságban hogyan jelent egy tárgyat. Megfelelteti egymásnak a jobb és bal oldali retina megfelelő pontjait. Bizonyos (de nem tökéletes!) térlátásra, térérzékelésre akkor is van lehetőség, ha az ember egy szemmel kénytelen nézni. Ilyenkor ugyanazon retina pontjai is lehetnek viszonyítási pontok.
Hároméves korra a látás már begyakorlott alapvető funkcióvá válik, hiszen a gyerek megfigyel és utánoz, firkálni, rajzolni kezd, a képeskönyv ábrái alapján már maga is költ meséket. A látóképesség teljes fejlettsége körülbelül 6-7 éves korra alakul ki.
Mit tehetünk a baba látásáért?
Már volt róla szó, mennyire fontos, hogy a baba bőséges ismereteket gyűjthessen változatos környezetéből. A csendes nézegetés mellett minden más készség fejlesztése is segíti a látás fejlődését, ami a gyerek pszichikai, mentális fejlődésének elválaszthatatlan része. Beszélgessünk sokat a kisgyerekkel, mutassuk meg neki, milyen érdekes világban él. Nyugodtak lehetünk, nincs kárba veszett szó, akkor sem, ha ő még egyáltalán nem, vagy nem szavakkal válaszol. A gyermeknek eközben alkalma van szerteágazó, hasznos kapcsolatokat kiépíteni agyának idegsejtjei között, és minél több összefüggést ismer föl, annál gyorsabban és könnyebben épít be új ismereteket és képességeket.
