Oesophagus atresia
Az oesophagus atresia az esetek 86%-ában tracheo-oesophagealis fistulával szövődik, mely leggyakrabban a trachea carinája és az alsó oesophagealis segmentum között található (III.B. típus a 261-8. Ábrán).
Újszülöttekben e rendellenesség jellegzetes tünetei a nagy mennyiségű váladék jelenléte, az etetési kísérlet után bekövetkező köhögés és cyanosis, valamint az aspiratiós pneumonia. A III.B. típusú elváltozás esetén hamar alakul ki hasi distensio, mivel az újszülött sírásakor, a fistulán keresztül levegő préselődik a nyelőcső alsó részébe és a gyomorba.
Diagnózis
A kórismét oesophagus atresia esetén a nasogastrialis tubus gyomorba történő levezetésének képtelensége adja; ha sugárfogó kathetert használunk, végének elhelyezkedését röntgennel kimutathatjuk. Ritkán, fluoroscopiás ellenőrzés mellett kis mennyiségű vízoldékony kontrasztanyagot kell bejuttatnunk az atresia felső tasakjába, hogy láthatóvá tegyük az oesophagus végét, majd a kontrasztanyagot gyorsan vissza kell szívni, mert ha az újszülött a tüdejébe aspirálja, kémiai pneumonitis alakulhat ki. Ezt az eljárást már olyan központban kell elvégezni, ahol gyakorlott radiológus dolgozik és a sebészi beavatkozás lehetősége is adott.
Kezelés
A praeoperativ kezelés célja, hogy az újszülöttet a lehető legjobb állapotba hozzuk a műtéthez, és hogy az aspiratiós pneumoniát megelőzzük, mivel kialakulása esetén a sebészeti beavatkozás sokkal kockázatosabbá válik. Oralis táplálást nem alkalmazunk. A felső oesophagealis végbe helyezett kettős lumenű szívó katheter folyamatos szívással megelőzi a lenyelt nyál aspiratióját. Az újszülöttet hasra fektetjük, az ágy feji részét 30-40 fokkal a vízszintes fölé emeljük úgy, hogy bal oldalról jobbra lejtsen, ezzel segítjük a gyomor kiürülését, és a minimálisra csökkentjük a gyomorsav aspiratio lehetőségét a fistulán keresztül. Ha a végleges helyreállítást a koraszülött túlságosan alacsony súlya, aspiratiós pneumonia vagy járulékos fejlődési rendellenességek miatt el kell halasztani, átmenetileg gastrostomát készítünk a gyomor compressiójának megszüntetésére. A gastrostomiás tubuson keresztül végzett szívás megakadályozza a gyomortartalom refluxát a légzőrendszerbe a fistulán keresztül. Ha az újszülött állapota megnyugtató, extrapleuralis sebészi beavatkozást végezhetünk az oesophagus atresia megoldására és a tracheo-oesophagealis fistula zárására. Esetenként a nyelőcső meglévő részletei közti rés olyan nagy, hogy nem lehetséges az elsődleges helyreállítás. Ilyenkor jó eredményt ad a szakaszok enyhe húzása egymás felé a későbbi anastomosis előtt, vagy az egyesítés úgy, hogy egy colondarabot helyezünk az oesophagus részei közé. A leggyakoribb acut szövődmény az anastomosis helyén történő szivárgás vagy szűkület kialakulása. Sok újszülött esetében tapasztalunk táplálási nehézséget a sikeres sebészeti helyreállítást követően, a distalis oesophagealis segment renyhe peristalticája vagy gastrooesophagealis reflux miatt. Sikertelen beavatkozás esetén Nissen-féle fundoplicatio elvégzése válhat szükségessé az oralis táplálás elkezdése előtt.