Klinikai kép: a kórkép hirtelen, magas lázzal, étvágytalansággal, szem mögötti fejfájással kezdődik. A láz néha tartós, 7-14 napig tart és 38-39C mérhető . A garatképletek gyulladt vörösek, fájdalmasak, izomfájdalom, testszerte megnagyobbodottak a nyirokcsomók, hasi fájdalom, hányinger, hányás is jelentkezik. A nyirokcsomó megnagyobbodás az állkapocs alatt, a nyakon tapintható puha, esetleg fájdalmas duzzanat formájában. Igen gyakran megnagyobbodott a lép és a máj. Sárga bőr (icterus), petechia (pontszerű vérzések), a bőrön/szájnyálkahártyán és az ízületi fájdalom (arthralgia) nem mindig található meg.

A laboratóriumi vizsgálatok közül jellegzetes a minőségi perifériás vérképben a lymphocyták relatív arányának 50% fölé való emelkedése. (Innen kapta a nevét a betegség, ugyanis a lymphocytáknak nem hasadt a magja, hanem egész; mono=egy nucleus=mag). Bár mindkét kórokozó igen hasonló lefolyású betegséget okoz, azért bizonyos sajátosságokat is mutat. Míg EBV esetén tipikus a láz, fájdalmas, vörös torok és a gyulladt, szürkés-sárga lepedékkel bevont torokmandulák, addig CMV esetén inkább a láz, a nyirokcsomó-megnagyobbodás, a lépmegnagyobbodás dominál.

Mindkét vírus közvetlen kontaktussal terjed, leggyakrabban nyállal. Ezért is kapta a beszédes "kissing disease" (csókolózó betegség) nevet is. Más terjedési módokat is igazoltak. Több-kevesebb bizonyíték van a vérrel, vizelettel, nemi váladékkal, anyatejjel való terjedés mellett a beteg egyénből származó transzplantálandó szövettel való átvitelre is mindkét vírus esetén.

Mononucleosis infectiosa gyakran előfordul csökkent celluláris immunitású egyéneknél, például szervátültetetteknél, HIV-fertőzötteknél, stb. Ilyen esetekben gyakran nagyon súlyos a lefolyás (fulmináns mononucleosis infectiosa). Kiállt fertőzés után a szervezet valamely sejtjeiben nyugvó állapotú vírusok maradhatnak meg, melyek később újraaktiválódhatnak. Ennek CMV esetén jelentősebb, mert a reaktíválódó vírus a terhesség második felében komoly magzati ártalmat okozhat (CMV foetopathia, congenitalis cytomegalovírus infectio).

Az EBV a mononucleosison kívül még daganatos betegségeket is okozhat: Burkitt-lymphoma, nasopharyngealis carcinoma, testüregi lymphoma HIV-fertőzésben (body cavity lymphoma). Az EBV volt az első vírus, melynek onkogén hatását felismerték. Az EBV okozta daganatok Afrikában és Kínában gyakoribbak.

A diagnózis alapja a klinikai tünettan. A kórokozó azonosítására leggyakrabban az EBV, illetve a CMV ellen termelődő antitestek vérből való kimutatását alkalmazzák, melyek tartósan perzisztálnak. A Paul-Bunnel reakció, más néven heterofil agglutinációs teszt EBV esetén a betegek mintegy felében átmenetileg pozitív, míg CMV esetén negatív. Egyéb molekuláris biológiai módszereket (PCR) is alkalmaznak. A minta lehet vér, torokmosó folyadék, esetleg vizelet.

A betegség legalább 2 hétig tart és általában magától gyógyul, azonban nem ritka a 4-5 hétig tartó lefolyás sem. A láz és a nyirokcsomó-megnagyobbodás sokáig fennáll. Előfordulhat a torokgyulladás bakteriális felülfertőződése. A mononucleosis enyhe formájában oki kezelést nem végeznek. A láz csillapítása, kiegyensúlyozott táplálkozás, kímélő életmód javasolt. Súlyos, fulmináns mononucleosis infectiosa esetén vírusellenes szereket (gancyclovir, foscarnet, cidofovir) alkalmaznak. Rezisztencia előfordul az alkalmazott szerrel szemben.

Nem immunkárosodottakban ritkák a szövődmények. EBV esetén vérszegénység (autoimmun haemolyticus anaemia), gyermekkori neutropenia, léprepedés (lépruptura), agyvelőgyulladás (encephalitis), Guillain-Barré-szindróma, Bell-féle arcidegbénulás (Bell paresis), myelitis transversa, heregyulladás (orchitis), akut veseelégtelenség, májelégtelenség.

CMV esetén előfordulhat tüdőgyulladás (interstitialis pneumonia CMV miatt), Guillain-Barré-szindróma, agyhártya és agyvelőgyulladás (meningoencephalitis), szívizomgyulladás (myocarditis), májelégtelenség, vérlemezkehiány (thrombocytopenia), vérszegénység (haemolyticus anaemia) és bőrkiütések. Igen ritkán halálos is lehet. Immunkárosodottaknál gyakoribbak a szövődmények.

Mivel a betegség megterheli a májat, ezért törekedni kell a májkárosító anyagok bevitelének csökkentésére. Például ha nincs bakteriális felülfertőződés tilos antibiotikumot szedni és az alkoholfogyasztás is mellőzendő, stb. Régi megfigyelés, hogy ha aminopenicillin tartalmú antibiotikumokat adnak, akkor 9-10 nap múlva apró, hol scarlatinára, hol kanyaróra emlékeztető kiütések (maculo-papularis rash) alakulnak ki (ampicillin rash).

Az EBV okozta mononucleosis mellett elkülönítendő a lázzal, nyirokcsomó-megnagyobbodással, lépmegnagyobbodással, lymphocyta felszaporodással járó állapotoktól. Ilyenek lehetnek a vérképzőszervi daganatos betegségek, mint a leukémiák és lymphomák. Haematológiai daganatos betegségben szenvedőknél CMV nem gyakran mutatható ki. Inkább az alapbetegség, vagy a kezelés okozta immunszuppresszió miatt fordulhat elő, hogy fogékonyabbak a megfertőződésre. Károsodott immunrendszerű egyéneknél leggyakrabban pneumoniát okoz a CMV. A leukémiák, lymphomák esetén az érintett szervekből vett minta (például csontvelő) szövettani vizsgálata segít a diagnózisban. A toxoplasma-fertőzés, vírushepatitisek, HIV-fertőzés is mononucleosis infectiosára emlékeztető kórállapotot hoz létre. A kórokozó azonosításával elkülöníthetőek.

Jellemző tünetei: hirtelen magas láz, fejfájás, étvágytalanság, torok-, nyak-, has- végtag (izom) fájdalom. A láz 38-40C között lehetséges, néha csak hőemelkedés jelentkezik, 2-4 nap alatt megszűnik, a fekély egy hétig észlelhető. Csecsemőkön hányás és görcsök előfordulhatnak. 2 napon belül ritkán a torokban, mandulákon, pofa nyálkahártyán, inkább lágyszájpadon, nyelven fájdalmas, apró enanthema, melyből pontszerű macula, 24 órán belül erythemás papula, aztán papulo-vesiculáris (hólyagos) kiütéssé alakul át, majd felületesen kifekélyesedik és kb. egy hét alatt spontán eltűnik. Az elváltozások ritkán egyediek, inkább kettő-hat látszik belőlük egyidőben. A betegek nem kívánnak semmit sem fogyasztani, mert kifejezett a nyelési fájdalom.

Fiatal csecsemőkön súlyos légzési distress szindromával, hepatitissel(májgyulladás) és myocarditissel (szívizomgyulladás) járhat, a kép szepszis képét kelti.

Differenciáldiagnosztikailag herpeses stomatitistől, visszatérő aphtától, más eredetű tonsillitistől, pharyngitistől kell elkülöníteni. Az aphtosus jellegű szájfertőzések nagyobb gyermekeken, felnőtteken is jelentkeznek. Coxsackie A fertőzéshez csatlakozhat Lymphonodularis pharyngitis. A bakteriális és vírális tonsillitisek,pharyngitisek kapcsán nincs hólyagos (vesicularis) -fekélyes jellegű elváltozás.

A Coxsackie vírusok által okozott elváltozások a száj hátsó részében, elsősorban a garatíveken mutatkoznak. A szövődmények ritkák, a terápiája tüneti.

Jellemző elváltozás: a bőrön félgömb, szemölcs-szerű képletek jelennek meg. A bőrön izoláltan, vagy csoportosan lencsényi, 1-3 mm átmérőjű, gyöngyszemszerű, bőrszínű kemény papulák, középen tűszúrás szerű behúzódással. A göbcséket megnyomva fehér kásás folyadék ürül.

Gyakran előfordul szerzett immundeficiens szindrómában (alacsony a CD-4 pozítiv lymphocyta sejtek száma). Ilyenkor a fertőzés generalizálódhat, a fertőzés megjelenése nem a genitalis területen, hanem az arcon, nyakon, a felső testrészen jellemző. Egyes esetekben óriási hyperkeratoticus molluscum fejlődik ki, különösen immunszuppresszív kezelteken (1-2cm nagyságú molluscum giganteum). A bőrelváltozások bakteriálisan fertőződhetnek, atópiás egyénekben ekcéma molluscatum léphet fel.

Differenciáldiagnosztikailag a verruca vulgaristól, a verruca plana juvenilistől, a sebaceus hyperplasiától, a naevus intradermalistól, basaliomától, a multiplex léziókat miliumoktól, hydrocystomáktól, syringomáktól, az óriás molluscumokat (pl. HIV pozitív vagy AIDS-es betegeken) spinocellularis carcinomától vagy regrediáló keratoacanthomától kell elkülöníteni.

A diagnózist a klinikai kép és a szövettani vizsgálat biztosítja.

Terápiája: kinyomás csipesszel, Volkmann-kanállal lekaparással, lézerkezeléssel, kriotherápiával eltávolítható. Szteroid kezelés hátráltatja a betegség gyógyulását.