Csípőficam, csipődiszplázia, csípőtorna
A laikus közvélemény a csecsemőkori csípőeltéréseket csípőficamnak nevezi. Azonban tudni kell, hogy nemcsak csípőficam, hanem az úgynevezett csípődiszplázia esetén is aszimmetrikusak a combon a bőrredők. Először is tisztázzuk a csípődiszplázia és a csípőficam fogalmát.
Csípődiszpláziáról akkor beszélünk, amikor a medencének az ízvápának nevezett része, – amelyben a combcsont golyó alakú feje foglal helyet – fejlődésében elmaradt, túl lapos. Súlyosabb esetben a combcsont feje kicsúszhat – "kificamodhat"- a lapos ízvápából, ekkor csípőficamról beszélünk. A csípőficam elsősorban a lányok betegsége, náluk 3-6x gyakoribb, mint a fiukban. A betegség pontos oka nem ismert. A veleszületett csípőficam családilag halmozottan észlelhető, örökletes tényezők, környezeti ártalmak egyaránt szerepet játszanak. (méhen belüli helyzet, farfekvés, ikerterhesség, elégtelen mennyiségű magzatvíz, méhen belüli kényszertartás stb.) Méhen kívüli tényezők közül a csecsemők pólyázása, öltöztetése szerepelhet okként. Ahol a csípők terpesztett helyzete, szabad mozgása biztosított a csípőficam lényegesen ritkábban fordul elő.
A csípőficam, csípődiszplázia kezelésének eredményei annál jobbak, minél korábban ismerjük fel az elváltozást és kezdjük meg a kezelést. Ennek érdekében – a hazai gyakorlat szerint, 3-4 napos korban (a kórház újszülött osztályán), majd a gyermek háziorvosa a tanácsadások alkalmával ellenőrzi a csípő mozgását, a baba lábainak hosszúságát (egyforma-e a két láb), a comb- és farredők szimmetriáját. A diagnózis felállítása fizikális vizsgálattal, speciális műfogások alkalmazásával lehetséges. Ha csípő vizsgálatakor a csípő nehezebben hajlítható ki, súlyosabb esetben a combcsont feje vizsgálat során "kiugrik" az izületi vápából, a háziorvos ortopédiai szakvizsgálatra küldi a gyermeket. Indokolt esetben ezt kiegészítheti a csípő ultrahangos vizsgálata. (Az ultrahang vizsgálatnak semmilyen bizonyított káros hatása nincs, ellentétben a régebbi gyakorlat szerint végzett röntgenfelvétellel.)
Az ultrahang a csípőizületek fejlettségét vizsgálja, láthatóvá teszi a porcfelszíneket. Segítségével észlelhető az esetleges elváltozások mértéke is, konkrétan meghatározható a probléma és az annak megszűntetését célzó terápia.
Ha csípődiszplázia igazolódik az orvos csípőtornát, terpesznadrágot, terpeszpelenkázást, rendel a csecsemőnek. Ez a nadrág a combcsont fejét úgy rögzíti a medencecsont vápájában, hogy a helytelen terhelések elkerülhetők legyenek, és az elégtelenül kialakult vápa lassan kifejlődhessen. Igazolt csípőficam esetén úgynevezett Pavlik-kengyel viselése szükséges. Manapság konzervatív terápia mellett általában sikeresen kezelhető a csípőficam is és műtéti beavatkozásra csak ritkán kerül sor.
Csípőtorna
Minden újszülött, csecsemőnél végezhető gyakorlat. A csípőkötöttség mértékétől függ, hogy milyen gyakran kell végeznünk. Célszerű tisztázáskor, fürdetés után végezni. A gyermek lábát csípőben, térdben 90 fokban behajlítjuk, majd a combokat és a csípőket kívülről megtámasztjuk. A gyermek mindkét lábát finoman, nem feszítve, oldalra távolítjuk egymástól, a rugalmas ellenállás megjelenésekor finoman tartjuk, hagyjuk, hogy a csípő kilazuljon, majd körkörös mozgásokat végzünk. A kezdeti tiltakozás után a csecsemő megszokja ezt a műveletet, kevésbé fog ellenkezni. A gyermek combizomzatának erősödése után egyre nehezebben sikerül majd gyermekünk lábát térdben-csípőben behajlítani. Segítséget jelenthet, ha középső ujjunkat a térdhajlatba helyezzük és így próbáljuk behajlítani azt. Kislányok esetén, a comboknak kétoldalt a pakolóra le kell érniük, fiúknál erre nincsen szükség. A csípőtornát nagyon óvatosan és fokozatosan kell végezni. Ennek hiányában sérülést is okozhatunk gyermekünknek.
Terpeszpelenka és rugi-nadrág
A terpeszpelenka és a rugi-nadrág hasonló elven fejti ki hatását. A "pelenkára csatolható pelenkába" vagy a nadrágba egy erős, széles, téglalap alakú betétet rögzítenek a két láb közé. Ez a merev betét széttartja a lábakat, így a combcsontok a megfelelő állásba kerülnek, miközben a babát sem akadályozzák a mozgásában.
Pavlik-kengyel
A Pavlik-kengyel nem csak a combcsontokat tartja megfelelő szögben, távol egymástól, hanem a test és a lábak elmozdulását is megakadályozza azzal, hogy szíjakkal rögzíti azok állását. Ezt az "állást", "mértéket" a szakorvos állítja be, és bár első ránézésre a kengyel ijesztőnek tűnhet a babán, a kicsiket általában egyáltalán nem zavarja.
Ha az eltéréseket nem észlelik időben, nem szüntetik meg minél fiatalabb korban, a probléma az egész későbbi életre kihathat: rövidülhet vagy befelé keresztezővé válhat az érintett láb, billegővé válhat a járás, kiálló maradhat a fenék. Ugyanakkor a korán elvégzett korrekció az esetek túlnyomó részében teljes gyógyuláshoz vezet. Különösen nagy a szülők felelőssége a megelőzésben, ha a családban előfordult már csípőficam. Ilyen esetekben érdemes a háziorvos figyelmét felhívni a megbetegedésre.