Cukorbetegség – áttekintés

Mi a cukorbetegség vagy diabétesz?
A diabétesz egy anyagcserebetegség, amelynek alapja a szervezetben fennálló elégtelen inzulinhatás. Az inzulin a szervezet egyik alapvető hormonja, melynek elengedhetetlen szerepe van a cukoranyagcserében. A szervezet a táplálkozás során elfogyasztott szénhidrátokat cukormolekulákká bontja le, amely a sejtek legalapvetőbb tápanyaga. A cukormolekulák a bélrendszerből felszívódva a vérkeringésbe kerülnek. A keringő vérből a cukormolekulák a szervezet minden egyes sejtjéhez eljutnak, de a sejtekbe csak az inzulin segítségével juthatnak be. Amennyiben nincs elegendő inzulin, vagy a jelenlévő inzulin valami miatt nem tudja kifejteni megfelelően a hatását, a cukor nem tud a szervezet sejtjeibe bejutni, a sejtek „éheznek”, a vérben pedig felszaporodik a cukor, azaz megemelkedik a vércukorszint. A vérben felszaporodott cukormolekulák a vesén keresztül a vizelettel hagyják el a szervezetet (ez határozza meg a gyermekkori cukorbetegség négy fő tünetét is: fokozott vizeletürítés, fokozott folyadék- és táplálékfogyasztás, testsúlycsökkenés).

A diabétesznek három alapvető fajtáját ismerjük:

• 1-es típusú diabétesz: autoimmun betegség, melynek során a szervezet – ismeretlen okból – saját maga pusztítja el a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit, így a szervezet nem, vagy alig termel inzulint. Az ilyen betegeknek naponta kell injekció segítségével szervezetükbe inzulint juttatni, különben nem maradhatnának életben.
• 2-es típusú diabétesz: általában a későbbi életkorban megjelenő betegség, melynek során a szervezet a meglévő inzulint nem tudja megfelelően felhasználni (inzulinrezisztenssé válik). Ez az állapot gyakran diétával, életmódváltozással jó kézben tartható, néhány esetben viszont gyógyszeres vagy inzulinkezelés is szükségessé válhat.
• terhességi (gesztációs) diabétesz: a korábban egészséges nők terhesség alatt megjelenő cukorbetegsége, amely a szülés után teljesen megszűnik.

1-es Típusú Diabétesz / Cukorbetegség

Mi az 1-es típusú diabétesz / cukorbetegség?
Gyermekekben a leggyakoribb krónikus betegség az 1-es típusú diabétesz. Korábban ezt a kórképet több elnevezéssel is illették (pl. diabétesz mellitus, fiatalkori diabétesz vagy inzulin-dependens diabétesz).
A betegség lényege, hogy a szervezet nem termel megfelelő mennyiségű inzulin nevű hormont, ezért a belekből felszívódott cukor (a sejtek alapvető tápanyaga) nem tud bejutni a vérből a sejtekbe. Az inzulinhiány eredményeként a vérben megemelkedik a cukorszint, de a sejtek éheznek (részletesen lásd a diabétesz – áttekintés részben).

Hogyan alakul ki az 1-es típusú diabétesz?
Az 1-es típusú diabétesz egy autoimmun betegség, pontos kiváltó oka a mai napig nem ismert. A betegség családi halmozódást mutat, ami azt jelenti, hogy bizonyos genetikai együttállás kedvez a betegség kialakulásának, míg más nem. Valószínűnek tűnik, hogy az autoimmun folyamat kiváltásához valamilyen külső, környezeti inger kell. Egyes feltételezések szerint ez a külső inger valamiféle (légúti) vírusfertőzés.

Mik az 1-es típusú diabétesz tünetei?
1-es típusú diabétesz esetén az autoimmun folyamat időben jóval korábban elkezdődik, mint ahogy a tünetek megjelennek. A korai tünetek felső légúti vírusfertőzés tüneteihez hasonlíthatnak, de sokszor hirtelen, drámai tünetekkel jelentkezik a betegség.

• fokozott folyadékfogyasztás (erős szomjúságérzés)
• fokozott táplálékfogyasztás, ennek ellenére testsúlycsökkenés
• fokozott vizeletürítés
• hányinger, hányás
• hasi fájdalom
• látászavar
• fáradékonyság, irritabilitás
• cukor a vizeletben
• magas vércukorszint
• tudatzavar, kóma

Az 1-es típusú diabétesz kezelése
Mivel sajnálatos módon a betegség pontos kiváltó okát mind a mai napig nem ismerjük, oki kezelés egyelőre nem lehetséges. Ennek ellenére a betegség alatt zajló kóros folyamatokat olyan alaposan ismerjük, hogy a betegség maximálisan jól kontrollálható és karban tartható. Az inzulintermelő sejtek elpusztulása után a betegnek élete végéig kívülről kell bejuttatni az inzulint. A mai modern inzulinkészítmények és adagolási formák mellett a jól kezelt cukorbeteg gyermekek életkilátásai lényegében nem rosszabbak egészséges társaikénál. A gyermekek kezelésében fontos szerepet játszik a pszichés vezetés, ebben a családnak és a szakpszichológusoknak elengedhetetlen szerepe van.
A kezelés három fő eleme:

• megfelelő szénhidrátbevitel: gondosan kiszámított és időben pontosan elosztott étkezések, melyek napi rendszer szerint ismétlődnek.
• inzulinkezelés: egyelőre bőr alatti injekció formájában adható, naponta többször (2-5 alkalommal). Néhány speciális esetben folyamatos inzulinpumpa is alkalmazható. (kísérletek folynak inzulintapasz és orrspray alkalmazhatóságával kapcsolatban, de egyelőre úgy látszik, hogy ezek a módszerek nem lesznek megfelelőek gyermekgyógyászati alkalmazásra).
• életmódváltás: nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendszeres napirendet, mert az inzulin beadása és az étkezés időben szorosan egymáshoz rendeltek. A testedzés nagyban megváltoztatja a szénhidrátháztartást, ezért a gyermeknek nagyon fontos a rendszeres és mindig egyforma fizikai terhelés, hogy a megváltozott igényeket az inzulin adagolásával és az étkezéssel előre tervezni lehessen.

Milyen akut szövődményei lehetnek az 1-es típusú diabétesznek?
Az 1-es típusú diabéteszben szenvedő gyermeket hirtelen kialakuló rosszullét lehetősége is veszélyezteti. Ezekre mind a szülőknek, mind a gyermekeknek a figyelmét fel kell hívni, a betegeket és a hozzátartozókat megfelelő oktatásban kell részesíteni.

• hypoglikaemia: alacsony vércukorszint, ami akár eszméletvesztéshez is vezethet.
  Teendő: azonnali szénhidrátadás (tej, alma, cukros víz), vagy glucagon injekció beadása.
• hyperglikaemia: magas vércukorszint, tünete általában nincs, de a szervezetet hosszú távon károsítja.
  Teendő: mérsékelt testmozgás, csökkentett szénhidrátbevitel, illetve megemelt inzulindózis, esetleg soron kívüli korreckiós dózis beadása.
• ketoacidózisos kóma: nem, vagy rosszul kezelt cukorbetegek szövődménye, a vércukorszint általában magas, a beteg tudata zavart, vagy eszméletlen.
  Teendő: azonnali orvosi segítség kérése

2-es Típusú Diabétesz / Cukorbetegség

Mi a 2-es típusú diabétesz / cukorbetegség?
Az összes diabéteszt számítva (ha a felnőtt betegeket is beleszámítjuk), a 2-es típusú diabétesz a leggyakoribb fajta cukorbetegség. Régebbi elnevezés szerint ezt a fajta diabéteszt NIDDM – nem inzulin dependens diabétesz – névvel illették (ma gyakran ezek a betegek is inzulininjekciókat kapnak, ezért újabban áttértek az „1-es, ill. 2-es típusú diabétesz” elnevezésre). Az utóbbi években növekvő számban alakul ki 2-es típusú diabétesz kisgyermekekben és serdülőkben. Ez a növekedés összefüggésben lehet a tunya, egészségtelen életmóddal és az egyre terjedő gyermekkori elhízással. A 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával növekszik.
2-es típusú diabétesz esetén a szervezet termel inzulint, de vagy az inzulin mennyisége nem elegendő, vagy valami oknál fogva az inzulin nem tud hatni a megfelelő sejteken (inzulin-rezisztancia alakul ki). Az inzulin hatásával kapcsolatban részletesen lásd a „cukorbetegség – áttekintés” fejezetet.

Mi okozza a 2-es típusú diabéteszt?
A 2-es típusú diabétesz kiváltó okát nem ismerjük. A diabétesz ezen formájában is megfigyelhető a családi halmozódás, azaz a betegségre való hajlam örökölhető, de a betegség kialakulásához valamely külső behatásra is szükség van (pl. elhízás).

Mik a 2-es típusú diabétesz tünetei?
Sokszor a tünetek nem egyértelműek, a betegek egy része nem is tud a betegségéről. A leggyakoribb tünetek a következők:

• gyakori, nehezen gyógyuló fertőzések
• gyakori vizeletürítés
• fokozott tápanyagbevitel, ennek ellenére testsúlycsökkenés
• fokozott folyadékbevitel, szomjúság
• homályos látás
• fáradékonyság, ingerlékenység
• hányinger, hányás
• száraz, viszkető bőr
• zsibbadás vagy érzészavar a végtagokban
• cukor a vizeletben
• magas vércukorszint

Mik a 2-es típusú diabétesz kockázati tényezői?

• növekvő életkor
• cukorbetegség előfordulása a családon belül
• elhízás
• mozgásszegény életmód
• alacsony HDL vérszint (HDL = „jó koleszterin”)
• magas triglicerid vérszint

A 2-es típusú diabétesz kezelése
A kezelés célja a vércukorszint normál (vagy normál-közeli) szinten tartása. Ebben legfontosabb a súlycsökkentés, rendszeres testedzés, megfelelő étkezés és a folyamatos vércukorszint-ellenőrzés.
A kezelés leggyakoribb elemei:

• megfelelő diéta, súlycsökkentés, testedzés
• gyógyszeres kezelés lehetséges szájon keresztül, de gyakran injekció formájában kell külső inzulint bevinni

A 2-es típusú diabétesz megelőzése
A 2-es típusú diabétesz kialakulásának megelőzésében jelentős szerepet játszik a rizikótényezők csökkentése. Ezzel a betegség kialakulását akár megelőzhetjük, vagy kialakulását sok-sok évvel eltolhatjuk.

Dacryostenosis – könnycsatorna elzáródás

Mi a dacryostenosis?
Az újszülöttek 6%-a születik elzáródott, vagy nem megfelelően kifejlődött könnycsatornával. A könnyet a szemhéjben elhelyezkedő könnymirigyek termelik. A könnymirigyek kivezető nyílásai a szemhéj szélein találhatók. Az állandóan képződő könny ezeken keresztül jut a szem felszínére, majd a belső szemzugban (a szemhéjak orrhoz közeli szögletében) lévő két tűszúrásnyi nyíláson, a könnycsatornán keresztül vezetődik el az orr felé. Ez a rendszer biztosítja tehát, hogy a szem felszíne folyamatosan nedves legyen, és a könny állandó öblítése mellett az odakerülő kórokozók vagy porszemcsék minél hamarabb kimosódjanak.

Nem ritkán előfordulhat, hogy az újszülötteknek a könnycsatorna bevezető nyílása nem, vagy hibásan fejlődik ki, aminek következtében a képződött könny nem tud elvezetődni. Ez az állapot lehet egy- vagy kétoldali is. Ha az elzáródás nem teljes, akkor előfordulhat, hogy a könny elvezetése csak időnként gátolt. Okozhatja a könnycsatorna alsó harmadában található billentyű átmeneti elzáródás is. Ez a billentyű a születés után néhány nappal a termelődő könny súlyától megnyílik, ám ha ez nem történik meg, akkor a folyamatosan képződő könny nem tud elvezetődni, a könnytömlőben reked.

Mik a könnycsatorna elzáródás tünetei?
Mivel az újszülöttek életük első heteiben szinte nem, vagy alig termelnek könnyet, a könnycsatorna elzáródását általában nem fedezik fel két-három hetes életkor előtt.

A leggyakoribb tünetek a következők:

• a könny a belső szemzugban összegyűlik, ott kisebb "tócsát" alkot,
• a könny kicsordul a csecsemő szeméből és az arcán folyik le,
• a szem csipásodik, ez lehet nyúlós, majdnem átlátszó vagy sárgás színű váladék is,
• a szem körüli bőr kipirosodik.

Hogyan diagnosztizáljuk a könnycsatorna elzáródást?
A diagnózis a szülők kikérdezésén és a gyermek fizikális vizsgálatán alapszik, nem igényel eszközös vizsgálatot.

Hogyan kezeljük a könnycsatorna elzáródást?
A legelső választandó kezelési módszer a könnycsatorna rendszeres, napi 2-3 alkalommal történő masszírozása. Felülről, a szem belső sarkától az orr két oldalán lefelé haladva elősegíthetjük a váladék elvezetését. Masszírozás előtt forralt, majd lehűtött vízbe mártott gézzel töröljük át a szem környékét, tisztítsuk meg a váladéktól. A kamilla ugyan gyulladáscsökkentő hatású, de szárítja is a kicsi finom bőrét, ezért erre nincs szükség, elég a langyos vizes lemosás, alapos tisztítás is.Sikertelenség esetén a visszatérő gennyes kötöhártyagyulladások miatt több alkalommal szorulunk antibiotikumos szemcsepp adására, 3 hónapos kor környékén könnycsatorna átmosás is szóba jöhet.

Amennyiben a könnycsatorna bevezető nyílása egy éves koron túl is szűk marad, a nyílás tágítása következik, amit egy apró szondával végeznek. A beavatkozás fájdalmatlan, némi kellemetlenséget a gyermek fejének biztos lefogása okoz. A tágítás többször ismételhető, nagyon ritkán azonban sebészi megoldásra is szükség lehet.
Amennyiben a könny a pangás miatt befertőződik, néhány napig antibiotikumos szemcsepp adása válhat szükségessé.

Égési sérülések

Definíció:
Égési sérülés akkor történik, amikor a bőr valamilyen extrém hőhatásnak van kitéve.

Mi okozhat égési sérülést?

• nap
• tűz
• gyufa, öngyújtó
• fűtőtestek (elektromos hősugárzók, radiátorok)
• bármilyen felforrósított anyag (tányér, fürdővíz, vasaló, hajsütővas)
• kémiai anyagok

Mit tegyen?
Otthon is kezelheti az égési sérülést, amennyiben az nem nagy területet érint és a bőr nem hólyagosodott fel, az égett rész csak vörösebb a normál bőrnél:

• Azonnal eresszen az érintett bőrfelületre huzamos ideig (15-20 percig) hideg (csap)vízet.
• Tartsa az érintett bőrterületet tisztán és szárazon, hogy megelőzze a fertőződést.
• Figyelje a területet, hogy később megjelennek-e rajta hólyagok.
  
  Amennyiben a bőr felhólyagosodott, elfeketedett illetve szétnyílt, gyermekének orvosi ellátásra van szüksége.
• Azonnal eresszen az érintett bőrfelületre huzamos ideig hideg (csap)vízet.
• Fedje a területet tiszta ruhával.
• Adjon gyermekének fájdalomcsillapítót és szállítsa kórházba (baleseti sebészetre vagy égési osztályra), illetve hívjon mentőt.

Mit NE tegyen!

• Ne tegyen az égett felületre vajat vagy olajat!
• Ne nyissa meg otthon az esetleges hólyagokat!

Megelőzhető-e az égési sérülés?

• Tartsa a gyufát, öngyújtót a gyermek számára hozzáférhetetlen helyen.
• Fordítsa a forró edények nyelét a tűzhely belseje felé.
• Tartsa távol gyermekét sugárzó hőtől, nyílt lángtól.
• Soha ne maradjon gyermeke egyedül otthon.
• A lehető legkorábban tanítsa meg gyermekének az a szót hogy „forró”, és azokat a dolgokat amik forróak szoktak lenni.

Elesés, magasból esés

Elesésből eredő sérülések gyakran történnek a fejlődő gyermekekkel. Néhány sérülés megelőzhető, míg sok elesés csupán az új dolgok felfedezésének része (például a járás tanulása). Szerencsére a legtöbb esetben a gyermek „megússza” apróbb horzsolásokkal vagy kék-zöld foltokkal.

Mit tegyen?
A puklik és a kisebb zúzódások otthon is elláthatók jeges- vagy hidegvizes borogatással. Az esés után vegye ölbe gyermekét és nyugtassa meg. Nincs szükség orvosi ellátásra, amennyiben gyermeke

• a „megszokott” módon sír és szabadon mozog,
• nem panaszkodik fájdalomra,
• nem válik aluszékonnyá, izgatottá, vagy nem kezd el hányni.
  Vigye gyermekét orvoshoz (baleseti sebészeti osztályra), amennyiben az esést követően, vagy 24 órán belül
• hányni kezd,
• szokatlanul nyugtalanná válik,
• többet alszik a megszokottnál és nehezebben ébreszthető fel.
  Hívjon mentőt, ha gyermeke
• eszméletlen, vagy rövid eszméletvesztése volt,
• víztiszta folyadék vagy vér szivárog az orrából, füléből vagy szájából,
• valamely testrésze szokatlan helyzetben maradt,
• nyaki vagy háti fájdalomról panaszkodik.

Mit NE tegyen!
Ne mozdítsa a gyermeket, ha

• azt gondolja, hogy valamelyik csontja eltörött,
• erős nyaki vagy háti fájdalomról panaszkodik,
• víztiszta folyadék ürül az orrából, füléből, vagy szájából.
  Ezekben az esetekben hívjon mentőt.

Hogyan előzhetőek meg ezek a sérülések?

• Mindig használjon biztonsági gyermekülést, az öveket mindig csatolja be (autóban, babakocsin, etetőszéken).
• Mindig húzza fel a rácsoságy/járóka védőrácsát (akkor is, ha gyermeke még nem tud megfordulni).
• Ne hagyja a csecsemőt a felnőttek ágyán aludni.
• Ne engedje gyermekét magas helyekre felmászni (asztal, szék, szekrény).
• Használjon biztonsági rácsot a lépcsők és ablakok előtt.
• Sportoláshoz mindig használjon gyermeke megfelelő védőfelszerelést (bukósisak, könyök- és térdvédő stb.).

Encephalitis / agyvelőgyulladás

Mi az encephalitis?
Az encephalitis az agy és a gerincvelő gyulladásos megbetegedése. A betegség hamar agyduzzadást okoz, ami megváltoztatja a gyermek viselkedését, tudatát, sokszor görcsrohamokat is indukál.

Mi okozza az encephalitist?
Az encephalitisek leggyakoribb oka vírusfertőzés (herpes simplex, veszettség). A kötelező védőoltások jelentősen csökkentették az encephalitisek előfordulásának gyakoriságát (kanyaró, rubeola, mumps). Encephalitis előfordulhat még fertőzött állat csípése vagy harapása után is (pl. kullancs – Lyme kór, kullancsencephalitis; macskák – toxoplasmosis, macskakarmolás-betegség). A szúnyogok Európa területén nem hordoznak fertőző betegséget.

Mik az encephalitis tünetei?
Az encephalitist gyakran megelőzi egy banális vírusfertőzés (felső légúti hurut vagy hasmenés-hányás). Az encephalitis tünetei szerteágazóak lehetnek, és minden gyermekben másképpen jelentkezhetnek. Az alábbiak a leggyakoribb tünetek:

• fejfájás, vagy ha a gyermeknek még van nyitott kutacsa (a koponya tetején lévő lágy rész) akkor az feszes, kidomborodó
• a gyermeket zavarja a fény (fotoirritáció)
• tarkókötöttség (a gyermek hiába lazítja el magát, a nyakizmok mereven tartják a fejet)
• aluszékonyság, kedvetlenség, letargia
• fokozott ingerlékenység
• bőrkiütések
• a kommunikáció nehezedik, a gyermek nehezebben tudja kifejezni magát
• zavartság, hallucináció

Hogyan diagnosztizáljuk az encephalitist?
Az encephalitis diagnózisa a klinikai tünetek és bizonyos eszközös és laboratóriumi vizsgálatok eredményein alapszik. Nagyon fontos a megelőző történések felderítése (kullancs-csípés, idegen állattal való találkozás, külföldi utazás, megelőző betegségek, védőoltások stb).
A további vizsgálatok a következők lehetnek:

• Vérvizsgálatok,
• képalkotó vizsgálatok
  • röntgenfelvétel
  • MRI (mágneses magrezonancián alapuló felvétel, az agyszövet szerkezeti képét nagyon pontosan mutatja)
  • CT (computer tomográfia, hasonló az előzőhöz, de a csontos képletekről is pontos rétegfelvételt készít)

• bakteriológiai vizsgálatok székletből, vizeletből, orr- és torokváladékból, gerincvelői folyadékból
• EEG: electro-encephalogram, a koponyára illesztett elektródákkal az agy elektromos tevékenysége regisztrálható, bizonyos betegségekben (így pl. encephalitisben) a jellegzetes görbék megváltoznak.
• ritkán sor kerülhet sebészi beavatkozásokra is (agybiopszia, koponyaűri nyomásmérés)

Hogyan kezeljük az encephalitist?
Az encephalitisek kimenetele a korai felismerésen és a kezelés korai elkezdésén alapszik, de alapvetően függ a betegség súlyosságától. Az encephalitises gyermeknek feltétlenül kórházi kezelésre van szüksége.
A kezelés célja az agyduzzanat kontrollálása, a szövődmények megelőzése és a fertőzés visszaszorítása. Súlyos esetekben szükségessé válhat gépi lélegeztetés alkalmazása is.
Gyógyulás után sok esetben hosszú időbe telik, amíg a teljes neurológiai (beszéd, mozgáskoordináció) regeneráció megtörténik, néhány esetben sajnos maradványtünetek az élet további részében mindvégig megmaradnak.

Fogászati sürgősség

Fogászati sürgősségről beszélünk akkor, amikor egy fog baleset vagy egyéb sérülés következtében eltörik, kimozdul a helyéről vagy kiesik.

Mit tegyen?
Ellenőrizze gyermeke száját, hogy van-e sérült, mozgó, vagy hiányzó foga.

• Ha egy tejfog nagyon laza, szedje ki, hogy megelőzze a félrenyelést.
• Ha egy fog eltörött vagy kimozdult vigye el fogorvoshoz.
  Amennyiben egy maradandó fog kiesett, az gyakran megmenthető, ha azonnal cselekszik:
• keresse meg a fogat,
• csak a normálisan is kilátszó végét fogja meg,
• óvatosan öblítse le a fogat csapvízzel (bedugott lefolyó mellett), de ne dörzsölje,
• ha lehetséges óvatosan helyezze vissza a fogat a nyílásba ahonnan kiesett, majd tartsa a fogat a helyén, amíg megérkeznek a fogorvoshoz.
• Amennyiben nem tudja a helyére visszailleszteni a fogat, tegye a saját, vagy gyermeke nyelve alá (ha nem áll fenn a veszélye annak, hogy lenyeli), vagy tegye a fogat tejbe és azonnal menjenek fogorvoshoz, vagy szájsebészeti osztályra.

Mit NE tegyen!

• Ne várjon! Ha egy fog kiesett és időben orvosi segítséget kapnak, a fog jó eséllyel megmenthető.
• Ne súrolja, dörzsölje a kiesett fogat, csak öblítse le csapvízzel.
• A fog gyökerét ne fogja meg.
• Nagyon fiatal, vagy riadt, síró (esetleg eszméletlen) gyermek nyelve alá ne rakjon kiesett fogat!

Megelőzhető-e a fogsérülés?

• Mindig használjon biztonsági gyermekülést.
• Sportoláshoz gyermeke mindig használjon megfelelő védőfelszerelést.

Fülfájás

A fülfájás gyakran bakteriális fertőzés eredménye, amikor a dobhártya mögötti üregben (a dobüregben) felgyülemlő folyadékban kórokozó baktériumok szaporodnak el. Normális esetben a dobüreg a fülkürtön keresztül az orrüreggel közlekedik, így a kórokozók nem tudnak elszaporodni. Ha egy megfázás (felső légúti hurutos állapot) vagy allergiás betegség miatt a fülkürt elzáródik, a dobüregnek megszűnik az összeköttetése a külvilággal és a pangó váladékban rövid idő alatt elszaporodhatnak a kórokozó baktériumok

A középfülgyulladásoknak -szerencsére ritkán- előfordulhatnak súlyos szövődményei. A nem, vagy rosszul kezelt középfülgyulladások következménye halláscsökkenés lehet.

Mire figyeljen?

• gyermeke fülfájásra panaszkodik-e,
• fájdalmas sírás, fülhöz nyúlkálás megfigyelhető-e,
• láz van-e,
• fülfolyás van-e.

Mit tegyen?

• Adjon gyermekének fájdalomcsillapítót, lázcsillapítót.
• Vigye gyermekét orvoshoz (Fül-orr-gégészetre), ha a középfülgyulladás gyanúja felmerül önben.
• Amennyiben orvosa antibiotikumot rendelt, fontos, hogy a gyógyszert gyermeke megfelelő adagban és az előírt ideig szedje (mert a hamarabb abbahagyott antibiotikumos kezelés eredménye lehet egy visszatérő, nehezebben gyógyítható középfülgyulladás)

Mit NE tegyen!
Ne használjon fültisztító pálcikát (sérülést okozhat!), ne dugaszolja be a hallójáratot. A fülzsír termelődése folyamatos, a külső hallójáratban lévő apró szőrsejtek mozgásával automatikusan távozik a hallójáratból. A gyermek füléből mindig csak annyit tisztítson, amennyit ujjával elér (ez az egészséges gyermekre is vonatkozik).

Gastroesophagealis reflux betegség

Mi a gastroesophagealis reflux betegség?
A gastroesophagealis reflux betegség az emésztőrendszer megbetegedése, amikor a savas gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe, leggyakrabban hányást és étvágytalanságot okozva. A gyomorsav kimarja a nyelőcső kevésbé ellenálló belső felszínét, ami további komplikációkat okozhat.

Mi okozza a gastroesophagealis reflux betegséget?
A gyomortartalom visszaáramlásának megakadályozásáért a nyelőcső alsó végénél elhelyezkedő körkörös záróizom felelős. Normális esetben ez az izom csak nyelésnél ernyed el, hogy a táplálék a gyomorba lejuthasson. Előfordul azonban, hogy ez az izomgyűrű akkor is ellazul, amikor nem kellene, ezzel lehetővé téve a gyomortartalom visszaáramlását a nyelőcsőbe. Egyszer-egyszer mindenkinek van refluxa („savas felböfögés”), a baj akkor van, ha ezek túl gyakran ismétlődnek, vagy egy-egy alkalommal túl hosszú ideig tartanak.
Csecsemőkorban nagyon gyakori a reflux, az izomgyűrű beidegzésének éretlensége miatt. Ilyenkor a csecsemők sokat buknak, esetenként hánynak is. Ez az állapot az idő múlásával (az izomrendszer fejlődésével, a függőleges testhelyzettel) rendszerint magától rendeződik.
Néhány étel is csökkenti az alsó nyelőcső záróizom tónusát:

• csokoládé
• bors
• magas zsírtartalmú ételek

Néhány más étel fokozza a gyomorsavtermelést (ezzel súlyosbítja a tüneteket):

• citrusfélék
• paradicsom és paradicsomszósz (ketchup)

Mik a gastroesophagealis reflux betegség tünetei?
A leggyakoribb tünet a gyomorégés. A gyomorégés általában a szegycsont mögött keletkező, és felfelé a torok magasságáig jelentkező égő fájdalom, mely akár egy-két óra hosszat is eltart és az evés általában ront a helyzeten.
A leggyakoribb tünetek:

• böfögés
• evési nehézség
• gyomorfájás
• gyakori hányás
• csuklás
• félrenyelés
• köhögés, éjszakai köhögési rohamok
• reggeli torokfájás
• savanyú íz a szájban
• növekedésbeli elmaradás

Milyen szövődményei lehetnek a gastroesophagealis reflux betegségnek?
Néhány esetben a visszacsorgó savas gyomortartalom bekerülhet a légutakba, ahol gyulladást okozhat, asthmát indukálhat vagy tüdőgyulladást okozhat. A nyelőcsőben kialakuló krónikus gyulladás fekélyeket okozhat, amik vérezhetnek, esetenként súlyos vérveszteséghez vezetve. A fekélyek hegszövettel gyógyulnak, ami nyelőcsőszűkületet okozhat, ezzel nyelési zavarok jöhetnek létre.

Hogyan diagnosztizálható a gastroesophagealis reflux betegség?
A pontos kórtörténet ismerete mellett eszközös vizsgálatokra is szükség van:

• mellkas röntgen: a légutak állapotának felmérésére, illetve a nyelési röntgen a félrenyelés igazolására / kizárására
• endoszkópia: egy vékony üvegszálas optika lejuttatása a nyelőcsőbe és a gyomorba, melynek segítségével láthatóvá válnak a nyálkahártya elváltozásai, szükség esetén szövettani mintavételre is alkalmas eszköz.
• manometria: nyomásmérés a nyelőcső alsó záróizmának területén (ma már egyre kevésbé alkalmazott módszer)
• pH mérés: vékony mérőeszköz lehelyezése a nyelőcsőbe, majd a vegyhatás folyamatos mérése 24 órán keresztül. (A gyomortartalom visszaáramlásakor a pH savas irányba változik).

Itt kell megjegyeznünk, hogy a hasi ultrahangvizsgálat nem alkalmas a refluxbetegség diagnózisának a felállítására. A legbiztosabb módszer a 24 órás pH mérés.

Hogyan kezelhető a gastroesophagealis reflux betegség?
A kezelés egyik alapeleme az életmódváltás:

• a fentebb kiemelt ételek kerülése
• gyakoribb étkezések kisebb egyszeri adagokkal
• a vacsora korai elfogyasztása (legalább két órával lefekvés előtt)
• csecsemők gondos büfiztetése (akár evés közben többször is)
• pozicionálás: a fejvég megemelése, esetleg evést követően etetőszékben csücsüljön egy ideig
• anyatejes csecsemőnél Nutriton adagolása, későbbi életkorban az ételek sűrítése
• antireflux tápszerek adagolása (AR tápszerek)

Amennyiben az életmódváltással nem oldódik meg a probléma (vagy kezdetektől súlyos formában van jelen), gyógyszeres kezelés is elkezdhető. Ezeknek a gyógyszereknek két támadáspontjuk van; az egyik a gyomor motilitásának („mozgékonyságának”) fokozása, a másik a gyomorsav termelődés csökkentése. A motilitás fokozásával a gyomor hamarabb továbbítja tartalmát a vékonybélbe, így kevesebb időt hagy a reflux előfordulására. A gyomorsavtermelés csökkentésével a visszaáramlás káros hatásai csökkenthetők, a tünetek teljesen megszüntethetők.
Kifejezetten súlyos esetben (ennek általában valamilyen fejlődési rendellenesség áll a hátterében) műtét is végezhető, ilyenkor sebészi úton szűkítik be a nyelőcső alsó végét azt, egy „sebészileg készített szeleppel” látják el.

Görcsrohamok

A görcsroham a normál, összerendezett agyműködés átmeneti megszűnésének következménye, mialatt egy teljesen kontrollálatlan „elektromos vihar” söpör végig az agysejteken. Az epilepszia, súlyos fertőzések (pl. gennyes agyhártyagyulladás), fejsérülés és magas láz (5 éves kor alatt) mind-mind okozhat görcsrohamot.

Hogy néz ki egy görcsroham?

• A gyermek a roham alatt lehet zavart tudatú vagy teljesen eszméletlen.
• A szemek pislognak, kimerednek vagy felfelé fordulnak (csak a szem fehér része látszik).
• A vázizmok (főleg a karon és lábon) görcsös rángatózása.
• Előfordulhat bevizelés, illetve a széklet eleresztése.

Mit tegyen?

• Maradjon nyugodt. A legtöbb görcsroham 5 percen belül véget ér.
• Fordítsa a gyermeket hasra vagy az oldalára, hogy a nyál ki tudjon folyni a szájából.
• Vigyázzon gyermekére, nehogy a környezetében lévő tárgyak sérülést okozzanak (vagy pl. le ne essen az ágyról).
• Próbálja megjegyezni, milyen mozgásokat végzett a gyermek és mennyi ideig tartott a roham (órát nézzen, pánikhelyzetben ne hagyatkozzon az időérzékére, mert az ilyenkor csalóka).
• Amennyiben gyermekét lázasnak érzi, a roham után rögtön kezdjen el lázat csillapítani.
• A roham után hagyja gyermekét pihenni (nyugodtan elalhat, nem kell ébren tartani).
• Amennyiben gyermeke ismert epilepsziás vagy lázgörcsös beteg, az otthon készenlétben tartott, fenékbe adandó oldatot (Diazepam desitin) a lehető leghamarabb, még a roham zajlása közben adja be.

Mit NE tegyen!

• Semmit ne tegyen a gyermek szájába vagy a fogai közé.
• Ne próbálja meggátolni a rángatózást azzal, hogy erővel lefogja gyermekét.
• Roham közben ne próbálja a gyermeket itatni, vagy szájon keresztül gyógyszert beadni neki.
• Ne borogassa, ne tegye hideg vízbe a gyermeket, ettől nem szűnik meg a roham.

Megelőzhető-e a görcsroham?

• Az ismert epilepsziás beteg a gyógyszer pontos, rendszeres szedésével megakadályozhatja a roham kialakulását.
• Az ismert lázgörcsös gyermeknél (illetve, ha a közeli rokonságban előfordult lázgörcs) a roham megelőzhető erélyes lázcsillapítással.

Hányás

A hányás legtöbbször a gyomrot (is) érintő vírusfertőzés, vagy nem kellően friss étel fogyasztásának következménye. Sok kisded evés vagy büfizés után bukik. Ez nem hányás, nem jelenti azt, hogy a gyermeknek vírusfertőzése van. A legtöbb betegségben a hányás 8-12 órán belül megszűnik.

Mikor kérjen feltétlenül orvosi segítséget?

• Ha a hányás nem javul 12 órán belül.
• Ha gyermeke 6 hónapnál fiatalabb.
• Ha gyermeke több mint két órán keresztül folyamatos hasi fájdalomra panaszkodik.
• Ha gyermekének gyógyszert kellene szedni, de azt is kihányja.
• Ha 12 óra alatt gyermeke nem ürített vizeletet (pelenkája száraz).
• Ha gyermekének ajkai, nyelve száraz, repedezett, szeme aláárkolt.
• Ha gyermeke semennyi folyadékot sem hajlandó elfogadni.
  
  Mit tegyen?
• Két órán keresztül ne adjon semmit enni-inni gyermekének.
• Két óra után óvatosan kezdje itatni gyermekét, először csak tiszta vízzel, apránként kiskanállal, egyszerre csak minimalis mennyiséggel.
• Ha 12 órán keresztül nem fordul elő hányás, elkezdheti a darabos ételek adását.
  
  Mit NE tegyen!
• Ne engedje gyermekét egyszerre nagyobb mennyiséget inni (ez fokozni fogja a hányást).
• Ne tegyen sót az ivóvízbe.
• Semmi olyan gyógyszert ne adjon gyermekének amit orvos nem írt elő.
  
  Megelőzhetők-e a hányásos betegségek?
• Ne vigye gyermekét beteg ember társaságába.
• Tartsa a romlandó ételeket hűtőszekrényben.
• Tanítsa meg gyermekének, hogy gyakori kézmosással a fertőzések terjedése megakadályozható.