Csecsemőtáplálás 0-12 hóig.

Anyatejjel táplált csecsemők részére

Az anyatej a legtökéletesebb, a legegyszerűbben hozzáférhető természetes táplálék. A legoptimálisabb arányban tartalmazza mindazokat a fehérjéket, zsírokat, cukrokat, ásványi anyagokat, amelyek szükségesek a fejlődéshez. Véd a fertőző megbetegedések ellen, csökkenti azok előfordulási arányát. A szoptatás páratlan biológiai és érzelmi hatással van a csecsemő és az édesanya viszonyára.

Lehetőség szerint a baba 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kapjon. Előfordulhat azonban, hogy az anyatej nem elegendő, ilyen esetben tápszerpótlásra kerül sor, amelyet a gyermekorvos ajánl illetve ír fel receptre. Magyarországon a tápszerek árát az OEP támogatja (50%) 6 hónapos korig. A babatápszerek alapja a tehéntej, amit azonban módosítanak, átalakítanak úgy, hogy többé-kevésbé hasonlítson az anyatejhez. 1 év alatt közönséges tehéntejet nem szabad adni. Az anyatejben legalább 100 olyan összetevő van, ami a tehéntejben nincs meg. Keveset szopó újszülött kezdetben 2 óránként (15-20 percig), naponta 8-10 alkalommal, mindkét mellből szopjon. Az anya mérje a szopott mennyiséget, szoptatás után az először odaadott mellet fejje ki. Ha az újszülött keveset szopott, a lefejt tejet is itassa meg. A jól táplált érett újszülött az első hónapban 400-600 grammot gyarapszik. Naponta 1-2-szer, néha 6-8 alkalommal ürít aranysárga, kenőcsös székletet, de előfordulhat, hogy csak néhány naponta van széklete. Amíg a csecsemő csak anyatejet fogyaszt, két hetes korban, majd havonta egy alkalommal K vitamint (5 alkalommal) adunk. Az ampulla tartalmát kevés anyatejjel kávés kanálba tesszük, étkezés előtt adjuk be. Ezen kívül 2 hetes kortól három éves korig napi 1 cs D vitamint is kap, étkezés előtt egy cseppet közvetlenül a szájba cseppentünk, ha véletlenül több cseppet adtunk be, pl. 2-3-4 cseppet akkor, 2-3-4 napig nem adunk. Túladagolni csak 27 csepp felett lehet.

Az anyatej 6 hónapos korig tartalmazza mindazt, amire a babának szüksége van, étel és ital is egyben. De 6 hónapos kor után már ez nem elegendő, hozzátáplálásra van szükség, szilárdabb, kalóriában gazdagabb táplálékot kell kapni a babának.

Fokozatosan építsük be az új ételt az étrendjébe. Célszerű a déli etetésnél kezdeni, szoptatás előtt 1-2 kávéskanál gyümölcs vagy főzelék péppel kínáljuk. Ezt az adagot folyamatosan kell emelni, addig, amíg a déli szoptatást teljesen felváltja a szilárd táplálék. Ezt a mórszert folytatva vezethetünk be új ízeket mindig 1-1 szoptatást kihagyva, úgyhogy a reggeli első és az esti utolsó étkezés anyatej maradjon. Fontos, hogy új ételt mindig 1-2 hét elteltével vezessünk be. Így lesz ideje a babának megszokni, megszeretni az adott főzelék, gyümölcs ízét, illetve, ha valamilyen reakciót váltana ki az új étel (kiütés, hasmenés) akkor tudni fogjuk mi volt az utoljára adott dolog, ami a gondot okozhatta.

A hozzátáplálás során, ahogy a baba növekszik, hónapról-hónapra változatosabbá tehetjük, bővíthetjük étrendjét. Néhány tanács, mit mikortól kínálhatunk:

5 hónapos kortól (ha kevés az anyatej): banán (magjait kivágni),

7 hónapos kortól: alma, őszibarack, sütőtök, burgonya, sárgarépa, gabonapépek, csirkemell, pulykamell

8 hónapos kortól: körte, meggy, paradicsom, tök, zöldborsó, zöldbab (héj nélkül), natúrjoghurt, túró

9 hónapos kortól: tojássárgája, gesztenye

10-12 hónapos kortól: csirkemáj, hal, sertéshús, borjúhús

12 hónapos kor előtt nem adható:

– narancs, magvas gyümölcsök (eper, málna)

– mogyoró

– tehéntej, kakaó, tejeskávé, tejföl

– spenót, sóska, káposztafélék

A különböző gyümölcs és főzelék pépeket megvásárolhatók illetve otthon is el lehet készíteni. Túl nagy jelentősége nincs annak, hogy melyiket választjuk (kivéve a sárgarépa, a magas nitrát tartalom miatt csak bébiétel használata javasolt). A bébiétel készen van, melegítés (mikrohullámú készülékkel a bébiétel tetejét levéve 20-25 s melegítés) után csak tálalni kell, viszont nem túl olcsó! Ellenőrzött minőségűek, tartalmazzák az életkornak megfelelő fehérje, szénhidrát és zsír mennyiséget.

A házilag elkészített babaételek sem igényelnek sok időt és szaktudást. Eleinte főzeléknek szánt dolgokat csak párolni és pépesíteni kell, anyatejjel vagy a főzővízzel hígíthatjuk, illetve burgonyával sűríthetjük (sót, fűszert nem tartalmazhat !! ), később hozzáadhatjuk az életkornak megfelelő húsokat, túrót stb.

Folyadékpótlásra 6 hóig nincs szükség, ha mégis volna (nagy meleg, lázas állapot) a felforralt, lehűtött víz a legalkalmasabb. Az ásott kút vize nitrátos lehet, ami a csecsemőnél súlyos betegséget okozhat. Egy évesnél fiatalabb gyermek ételét, italát csak vezetékes vagy hatóságilag ellenőrzött fúrt kút vizével készítse. Később sem kell mást választani, a gyümölcslevek gyümölcstartalma elenyésző, cukortartalmuk viszont magas, így szomjoltásra alkalmatlanok. Adhatunk viszont olyan gyümölcslevet, amit magunk préseltünk, kivéve a citrusféléket (narancs, mandarin), ezek egy éves kor alatt nem adhatók, allergizálnak. Nem adható egy éves kor alatt méz, mézes tea sem, bár valóban magas a méz vitamintartalma, de csecsemőkorban botulizmust okozhat!!! Szopós újszülött pohárból vagy speciális cumisüvegből (Avent) kapjon bármilyen folyadékot, a hagyományos cumi ronthatja a szopókészséget.

A nikotin, az alkohol és sok gyógyszer átjut az anyatejbe, így a gyermek szervezetébe is. Szoptatós anya ne dohányozzon, ne fogyasszon alkoholt, csak orvosi javaslatra szedjen gyógyszert.

A megfelelő táplálás kulcsfontosságú, hozzájárul a csecsemő/kisgyermek egészséges testi és szellemi fejlődéséhez, egészségéhez. A csecsemőtáplálás örömöt jelent a babának és mamának egyaránt.

A szoptatásról

A legfontosabbak:

1. Az egészséges baba pontosan annyit és akkor eszik, iszik, amikor és amennyire szüksége van.
2. Az édesanyák melle annyi tejet termel, amennyi elfogy belőle.
3. Az anyatej az az utánozhatatlan táplálék és ital a baba számára, amely kifejezetten neki készül (korra, kórokozókra, napszakra való tekintettel).

 A baba:

1. Első életórájában igen erős szopási készsége van.
2. Veleszületett reflexei és késztetése segítségével az anya hasáról képes felmászni a mellhez és ott szopizni. A keresőreflex során a baba arcát megérintve a baba fejét az inger irányába fordítja, miközben nagyra tátja száját.
3. Születéskor gyomrának térfogata nem haladja meg az 5 ml-t, 10 korttyal tele lesz.
4. Víztartalékkal jön világra, ami az első napok folyadék felhasználását fedezi, súlycsökkenés emiatt is törvényszerű és ideális az újszülött számára (a születési súly 10 %-a).
5. A magzati életben szükséges, de idekint szükségtelen mennyiségű és minőségű haemoglobin, vérfesték lebomlásakor sárga festék, bilirubin szabadul fel, ami sárgaságot okoz (szerepet játszik még a máj éretlen működése is).
6. A „besárgulás” gyorsabban megszűnik, ha a baba sok folyadékot fogyaszt (sokkal inkább anyatejet, mint mást), és gyorsan kiüríti a magzatszurkot (sötétzöld széklet, az anyatej hashajtó hatására gyorsabban ürül), amiből a bilirubin ismét felszívódva elnyújthatja a sárgaság idejét.
7. A szoros, nagy testfelületű testkontaktus (csupasz összebújás) az aluszékony babát felébreszti, a nyugtalant megnyugtatja, a szopáskészséget fokozza. A baba szopizással eltöltött ideje (cici, cumi, ujj) igen hosszú (akár sok óra) is lehet, ez idővel csökkenni fog.
8. Ha éhes, akkor jelez: nyalogatja a száját, kereső mozgást végez, nyöszörög, sír. Ha mellre teszik, akkor a mellbimbón kívül a bimbóudvar egy részét is bekapja (3-5 cm sugarú kört, alsó állkacsával kicsit többet, mint a felsővel), ajkai kifelé fordulnak, nyelve ráfekszik az alsó állkapocs ínyére, és hosszanti vályút képez. A tejet az álla felőli régióból üríti ki legjobban. Ha a mellre helyezés nem sikerült, a szoptatást elölről kell kezdeni.
9. A szopás ritmusai:

• gyors kicsi szívások a tejleadó reflex megindítására
• lassabb, erőteljes mozgás, minden ciklusban hallható a nyelv kattanása
• gyorsabb, erőteljes mozgás, több ciklust követ egy nyelés (amikor már nem spriccel a tej)
• finom, szinte szívóerő nélküli gyors, vagy lassú mozgás, nyelés szinte nincsen (komfortszopi)

10.  Ha mindig felkínáljuk a mellünket az egészséges babának, amikor kéri, akkor pnt nnyi és olyan tejet eszik, amennyire éppen szüksége van. (Nincs elvárt adag. Van, hogy két kortyot szeretne inni, van, hogy rendesen beebédel. Egyik nap sokat eszik, másik nap keveset.)

11.  Átlagos súlygyarapodás:

• első 3-4 hónapban hetente 115-220 g
• negyedik hónaptól 85-140 g
• második félévben 45-85 g

 12.  Mit tapasztalunk, ha eleget szopik:

• Bőre rugalmas, nem ráncolható, szeme csillog, viselkedése élénk.
• Naponta 4-6 pisis, legalább egy kakis pelenkája van. Később az anyatej jobb felhasználásakor lehet, hogy hetente csak egyszer kakil majd egészen a teljes anyatejes táplálás végéig.

13.  Hasfájás: az első három hónapban gyakran magyarázza a sírást.

Okai lehetnek:

• Sok előtej ivása (laktóz tartalma hasmenést, zöld székletet okozhat)
• Puffasztó hatású táplálék (anyán keresztül).
• Tápanyag allergia (anyán keresztül is), leggyakrabban tehéntej.
• Anya felvesz, ez megnyugtat az ordas világban.

Teendő: hordozás, ringatás, összebújás minden mennyiségben, alkarunkra hason fektetve hordozzuk. Kiiktatjuk a gyanús ételeket, tejterméket étrendünkből. Mohó szopás esetén, hosszasabb büfiztetés, Infacol adása. Végszükségben Papaverines görcsoldó.

14.  Esti ordítás: a baba az egész napos élménydömping után fáradt, a szopizás megnyugtatja (vagy nem, de más ötlete nincs, ilyenkor sír szopi közben is).

15.  A baba 3 hónapos korban CSAK CICI hozzáállását felcseréli a cici, ha épp van rá időm verzióra. Szopijának hatékonysága megnő, rövidebb idő alatt több tejhez jut. Nappal csak rövid ideig szopizik, tekeregve. Éjszaka viszont bepótolja, többször felébred és elmélyülten szopizik.

16.  Hat hónapos korától kell kínálni egyéb tápanyagokkal.

17.  A vasraktárak egészséges babának 6 hónaos korig a tejből felszívódó vassal pont megfelelő vasszintet biztosítanak. Átmeneti vérszegénység a haemoglobinváltásból adódó, teljesen élettani jelenség (3 hónapos kor).

Az anyatej a legtökéletesebb, a legegyszerűbben hozzáférhető természetes táplálék. A legoptimálisabb arányban tartalmazza mindazokat a fehérjéket, zsírokat, cukrot, ásványi anyagokat, amelyek szükségesek a fejlődéshez. A szoptatás páratlan biológiai és érzelmi hatással van a csecsemő és az édesanya viszonyára. Ha aggódunk az etetés miatt vagy megharcolunk értük, akkor azzal energiánkat is pazaroljuk és a közös örömről is lecsúszunk. Az öröm nagyon fontos. Láthatjuk, mennyire élvezi a baba, hogy kézben van és ringatják, mialatt szopik. Első hallásra mindez egyszerűnek tűnhet és vannak olyan babák, akiknél egyszerű is. Ha egyszer belelendül az anya és a baba a szoptatás már magától megy. Most azonban adódhatnak még gondok és mert a szoptatós baba érzékenyen reagál az anya feszültségére, a legkisebb baj is veszélyt jelenthet. Nem szokatlan, hogy a baba visszautasít egy-egy étkezést. A leggyakrabban azért, mert nem tudják elég gyorsan lenyelni a kispriccelő első tejfolyamot vagy azért, mert szopás közben eldugul az orruk, esetleg túlságosan felhergelték magukat az éhség miatt vagy dühösek, mert a szopási erőfeszítésükre még nem jön elég tej válaszul. Soha nem fogjuk pontosan megtudni, hogy mi nyugtalanította a babát éppen annál a szoptatásnál.

Az első babás anyukák leginkább a tej mennyisége miatt aggódnak. Mivel nem tudják szabályozni, sem pontosan megmérni a rendelkezésre álló, illetve elfogyasztott tejmennyiséget.  Nem biztosak benne, hogy megbízhatnak-e a babában és hogy a baba valóban annyi tejet szopott-e, amennyire szüksége volt. A válasz csaknem mindig az, hogy igen eleget szopott, de csak akkor bízhatunk meg a babában, ha azt is rábízzuk, hogy mikor akar szopni és meddig. Soha nem fog többet enni, mint amennyire szüksége van. Egy szoptatós babát nem lehet túltáplálni, hacsak nem adunk neki mást is az anyatejen kívül. Bármilyen dundi is az anyatejes baba soha nem lehet „túl kövér”.

Ha úgy tűnik, hogy babánk nem elég könnyen gyarapszik, akkor természetesen beszéljünk az orvossal, védőnővel. A babának nőni kell, és ez azt jelenti, hogy súlyban és hosszban is gyarapodnia kell. Ha nem gyarapszik eléggé, arra következtethetünk, hogy nem jut elég táplálékhoz. Keveset szopó újszülött kezdetben 2 óránként (15-20 percig), naponta 8-10 alkalommal, mindkét mellből szopjon. Az anya mérje a szopott mennyiséget, szoptatás után az először odaadott mellet fejje ki. Ha az újszülött keveset szopott, a lefejt tejet is itassa meg. A jól táplált érett újszülött az első hónapban 400-600 grammot gyarapszik. Naponta 1-2-szer, néha 6-8 alkalommal ürít aranysárga, kenőcsös székletet, de előfordulhat, hogy csak néhány naponta van széklete. Ha rövidtávon szeretnénk megbizonyosodni arról, hogy a baba nem éhezik, akkor nézzük meg a pelenkát, ha átázik a pisitől, akkor nincs semmi baj. Az a baba, aki legalább 6 de akár 8 pelenkát is összepisil naponta, az sem nem kiszáradt, sem nem éhezik. Ez a számolás csak akkor érvényes, ha sokszor tesszük tisztába. Ha nagy nedvszívó képességű eldobható pelenkát használunk, akkor alaposan meg kell néznünk mindegyiket, mert egyetlen vizelet észrevehetetlen bennük.

Az anyatej termelése is félrevezethető lehet. Valószínűleg minden reggel úgy ébred, hogy több teje van a kelleténél, hogyan is fordulhatna elő, hogy a baba nem kap elég tejet. A válasz a következő: egy kiadós pihenés után sok tej termelődik, de ahogy telnek az órák a tej mennyisége is csökken. Valószínűleg a baba hajnal 4 órától délután 4 óráig elégedett, de délután 4 órától egyre sírósabb, egészen addig, amíg az anya ki nem aludja magát éjszaka. Hogy ilyenkor mi a teendő, az a lehetőségektől is függ. A tejtermelésnek a szopás a kiváltó ingere. Minél gyakrabban, minél többet szopik a baba, annál több tej lesz, így alakul ki a megfelelő tejhozam és ha ez megvan, akkor majd kevesebbszer fog szopni a baba. De legalább két hétbe telik, amíg a baba érzékeli a különbséget. Egyetlen dolog van amit megtehetünk, hogy a tejtermelést stabilan tartsuk, éspedig azt, hogy a babát mindig megszoptatjuk, ha éhesnek látjuk és addig engedjük szopni, amíg kedve tartja.

A lefejt anyatejet műanyag zacskókban, esetleg edényekben (pl.Avent) lefagyaszthatjuk. Az anyatej így 4-6 hónapig tartható el, a felmelegített anyatejet nem szabad ismét lefagyasztani, a fel nem használt mennyiséget ki kell önteni.

A megfelelő táplálás kulcsfontosságú, hozzájárul a csecsemő/kisgyermek egészséges testi és szellemi fejlődéséhez, egészségéhez. A csecsemőtáplálás örömöt jelent a babának és mamának egyaránt.

A fejtetvesség (pediculosis capitis)

A fejtetvesség előfordulása évről-évre visszatérő jelenség a gyermekközösségekben, iskolákban, óvodákban és bölcsődékben is. A fejtetű (Pediculus humanus capitis) 3-4 mm nagyságú rovar, amely színét a haj színének megfelelően változtatja, ovális alakú petéit – amelyet serkének nevezünk – erős cement anyaggal szorosan a hajszálak tövéhez ragasztja. A legtöbb serke rendszerint a halánték – és a tarkótájon található. A serke a hajszál növekedésével a hajas fejbőrtől eltávolodik, elhelyezkedéséből tehát a tetvesség időpontjára következtethetünk. A serkéből a tetvek 7-8 nap alatt kelnek ki. Általában egy-egy fejen – ha csak nem nagyon elhanyagolt – ritkán van 5-10 tetűnél több. Kizárólag az ember vérét szívja, naponta 6-12 alkalommal. Az éhezést rosszul tűri. Ártalmuk elsősorban a viszketés és vakarózás, amely felsebzi a bőrt és ennek következtében másodlagos bőrgyulladás alakulhat ki. A fejtetű fertőző betegséget nem terjeszt.

Terjedésük
A fejtetű közvetlen érintkezés útján terjed, leggyakrabban úgy, hogy játék közben a gyerekek feje egymáshoz ér. Közös használati tárgyakkal – pl. sapkacserével, fésűvel átvihető egyik személyről a másikra. A gyermekektől fertőződhetnek a szülők, testvérek és egyéb családtagok, akik a fejtetűt továbbadhatják.

Felderítésük
Fejtetvességre utaló gyanú esetén a hajat lazán szét kell választani. Elsősorban a fülek melletti, illetve mögötti területet kell gondosan megvizsgálni. Mivel a tetvek fény elől gyorsan menekülnek, ezért főleg a serkéket keressük. A serke és az élő tetű a barna és a fekete hajban szabad szemmel is könnyen észrevehető, a világos hajúaknál azonban már fokozottabb figyelem szükséges. A korpától való elkülönítés sok esetben igen nehéz lehet. A serke a két köröm között összenyomva pattanó hangot ad, míg az elpusztultaknál ez már nem tapasztalható. A fejtetvesség vizsgálatát kézi nagyító használata megkönnyíti.

Irtásuk aránylag egyszerű. A gyógyszertárakban beszerezhető tetűirtószerek (Nittyfor, Pedex, Nix, Neemoxan) a tetveket és a serkéket rövid időn belül biztosan elpusztítják! A kezelést – a tetűirtószerhez mellékelt használati utasítás előírásai szerint (!)- gondosan végezzük el. A hajas fejbőrt és a hajat a hajszesszel gondosan nedvesítsük át, majd dörzsöljük be. Ezután várjuk meg, amíg a hajszesz a hajra rászárad. (Ez az idő a felvitt mennyiségtől függően: 5-15 perc). Ügyelni kell arra, hogy a tetűirtószer ne kerüljön a szembe, mert kötőhártya gyulladást okozhat. A gyermek csukott szemét vattával kell védeni. Kisebesedett bőrfelületre nem szabad alkalmazni. A készítmények tetűirtó hatásukat a következő fejmosásig (akár néhány hétig!) megőrzik és a hajra rákerülő fejtetveket még azok megtelepedése, elszaporodása előtt biztosan elpusztítják. A tetűirtószeres kezeléstől elpusztult serkéket a gyermek hajáról távolítsuk el, ugyanis a serkementesség jelzi, hogy a kezelés során gondosan jártunk el. Mivel a serkék a hajszálakhoz cementszerű anyaggal rögzülnek, az elpusztult serkék eltávolítása gyakran nem könnyű. Az elhalt serkék eltávolítását ecetbe mártott sűrűfésűvel végezzük, vagy a serkét a hajszálról két körmünkkel, esetleg csipesszel húzzuk le, vagy egyszerűen vágjuk le a hajszálat. A fésűn, kefén található fejtetvek néhány perces forró vízbe mártással, a sapkán levők pedig mosással pusztíthatók el.

Megelőzésük egyik leghatékonyabb tényezője a szülői gondoskodás!

Vegyük figyelembe, hogy személyes tapasztalataink hiánya miatt gyakran magunk sem vesszük észre, ha a gyermek az óvodából, az iskolából vagy a nyári táborból tetvesen érkezik vissza, ezért a közösségbe tetvesen engedjük el. Ha viszont nem figyelünk fel arra, hogy gyermekünk (különösen a füle körül) gyakran vakarja a fejét, otthon nem fordítunk kellő gondot a rendszeres hajápolásra, a hajmosásra és fésülésre, úgy a hajra került fejtetű könnyen és gyorsan elszaporodhat.

Ezért a gyermek tisztálkodásának, fésülködésének rendszeres ellenőrzése nagyon fontos. Időről-időre vizsgáljuk át a gyermek haját, nincs-e benne élő tetű vagy serke. Ha gyermekünk olyan közösségbe járna, ahol fejtetvességről hallunk, a Nittyfor vagy Pedex tetűirtó hajszesznek a fejmosás utáni alkalmazása biztosan meggátolja a hívatlan vendégek megjelenését és a következő hajmosásig biztosítja a tetűmentességet.

Téves hiedelem, hogy a tetvesség csak piszkos, elhanyagolt családokban fordul elő. Vegyük tudomásul, hogy a tetű "demokrata"! Nincs tekintettel korra, nemre, beosztásra, rangra és vagyonra, egyszerűen táplálékát, a vért keresi. Fejtetűvel tehát bárki fertőződhet, restellni csak azt kell, ha valaki eltetvesedik, mert nem törődik gyermeke gondozásával. Megkapni tehát nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbadni és ezzel a közösséget veszélyeztetni nemcsak szégyen, hanem felelőtlenség is.

Gyermekközösségekben a védőnők rendszeres időközönként ellenőrzik a fejtetvességet és szükség esetén a kezeléseket is elvégzik, amelyben indokolt esetben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi intézetei is közreműködnek.

(Forrás: Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ)

Előkészületek az újszülött fürdetéséhez, gyakorlati tanácsok

A fürdetés egy nagyszerű családi esemény, és a legmeghittebb gondozási tevékenységek egyike. A higiénia szempontján túl, a rendszeresség és a csecsemő napirendjének kialakításában is fontos szerepet játszik. Ilyenkor együtt lehet a család, és remek program gyermek és felnőtt számára egyaránt. 

Mire kell figyelni a fürdetésnél?

• A fürdetés lehetőleg mindig ugyanabban az időben történjen, a lefekvés előtti utolsó etetés – praktikus szempontokat is figyelembe véve – este fél 9 óra körül.
• Fürdetés előtt célszerű minden szükséges dolgot előkészíteni (ruházat, ápolószerek, törülköző, pelenka).
• Abban a helységben, ahol a babát fürdetjük, megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani, ez kb. 25 C fok.
• A víz hőmérsékletét pár fokkal célszerű melegebbre készíteni, mert így, amíg levetkőztetjük, pont a kellő hőmérsékletre fog lehűlni (Az ideális fürdetési vízhőmérséklet: 36-37 C fok, de vannak babák, akik ennél melegebb, vagy hidegebb vizet szeretik).
• Mielőtt beletennénk a babát a kádba, mindig ellenőrizni kell a víz hőmérsékletét, akár fürdőhőmérővel, akár a könyökkel vagy kézháttal.
• Mivel az újszülöttek hőszabályozása fejletlen, ügyelni kell arra, hogy kevés ideig maradjon teljesen fedetlen a teste.
• Nagyon fontos a gyerekkád biztonságos elhelyezése, nem eshet le, nem csúszhat le, nem borulhat ki belőle a csecsemő.
• A kád elhelyezésénél további fontos szempont, hogy olyan magasságban legyen, ami kényelmes testhelyzetet biztosít a fürdető számára is. A gyermeket sohasem szabad magára hagyni a fürdőkádban.
• Ha a köldökcsonk még nem esett le, csak annyi vizet engedünk a kádba, mely nem lepi el a baba pocakját ( kb. 5 cm), így nem éri el a víz a csonkot, megelőzve ezzel a seb felázását, és esetleges fertőződést.
• Ajánlatos az első fél évben (érzékeny bőrű babáknál minimum az első évben) fürdetőkenőcsöt használni a tisztálkodáshoz. 

Mit célszerű összekészíteni mielőtt hozzá kezdünk babánk fürdetéséhez:

• Tiszta ruha éjszakára (kombidressz, rugdalódzó)
• Tiszta pelenka
• Popsi törlő kendő
• Frottír fürdőlepedő, mely lehet kapucnis is
• Popsi krém
• Fürdetőkenőcs
• Köldökellátáshoz: fültisztító pálcika, 70%-os alkohol és Hexachlorophenes hintőpor (vagy Dermaforine)
• Ledobó tálka
• Baba hajkefe 

Hygiene:

A szoba hőmérséklete 22-23 C fok legyen, fürdetéshez néhány fokkal magasabb hőmérséklet szükséges. A szobát rendszeresen szellőztesse, de a csecsemőt ne érje közvetlenül huzat. Az ágybetét legyen könnyen tisztítható. A lepedőre a csecsemő feje alá csak pelenkát tegyen, párnába, dunyhába könnyen belefulladhat. A csecsemő hanyatt, vagy az oldalán aludjon. Csak felügyelet mellett szabad hason fektetni.

Köldökellátás 

Születéskor a köldökzsinór elvágása után egy úgynevezett köldökcsonk keletkezik, amely fokozatosan összeszárad és kb. egy-másfél hetes korban leesik. A köldökcsonk leesésekor kisebb vérzés jelentkezhet, ilyenkor alkoholos lemosás után szórjuk be Hexachlorophenes hintőporral. Ha további vérzést észlelünk, értesítsük háziorvosunkat. A köldök sebet tisztán, és szárazon kell tartani, nehogy fertőződjék. Ha szárazon tartjuk, a varr a teljes gyógyulásáig fedi és védi. Semmiféle bekötést, leragasztást nem igényel. Éppen ezért, míg a köldökcsonk nem esett le, a kádban csak annyi víz legyen, mely háton fekvő helyzetben a hasát nem lepi el.

Ha nagyobb méretű a köldökcsonk, gyakran beleakadhat a pelenkába, a köldökcsonk gyakran vérezget. Léteznek már olyan pelenkák, amik egy ív alakban kikerülik azt, így nem irritálják. Egyszerűbb megoldás, ha egyszerűen kivágunk egy kis félkörívet itt.

Ha bármilyen elváltozást tapasztalna a köldök kezelése során, pl. köldök körüli pirosság, bűzös váladék, gomba alakú vadhús képződmény, akkor azt haladéktalanul meg kell mutatni a gyermekorvosnak.

Mikor és mivel kezeljük a köldökcsonkot,
ha még nem esett le, és ha már igen

1. 70%-os alkohol (vény nélkül kapható)
2. Hexachlorofenes hintőpor (vény nélkül kapható)
3. Fültisztító pálcika

 

Ezen a képen az újszülött köldökcsonkja ugyan már leesett, de jól látható a technika: A köldökellátás során fürdetés, illetve tisztába tétel után a tiszta fültisztító pálcikát a 70%-os alkoholba mártjuk, majd a bal kéz hüvelyk és mutatóujjával C alakban körbevesszük a köldökcsonkot, ujjainkat távolítjuk egymástól, finoman széthúzzuk a köldököt, így a köldökcsonk széle elválik a köldökgyűrűtől (bőrtől). Innen a váladékot alaposan kitöröljük.




Ha még nem esett le a csonk, akkor azt óvatosan kicsit megemelve, alatta is kitisztítjuk a sebet. Minden törlésnél új fültisztító pálcikát mártunk bele az alkoholba, és ezt a műveletet mindaddig ismételjük, míg a pálcikán törlés után nem marad sem vér, sem váladék.

Végül alaposan beszórjuk Hexachlorophenes hintőporral és bepelenkázzuk az újszülöttet.










A köldökcsonk leesése után a köldököt alkoholos fültisztító pálcával kitöröljük, majd ismét beszórjuk Hexachlorophenes hintőporral. Később már nem szükséges a köldök széthúzása, csak a felületét töröljük le alkohollal és az összefekvő részeket már nem választjuk szét.

Allergia – Atópia

Mi az allergia?
Az allergia a szervezet immunrendszerének túlzott válasza bármely specifikus külső ingerre – allergénre. Minden esetben, amikor a szervezetbe károsító hatású idegen anyag kerül (pl. vírus, vagy baktérium), az immunrendszer azok elpusztításával megvédi a szervezetet a komolyabb károsodástól. Ritkán ez az agresszív támadó folyamat nem károsító anyagok ellen is megindul (pl. pollenek, poratka, állatszőr), ilyenkor beszélünk allergiás betegségről.
Az immunrendszer nagy mennyiségű IgE antitestet (immunglobulin E) termel a feltételezett ellenség megsemmisítésére. Egy-egy típusú IgE egy-egy adott allergénre specifikus. Az allergiás reakció során számos gyulladáskeltő kémiai anyag szabadul fel (hisztamin, citokinek, leukotriének), melyek kellemetlen – ritkán életveszélyes – tüneteket okozhatnak.

Az allergiás betegségeken belül elkülönítjük az atópiás betegségeket (pl. atópiás bőrgyulladás, allergiás kötőhártya-gyulladás, szénanátha, asthma), melyek kialakulását veleszületett hajlam és külső tényezők együttesen idézik elő. Egy atópiás hajlamú betegnél gyakori egyszerre több atópiás betegség megjelenése, illetve az élet folyamán ezek váltakozó kialakulása (atópiás menetelés). Például a csecsemőkori bőrgyulladást a gyermekkorban szénanátzha, majd kamaszkorban asztma válthatja fel.

Mik az allergiás reakciók?
Allergiás reakció előfordulhat a bőrön, szemen, tüdőben, vagy az orr-, az arcüreg és a bél nyálkahártyáján. A reakciók a következők lehetnek:

• Rhinitis: orrdugulás, orrfolyás, orrviszketés, tüsszögés.
• Kötőhártyagyulladás: pirosodás a szemen, szemviszketés, könnyezés.
• Atópiás dermatitis: piros, viszkető, száraz, repedezett bőr.
• Urticaria: csalánkiütés.
• Asthma bronchiale: nehézlégzéses rohamokkal járó tüdőbetegség.

Mi okozhat allergiás reakciót?
Bármilyen, a szervezettől idegen anyag képes allergiás reakciót kiváltani. A leggyakoribbak a következők:

• pollenek
• poratka
• penészgomba
• állati fehérjék (szőr, vizelet, hámsejtek)
• ételek
• gyógyszerek
• rovarcsípések

Kit érintenek az allergiás betegségek?
Az allergiás betegség az élet során bármikor kialakulhat, életkorra, nemre, szociális helyzetre tekintet nélkül. Az allergiás betegségek családi halmozódása megfigyelhető, de konkrét genetikai hátteret még nem sikerült azonosítani. A betegség tünetei gyakran lassan, fokozatosan alakulnak ki, így a betegek nem észlelik problémának a tüneteiket (pl. az orrviszketést vagy a tüsszögést), de megfelelő kezelés mellett életminőségük jelentősen javítható.

Hogyan diagnosztizálható az allergiás betegség?
Vérvizsgálattal mérhető az adott allergénre specifikus IgE szint, vagy bőrpróba végezhető. A bőrpróba során tisztított és higított allergénkivonatokat külön-külön a bőrfelületre viszik (epicutan teszt), vagy kis karcolásokkal a bőr felső rétegeibe (Prick teszt). A vérvizsgálat és a bőrpróba egyaránt adhat álpozitív vagy álnegatív eredményt, ezért általában mindkét típusú vizsgálatot elvégzik és az eredményeket a tapasztalati tényekkel összevetve értékelik. A bőrpróbák hamarabb, és általában pontosabb eredményt adnak, mint a vérvizsgálatok.
A hazánkban sajnálatos módon igen elterjedt íriszdiagnosztikai módszerrel és Vega-teszttel NEM diagnosztizálható az allergiás betegség.

Az allergia kezelése
Az allergia kezelését mindig egyénre szabottan, az allergiás reakció típusától függően állítja be a kezelőorvos. A gyógyszeres kezelésről részletesen az egyes betegségeknél olvashat.

Amenorrhoe

Mi az amenorrhoe?
Amenorrhoenak nevezzük a menstruáció hiányát legalább három egymást követő menstruációs ciklus alatt. Az amenorrhoenak két típusa van, a primer és a szekunder forma.

Primer amenorrhoe:

• A pubertás során a menstruáció el sem kezdődik. Ezek a kórállapotok általában élethosszig tartanak.
  
  Szekunder amenorrhoe:
• A már egyszer meglévő és normális menstruáció -általában fokozatosan- ritkul, rendszertelenné válik, esetleg meg is szűnik.

Mi okozza az amenorrhoét?
Több, egymástól merőben eltérő betegség/állapot okozhat amenorrhoet, a legfőbbek:

• Terhesség: a terhesség ideje alatt nincs peteérés és ovuláció, a méhnyálkahártya nem lökődik le.
• Ovulációs zavarok: általában szabálytalan menstruációs ciklust okoznak, gyakran kimaradó menstruációval.
• Veleszületett betegségek, fejlődési rendellenességek: ha a leánygyermeknek 16 éves koráig nem jön meg az első menstruációja, ezekre az állapotokra feltétlenül gondolni kell.
• Evési zavarok: Az anorexia nervosában (kóros soványság) vagy bulimia nervosában szenvedő lányokban (kóros, szándékos hányás) gyakran elmarad az ovuláció és a menstruáció, mert szervezetük annyira alultáplált és legyengült, hogy nem tudna kihordani egy terhességet, ezért mintegy önvédelemből, a reprodukciós szervek működése leáll.
• Túlzott fizikai aktivitás: sok női profi sportoló nem menstruál, mert szervezetüknek nincs elég zsírtartaléka a terhesség kihordásához, így ciklusuk leáll.
• Pajzsmirigybetegségek: Mind a pajzsmirigy alulműködése (hipotireózis), mind a túlműködése (hipertireózis) okozhat menstruációs zavarokat.
• Elhízás: nagyfokú elhízásban a zsírsejtek hormontermelése megzavarhatja a menstruációs ciklust.

Hogyan diagnosztizálják az amenorrhoét?
A betegség elmondás alapján diagnosztizálható, a vizsgálatok a háttérben meglévő kóros állapotok felderítésére irányulnak. Ezek a vizsgálatok sokfélék lehetnek, kezdve a nőgyógyászati vizsgálattól a vérvizsgálatokon át egészen a képalkotó eljárásokig.

Hogyan kezelik az amenorrhoét?
A kezelés minden esetben egyénre szabott, és a kezelőorvos határozza meg. Leggyakrabban tabletta formájában alkalmaznak nemi hormonokat, hogy az ovulációt kiváltsák.

Anaemia – vérszegénység

Mi vérszegénység?
A vérszegénység egy gyakori rendellenessége a gyermekkornak, amikor kevesebb a vérben a vörösvértest, vagy alacsonyabb a vörösvértestekben a hemoglobinkoncentráció.

A vérszegénység általában más betegség kórjelzője. A vérszegénység hátterében lehet:

• fokozott vérvesztés (pl. vérzés),
• nem megfelelő vörösvértestképzés,
• a vörösvértestek idő előtti elpusztulása.

Mik a vérszegénység tünetei?
A vérszegénység legtöbb tünete a sejtekben fennálló oxigénhiány következménye (mivel a vörösvértestekben lévő hemoglobin molekula szállítja az oxigént a szervezet különféle sejtjeibe). Enyhe fokú, vagy lassan kialakuló vérszegénységben az alábbi tünetek közül nem mindegyik észlelhető.

• sápadt bőr (kezek, ajkak, arc)
• felgyorsult szívritmus (tachycardia)
• légszomj
• fokozott fáradékonyság
• szédülés (főleg álló helyzetben)
• fejfájás
• ingerlékenység
• rendszertelen, vagy elmaradó menstruáció (amenorrhoe)
• megduzzadt, gyulladt nyelv
• sárgaság (a bőrön kívül a szem és a száj is elszíneződhet)
• megnagyobbodott máj (hepatomegália) vagy lép (splenomegália)
• meglassult súly- és hossznövekedés
• lassú sebgyógyulás

Hogyan diagnosztizálják a vérszegénységet?
A vérszegénység rutin fizikális és laboratóriumi vérvizsgálatokkal egyszerűen megállapítható. A háttérben esetlegesen meglévő betegségek diagnosztizálására szükség lehet újabb, ismételt vérvételre, csontvelő-mintavételre. A csontvelőbiopsziát általában helyi érzéstelenítés mellett végzik (de előfordul, hogy altatásban).

Mi okoz vérszegénységet?
A leggyakoribb okok:

• vashiány
• bizonyos betegségek
• bizonyos gyógyszerek
• alultápláltság
• fertőzések

Hogyan kezeljük a vérszegénységet?
A kezelés egyénre szabott, a kezelőorvos minden esetben figyelembe veszi a gyermek kórtörténetét, egészségi állapotát és a vérszegénység típusát. A kezelés sokféle lehet (egy adott esetben nem az összes alább felsorolt):

• vitaminok, nyomelemek adása
• vasbevitel (Maltofer csepp+C-vitamin+Folsav) A széklet fekete színű lesz, keményebb lesz.
• étrend megváltoztatása
• gyógyszeres kezelés
• gyógyszeres kezelés elhagyása, amennyiben az okozta a vérszegénységet
• a háttérben lévő betegség (az alapbetegség) kezelése
• a lép sebészi eltávolítása (ha összefüggésbe hozható egy ritka fajta vérszegénységgel)
• vérátömlesztés (transzfúzió)
• csontvelőátültetés (nagyon ritka esetben)

Tekintettel arra, hogy a vérszegénységnek számos, egymástól nagyon különböző típusa van, ezért a kezelés is sokrétű.

Anafilaxias sokk, gyógyszerallergia

Anorexia nervosa

Mi az anorexia nervosa?
Az anorexia nervosa egy evési zavar, melyre jellemző a kóros soványság (a normál súly kevesebb, mint 85%-a), a torzult testséma érzékelés és az (irreális) félelem az elhízástól.

Mi okozza az anorexia nervosát?
Az anorexia nervosa okát nem ismerjük. A betegség rendszerint normál fogyókúrázási hajlammal kezdődik a kamaszkorban és lassan fokozódik beteges soványsággá. A betegség kialakulásában öröklött és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak, ezeknek a gyerekeknek a családjában gyakoribb a mentális betegség és a függőséget okozó anyagok használata (alkohol, dohány, kábítószer). A gyermekek általában nagyon értelmesek, szorongásokkal küzdenek, magukba fordulóak.
Az anorexia 95%-ban pubertáskorú lányokban fordul elő. Becslések szerint a 15-19 éves lányok kevesebb, mint fél százaléka anorexiás. Az anorexia nervosában szenvedő gyermekek olyannyira keveset esznek, hogy szervezetük állandó hiányállapotban van, fáradékonyak, rossz közérzet gyötri őket, felborul a menstruációs ciklusuk (akár el is maradhat a menstruáció: amenorrhoe). A betegség korai felismerése és kezelése fontos az egyéb betegségek kialakulásának megelőzése végett.

Milyen típusai vannak az anorexiának?
A kalóriák bevitelének csökkentésére két módszer kínálkozik (mindkettő előfordulhat anorexiában):

• megszorítás: a gyermek egész egyszerűen nem hajlandó ételt magához venni (különösen a szénhidrát- és zsírtartalmú ételeket)
• bulimia: a gyermek „rohamokban” nagy mennyiséget eszik, majd hánytatja magát vagy nagy mennyiségű hashajtó segítségével szabadul meg az elfogyasztott ételtől.

Mik az anorexia tünetei?
(Ezek a tünetek sok más betegség tünetei is lehetnek.)

• alacsony testsúly (a magassághoz és az életkorhoz viszonyítva kevesebb, mint 85%-a a normálnak)
• túlzott félelem az elhízástól (még akkor is, amikor a gyermek súlya folyamatosan csökken)
• testsémazavar (a beteges soványság ellenére a gyermek túlsúlyosnak ítéli magát)
• a gyermek a táblázatokban kimutatott minimum testsúly eléréséhez szükséges hízást is visszautasítja
• a menstruációs ciklus elmaradása (egyéb ok nélkül)
• túlzott, erőltetett testmozgás
• az éhségérzet letagadása
• az étel előkészítésével való túlzott foglalatoskodás
• furcsa étkezési szokások

A következő szervi tünetek már a kóros soványság következményei:

• száraz bőr és nyálkahártyák
• hasi fájdalom
• székrekedés
• fáradtság
• fokozott melegigény (a hideget rosszul tűri a gyermek)
• a bőr sárgás elszíneződése

Hogyan diagnosztizálják az anorexia nervosát:
A gyermek szülei, tanárai és barátai felvethetik a betegség gyanúját, amit aztán pszichológus vagy pszichiáter a kórtörténet és feltáró beszélgetések alapján megerősít. Gondos belgyógyászati vizsgálat azért szükséges, hogy az esetleges szervi megbetegedéseket kizárjuk.

Az anorexia nervosa kezelése
A kezelés minden esetben egyénre szabott. Az első és legfontosabb feladat az alultápláltság felszámolása, ha máshogy nem, parenteralis (intravénás) táplálással. Az általános állapot rendezése után pszichoterápia következik, és ha az anorexiához más mentális zavar is társul (pl. depresszió), akkor gyógyszeres kezelés. A kezelés folyamán a családnak, illetve a beteg közvetlen közelében élőknek fontos szerep jut a beteg pszichés támogatásában.