Mérgezések

Méregnek nevezzük azt az anyagot amitől a gyermek súlyosan megbetegszik, esetleg meghal, amennyiben azt megeszi, megissza vagy belélegzi.

Mik lehetnek mérgek?

• Gyógyszerek: bármilyen gyógyszer túladagolása mérgezést okoz, még a mindennapos fájdalom- és lázcsillapítók is (pl. a paracetamol mérgezés halálos kimenetelű májkárosodást okozhat).
• Háztartási tisztítószerek: lefolyótisztítók, fehérítőszerek, folttisztítók, tűzhelytisztítók, mosóporok, mosogatószerek.
• Polírozószerek (bútor vagy parkettafényesítő, autópolírozó stb.).
• Festékek, hígítók.
• Háztartási vegyszerek: rovarirtó, patkányméreg, permetezőszer.
  
  Mit tegyen?
• Hívja fel az illetékes mérgezési osztályt vagy ügyeletet (Toxikológiai Centrum: 06-80-201-199 vagy a budapesti Erzsébet kórház Baleseti Belgyógyászati osztálya: 321-52-15)
• Részletesen mondja el, gyermeke mit evett-ivott.
• Figyeljen és jegyezze meg az információkat, amiket elmondanak Önnek.
• Gyógyszert (orvosi szenet vagy hánytatót) csak orvosi utasításra adjon gyermekének.
• Ha be kell vinnie gyermekét:
      – mindig vigye magával a mérgezést okozó anyag maradékát vagy a (kiürült) dobozát,
      – a gyermek hányadékát is fogja fel és vigye magával.
  
  Mit NE tegyen! Ne hánytassa gyermekét (kivéve ha erre orvosi utasítást kap). Bizonyos fajta mérgezések esetén a hánytatás fokozza az egészségkárosodást.
  
  Hogyan előzhető meg a mérgezés?
• Olvassa el a címkéket – legyen tisztában azzal, hogy otthonában mi lehet mérgezés forrása.
• A mérgező anyagokat elzárt helyen tárolja (nem elég csak pl. csak magas polcra tenni, mert a gyermekek sokkal leleményesebbek tudnak lenni, mint ahogy azt szüleik gondolják).
• Ne tartson gyógyszert a táskájában, és soha ne nevezze a gyógyszert cukorkának.
• Soha ne töltse át a mérgező anyagokat más (pl. üdítőitalos) üvegbe.
• A szemetest tartsa a gyermek számára elérhetetlen helyen.
• Vendégségben előbb nézzen körül mielőtt gyermekét egyedül játszani engedi.

Ötödik betegség / Parvovírus fertőzés

Mi az "ötödik betegség"?
Az ötödik betegség egy vírusfertőzés, amely testszerte jellegzetes kiütésekkel jár. A betegség cseppfertőzéssel terjed, közepesen ragályos (azaz nem feltétlen betegszenek meg a vírussal kapcsolatba került gyermekek). A betegség általában nem jár magas lázzal (ami egyébként a legtöbb vírusfertőzésnek jellemző tünete).

Mi okozza az ötödik betegséget?
Az ötödik betegséget a humán parvovírus okozza. Leggyakrabban télen és tavasszal fordulnak elő megbetegedések 5 és 14 éves gyermekek közt. Iskolai közösségekben a járványos előfordulás sem ritka.

Mik az "ötödik betegség" tünetei?
A betegség lappangási ideje 4-14 nap (lappangási időnek nevezzük a megfertőződéstől a tünetek megjelenéséig terjedő időszakot). A betegség közvetlenül a kiütések megjelenése előtt a legfertőzőképesebb, azaz olyan gyermekek is terjesztik a betegséget, akikről még nem tudjuk, hogy – estére vagy másnapra – betegek lesznek. A vírussal megfertőződött gyermekek kb. 20%-ának nem alakulnak ki tünetei, ennek ellenére a vírust továbbadhatják másoknak.

A betegek egy részében a kiütések megjelenése előtt már megjelennek bizonyos panaszok:

• láz
• fejfájás
• torokfájás
• kötőhártyagyulladás (a szem fehérje erezetté válik, bepirosodik)

A megjelenő kiütésekre jellemző:

• az orcákon kezdődik és élénkpiros (a gyermek úgy néz ki, mintha pofonvágták volna).
• később a törzsre, a karokra és a lábakra is továbbterjed, összesen 2-4 napig látható
• a betegség lezajlása után még rövid ideig a kiütések újra megjelennek erős napfény, hideg- illetve meleglevegő hatására.

A betegség komoly veszéllyel jár terhes kismamákra, mert bizonyos időszakban a magzat elhalását okozhatja.

Hogyan diagnosztizáljuk az "ötödik betegség"-et?
A betegség diagnózisa felállítható a kórtörténet és a fizikális vizsgálat alapján. Vérvizsgálatok más betegségek kizárása végett végezhetők.

Hogyan kezeljük az "ötödik betegség"-et?
Mivel a betegség vírusos eredetű, oki kezelése egyelőre nem létezik. Ilyenkor tüneti kezelést alkalmazunk, azaz a tünetek súlyosságát igyekszünk enyhíteni. A betegség kezelésében fontos a fokozott folyadékbevitel és a lázcsillapítás. Lázcsillapításra NE alkalmazzon Aspirint vagy Kalmopyrint!

Rhinitis allergica avagy a szénanátha

Mi az allergiás rhinitis?
Az allergiás rhinitis az orrnyálkahártya allergiás reakciója bárminemű légúti allergénnel szemben. A reakció során nagy mennyiségű hisztamin szabadul fel, ami nyálkahártya duzzanatot és fokozott váladéktermelést okoz az orrban, az arcüregekben, illetve a szem nyálkahártyáján. A betegség általában családi halmozódást mutat (a családban többen is szenvednek tőle). A gyermekek kb. 20%-a, a felnőttek 15-30%-a érintett. Becslések szerint az asthmás gyermekek 75%-ának allergiás rhinitise is van.

Az allergiás rhinitis fajtái
Az allergiás rhinitisek között két csoportot különböztetünk meg:

• Szezonális: csak a pollenszezonban jelentkezik. Ez a forma 6 éves kor alatt ritka.
• Perinneális: egész évben tünetes, általában a fiatalabb gyermekek betegsége.

Mi okozza az allergiás rhinitist?
Leggyakrabban:

• pollenek
• poratka
• penészgomba
• állatszőr/hámsejt

Mik az allergiás rhinitis tünetei?

• tüsszögés
• orrdugulás
• vizes orrfolyás
• orr-, szem-, torok-, vagy fülviszketés
• gyakori orrvérzések
  A perenniális rhinitisben szenvedőknél ezeken kívül még:
• visszatérő középfülgyulladások
• horkolás
• szájlégzés (a gyermek nyugalmi helyzetben is a száján keresztül veszi a levegőt).
• fáradtság, gyenge iskolai teljesítmény.

Hogyan diagnosztizálják az allergiás rhinitist?
A részletes kórtörténet ismeretében fizikális vizsgálattal, fül-orr-gégészeti vizsgálattal, vérvizsgálattal és bőrpróbával igazolható az allergiás rhinitis.

Az allergiás rhinitis kezelése
A kezelést mindig egyénre szabottan a kezelőorvos állapítja meg. A lépcsőzetes kezelési stratégia első helyén az allergén elkerülése szerepel, utána a helyileg alkalmazható készítmények (orrspray, szemcsepp), végül a szájon keresztül bevehető tabletták vagy szirupok alkalmazhatóak. A komplex kezelés legfontosabb elemei a következők:

• Allergén karencia: az ismert allergén lehetőség szerinti minél alaposabb elkerülése. Ha ez tökéletesen megoldható (pl. állatszőr allergia esetében), ez a leghatékonyabb kezelési módszer.
• Antihisztaminok: adhatóak orrspray formájában, de tablettaként is szedhetőek (a régebbi típusú antihisztaminok mellékhatása az álmosság volt, ezt az újabbaknál -Zyrtec, Claritine- már nem tapasztaljuk).
• Kortikoszteroid orrspray-k: a helyi kezelés alapját képezik, ezek elsőként választandó szerek (először ezt alkalmazzunk, ha ezek mellett még mindig vannak tünetek, akkor hozzáadjuk az antihisztaminokat és/vagy a nyálkahártya összehúzó spray-ket). A szteroidos orrsprayt már a tünetek megjelenése előtt el lehet kezdeni adni, így elkerülhető a betegség heves fellángolása a pollenszezon kezdetekor.
• Nyálkahártya-összehúzó orrsprayk: nem tartoznak a rhinitis allergica modern kezeléséhez. Ezek a sprayk a nyálkahártya ereinek szűkítésével a nyálkahártya duzzanatát csökkentik, így megszüntetik az orrdugulást. Fontos, hogy ezek a készítmények egy hétnél tovább egyhuzamban nem alkalmazhatóak (mert hozzászokást, majd a spray elhagyásakor állapotromlást okoznak), és kisgyermekeknél a túladagolás veszélyes mellékhatásokkal járhat.
• Immunterápia: bizonyos speciális esetekben (amikor csak egy-két fajta pollenre van jelentős reakció) alkalmazható. A kezelés 3-5 évig tart (ha közben megszakad, elölről kell kezdeni), általában kéthetente/havonta a bőr alá adott injekcióval, vagy naponta a nyelv alá cseppentve juttatják a szervezetbe az allergénkivonatot. Az allergén folyamatos jelenléte ily módon esetleg toleranciát válthat ki (az allergiás reakció elenyészik). Az immunterápia sok – előre nem látható – esetben eredménytelenül végződik.

Rovarcsípések

A gyermekeket gyakran csípik meg rovarok. A legtöbb esetben a csípés csak helyi kellemetlenséget, viszketést okoz, nagyon ritkán viszont előfordulhat súlyos, az egész szervezetet érintő reakció (pl. nehézlégzés, csalánkiütés, eszméletvesztés).

Mikor kérjen feltétlen orvosi segítséget?

• Ha a rovar vagy a fullánkja nem távolítható el,
• ha a csípés befertőződött.
  
  Mit tegyen?
  Helyi reakció esetén, ha a csípés viszket vagy fáj:
• tisztítsa meg a területet langyos, szappanos vízzel,
• a fullánkot távolítsa el tiszta csipesszel,
• tegyen jeges borogatást a csípésre, hogy a duzzanat kialakulását megelőzze/csökkentse.
  Az egész szervezetet érintő reakció esetén azonnal hívjon mentőt. Az ilyen reakció tünetei:
• sípoló légzés,
• ájulás, eszméletvesztés,
• csalánkiütés vagy más típusú, testszerte megjelenő kiütés.
  
  Megelőzhető-e a rovarcsípést követő súlyos reakció?
• Amennyiben gyermekének volt már súlyos reakciója rovarcsípést követően, kérjen allergológus szakorvostól életmentő készletet (egy önbelövő injekció, feltöltve életmentő gyógyszerrel).
• Kérdezzen meg allergológust az esetleges deszenzibilizálási lehetőségekről.
• Kerülje gyermekével a magas füves területeket.

Szemsérülések

Szemsérülést okozhat ütés, szúrás, valamely anyagnak a szembe kerülése vagy valamilyen folyadéknak a szembe fröccsenése.

Mikor kérjen feltétlen orvosi segítséget?

• Ha a szemet szúrt sérülés éri.
• Ha az idegen anyag nem kerül ki a szemből a könnyezés vagy óvatos öblítés hatására.
• Kettős látás esetén.
• A látás – akár átmeneti- elvesztése esetén.
• A szem mozgatásakor jelentkező fájdalom esetén.
• Ha a szem bevérzett.
• Ha gyermeke úgy érzi, valami van a szemében (akkor is, ha nem látni semmit).
  
  Mit tegyen?
• Próbálja a gyermeket megnyugtatni, ne engedje, hogy a sérült szemet piszkálja.
• Ha valami átszúrta a szem felületét vagy kiszúrta a szemgolyót, ne vegye ki, hívjon mentőt.
• A szembe került apró idegen anyagok óvatos langyos vizes öblítéssel eltávolíthatók.
• Ha valamely kémiai anyag került a szembe azonnal nagy mennyiségű vizet öntsön egyenesen a szembe. Ez fájdalmas és ijesztő a gyermeknek, de nagyon fontos, mert bizonyos marószerek percek alatt tönkretehetik a szemet, örökre vakságot okozva. Fontos, hogy meg tudja mondani orvosának, milyen anyag fröccsent a szembe.
  
  Mit NE tegyen?
• A szúrt sérülést okozó tárgyat ne próbálja meg eltávolítani.
• Ne engedje, hogy gyermeke a sérült szemét dörzsölje.
• Orvosi utasítás nélkül semmilyen kenőcsöt vagy szemcseppet se tegyen a sérült szembe.
  
  Hogyan előzhető meg a szemsérülés?
• Veszélyes munkáknál mindig használjon védőszemüveget.
• Ne engedje kisgyermekét ollóval, késsel vagy hegyes eszközökkel játszani.

Vakbélgyulladás – Appendicitis acuta

Vérzések

Az erek (vénák és artériák) szállítják a vért a szervezet egyik részéből a másikba. Vérzés akkor fordul elő, ha az erek folytonossága megszakad. Nagy mennyiségű vér elvesztése járhat súlyos következményekkel, akár az életet is veszélyeztetheti, ezért fontos tudnia, hogyan kell a vérzéseket csillapítani.

Mikor kérjen orvosi segítséget?

• Ha a sebszélek nem illeszkednek össze.
• A vérzés 15 perc folyamatos nyomás után sem áll el.
  
  Mit tegyen?
• Alaposan mossa ki a sebet szappanos vízzel.
• Minden idegen anyagot, koszt távolítson el a sebből.
• Tiszta ruhával vagy kötszerrel fedje a sebet és határozott erővel, folyamatosan, 15 percen keresztül tartsa nyomva.
• Ha elállt a vérzés fertőtlenítse a sebet (hidrogén-peroxiddal vagy Betadine-nel).
  
  Mit NE tegyen!
• Ne szorítsa el az érintett végtagot (ahogy az akciófilmekben látja), mert ezzel akár a beteg elvérzését is okozhatja. A legerősebb vérzés is a sérülés helyén alkalmazott nyomással csillapítható a legeredményesebben.
  
  Orrvérzés
  A nem sérüléses eredetű orrvérzést leggyakrabban az orrnyálkahártya kiszáradása vagy erőteljes orrfújás okozza.
   – szorítsa egymáshoz az orr két oldalát (a puha résznél) kb. 10 percen keresztül,
   – a gyermek fejét hajtsa előre, köpje ki a torkába csorgó vért,
   – ha 10 perc alatt nem áll el az orrvérzés, használhat nyálkahártya összehúzó orrcseppet (orrdugulás elleni orrcsepp), majd ismételje meg az orr összenyomását újabb 10 percre.
  
  Az orrvérzés megelőzhető a levegő párásításával vagy az orrnyálkahártya nedvesen tartásával (erre a célra a patikai orrkenőcs – unguentum nasale – a legalkalmasabb).

Vulvitis

Mi a vulvitis?
A vulvitis a vulva gyulladását jelenti. Vulvának a hüvelybemenet mellett található kisajkakat és nagyajkakat nevezzük. A vulvitis sokkal inkább egy tünet, mint betegség, mert számos, egymástól teljesen különböző kiváltó oka létezik (pl. fertőzés, sérülés, allergia). A vulvitis kezelése gyakran nem könnyű feladat, mert a kiváltó ok azonosítása sokszor nehézségekbe ütközik.

Mi okozza a vulvitist?

• színezett vagy illatosított wc-papír,
• illatosított szappanok, habfürdők,
• samponok, hajmosás utáni kondicionáló szerek,
• mosóporok,
• intim spray-k, dezodorok,
• spermicid készítmények,
• termálfürdő, uszodavíz,
• pamutbetét nélküli szintetikus fehérneműk,
• gyakori kerékpározás, lovaglás,
• vizes fürdőruha hosszabb ideig tartó viselése

Ki kaphat vulvitist?
Bármely nő, akinek allergiája, fertőzése vagy egyéb betegsége van. Pubertás előtt (illetve menopausa után) ritkán ösztrogénhiány okoz vulvitist.

Mik a vulvitis tünetei?
A leggyakoribb tünetek a következők:

• a kis- és/vagy nagyajkak kipirosodása, illetve duzzanata,
• kínzó viszketés,
• átlátszó, vizes bennékű hólyagcsák (főként az irritációnak kitett területeken),
• kirepedezett, hámló, fehéres felrakódások a vulván (leginkább krónikus vulvitis esetén).

Hogyan diagnosztizáljuk a vulvitist?
A részletes kórtörténet és a fizikális nőgyógyászati vizsgálat után elvégezhetők a következő vizsgálatok is:

• vérvétel,
• vizeletvizsgálat (rutin és tenyésztés),
• szexuális úton terjedő fertőzések vizsgálata,
• hüvelyváladék-kenet és tenyésztés.

Hogyan kezeljük a vulvitist?
A vulvitis kezelésére legtöbb esetben helyi készítményeket alkalmazunk. Fertőzés esetén antibakteriális vagy gombaellenes krémek, kenőcsök vagy hüvelytabletták alkalmazhatók. Fontos ezen kívül az irritáló hatások elkerülése, ülőfürdők alkalmazása, tüneti szerként pedig szteroidos kenőcsök alkalmazhatók.

Agyhártyagyulladás – meningitis

Mi az agyhártyagyulladás?
Az agyhártyagyulladás az agyat és a gerincvelőt beburkoló szöveteknek a gyulladásos megbetegedése, amely súlyos – akár életveszélyes állapotot okoz.

Milyen kórokozók okozzák az agyhártyagyulladást?
A betegség kórokozói lehetnek vírusok, baktériumok és gombák is. A betegség súlyosságát alapvetően a kórokozó fajtája határozza meg. A vírusos agyhártyagyulladás általában enyhébb lefolyású, és ritkán okoz szövődményeket. Az agyhártyagyulladás bármely életkorban előfordulhat, de jellemzően más-más életkorban más-más kórokozó áll a háttérben.

   Baktériumok:

Újszülött- és kiscsecsemőkorban:

• B csoportú Streptococcus
• Escherichia coli (E. coli)
• Listeria monocytogenes

Csecsemő- és kisgyermekkorban:

• Streptococcus pneumoniae
• Neisseria meningitidis
• Haemophilus influenzae B

Egyéb, nem korspecifikus baktériumok:

• Syphilis
• Mycobacterium tuberculosis

   Vírusok:

• poliovírusok
• herpes simplex vírusok
• mumpsvírusok

   Egyéb kórokozók:

• Borrelia burgdorferi (Lyme-kór)
• gombák (aspergillus, cryptococcus neoformans, candida)

Hogyan terjed az agyhártyagyulladás?
Az agyhártyagyulladást okozó kórokozók emberről emberre terjednek közvetlen fizikai kapcsolat útján, fertőzött testváladékok útján (pl. tüsszentés, köhögés) vagy fertőző váladékkal szennyezett tárgyak megérintése által (kilincsek, játékok stb.). A fertőzés leggyakrabban a légutakban kezdődik, majd a kórokozók a véráram útján jutnak a gerincvelőbe és az agyba. Ritkábban arcüreg- vagy fültőmirigy-gyulladás előzi meg az agyhártyagyulladást.

Mik az agyhártyagyulladás tünetei?
A tünetek nagyban függnek az aktuális kórokozótól, és jelentős egyéni különbségeket is mutatnak. Alább felsoroljuk a leggyakoribb tüneteket:

• csecsemőkorban:
  • irritabilitás (ingerlékenység)
  • láz
  • aluszékonyság
  • étvágytalanság
  • megváltozott sírási hang („fejhangon sír”)
  • homorú testtartás
  • mozgatásra (ölbe vétel) fájdalmas sírás
  • megnyugtathatatlan sírás
  • kidudorodó kutacs
  • viselkedésváltozás
  • izomgörcsök
• egy éves kor felett:
  • nyak- vagy hátfájás
  • fejfájás
  • aluszékonyság
  • irritabilitás
  • zavartság
  • láz
  • étvágytalanság
  • tudat beszűkülése
  • izomgörcsök
  • fénykerülés
  • hányinger – hányás
  • nyaki merevség

Hogyan diagnosztizálható az agyhártyagyulladás?
A fizikális vizsgálat és a kórtörténet ismeretében a diagnózis megerősítéséhez el kell végezni az alábbi vizsgálatokat:

• vérvizsgálat
• gerinccsapolás (lumbálpunkció): a vizsgálat során egy speciális tű segítségével deréktájon agyvizet vesznek a gerinccsatornából. Az így nyert agyvizet sokféle vizsgálatnak vetik alá, többek közt megpróbálják a kórokozót kitenyészteni (baktériumok esetében) vagy specifikus ellenanyag jelenlétét kimutatni. Ennek a vizsgálatnak az elvégzésére a betegség lefolyása során többször is szükség lehet (az állapot változásának pontos felmérésére).
• Komputer-tomográfia (CT)

Az agyhártyagyulladás kezelése
A betegség kezelése sok tényezőtől függ, alapvetően:

• a gyermek korától
• a betegség fennállásának idejétől
• a betegség kórokozójától

A kezelés elemei a következők lehetnek:

• Intravénás antibiotikum (minél korábban kezdik, annál jobb a prognózis)
• Tüneti kezelések:
  • ágynyugalom
  • lázcsillapítás
  • fájdalomcsillapítás
  • oxigén adása, gépi lélegeztetés
• Speciális esetekben (Herpes Simplex, gombás vagy mycobacteriális fertőzésekben) egyéb speciális gyógyszerek alkalmazhatók

Az agyhártyagyulladás megelőzése
A leggyakoribb bakteriális kórokozók ellen létezik többféle oltóanyag is, ezeknek egy része benne van a kötelező oltási sorban.

• Haemophilus influenzae B baktérium ellen: kötelező oltás
• Streptococcus pneumoniae (Pneumococcus) baktérium ellen: az ún. konjugált vakcinák adása javasolt – a szakmai állásfoglalás változása szerint egyre inkább – nem csak a fokozott kockázatnak kitett gyermekeknek.
• Neisseria meningitidis (Meningococcus) baktérium ellen: a magas kockázatnak kitett gyermekek számára javasolt. Fokozott kockázatnak tekinthetőek az alábbi csoportok:
  • lépeltávolításon átesett gyermekek
  • kollégiumban lakó fiataloknak
  • a hadseregben szolgálatot teljesítő fiatalembereknek

Bizonyos fajta bakteriális agyhártyagyulladásos betegek környezetének – a fertőzés továbbadásának megelőzése végett – kötelező szájon keresztüli antibiotikum adása. Mivel ezek az esetek nagyon gyorsan is állapotromlást okozhatnak, ezért a profilaktikus (megelőző) antibiotikum adás már a betegség gyanúja esetén is javasolt a beteggel kapcsolatba került embereknek (családtagok, óvodatársak, egészségügyi személyzet).