Benő a feje lágya
A kutacs (fonticulus) a csecsemő koponyacsontjai között található hézag, azaz a koponyavarratok találkozásánál lévő puha alkotórész, amelyek 12-18 hónapos korra összeforrnak, benőnek.
Miért jó? Mi a szerepe?
Szüléskor a koponyacsontok könnyebben csúsznak el egymás felé, ami jelentősen megkönnyíti a baba fejének áthaladását a szülőcsatornán. A szülést követően az újszülöttek feje deformálódhat, „csúcsos” lehet. Néhány perc múlva, de néhány nap múlva egészen biztosan látható a különbség: a kicsi feje szinte "kikerekedik", a koponyacsontok visszacsúsznak a helyükre.
Nem csak a szülés során van jelentőségük ezeknek a puha részeknek. Az első években a gyerekek jelentős koponya- és agynövekedéséhez is szükséges a kutacsok "rugalmassága", hajlékonysága.
A kutacsok – fent említett jelentőségükön túl – az orvosok számára is sok információt hordoznak. A gyermekorvos a későbbi életkorokban is vizsgálja a kutacs állapotát. Ellenőrzi, a szomszédos csontok szintjében található-e (ez az egészséges állapot), vagy előredomborodik, esetleg beesik-e (kiszáradás jele lehet). Ritka agyi eltérések esetén a kutacs hallgatózásakor zörejt lehet hallani. Késői záródás vagy annak hiánya D vitamin hiányra, esetleg D vitamin rezisztenciára utalhat. Nagy előny még, hogy lehetőséget biztosít koponya ultrahang szűrővizsgálat elvégzésére.
Hol találhatók?
A csecsemő koponyáján több kutacsot lehet megkülönböztetni. Mindegyik más életkorban keményedik meg; a hátsó és oldalsó kutacsok már féléves kor körül, míg az elülső 1-1,5 éves kor tájékán forr össze – ennek konkrét idejében természetesen jelentős eltérések lehetnek az egyes gyerekek között.
A homlokcsont lemeze és a két falcsont találkozásánál található a nagykutacs; egy sarkára állított négyzethez hasonló hézag. Pici babáknál a nagykutacsot sokszor ki is tudjuk tapintani: nyomásra enyhén rugalmas területet találunk, amelyen olykor még az erek lüktetését is érezhetjük. A nagykutacs körülbelül másfél- kétéves kor között csontosodik el.
A kiskutacs valamivel hátrább, szintén a középvonalban, a két falcsont és a nyakszirt találkozásánál található. Ezt azonban már a születés után is alig vagy egyáltalán nem lehet tapintani.