Gondolatok a TV nézésről. Az erőszak erőszakot szül.
Amerikai kutatók érdekes kísérletet végeztek. Két filmet forgattak le ugyanazokkal a bábokkal. Az egyikben a bábok egy csoportja nyugodtan játszott, tevékenykedett, a másikban agresszíven püfölték egymást. A két filmet két csoport gyereknek mutatták meg, egyiknek a szelídet, másiknak a durvát. A fim után megengedték nekik, hogy a teremben játszanak.Azok a gyerekek, akik a szelíd filmet látták, maguk is szelíden játszottak. A másik csoport azonban elkezdte püfölni a szobában található játékokat.A gyerekek követik a látott mintát: ha erőszakot látnak, maguk is erőszakossá válnak. A mi felelősségünk, szülőké, hogy a gyerekek mit és mennyit nézhetnek!
Ne értsen félre, nem vagyok a tévé ellensége! Fontos és hasznos eszköznek tartom, mely alkalmas a szórakoztatásra, a tájékoztatásra és az önfejlesztésre is. De – mint annyi más az életben – ez is csak módjával fogyasztható. Ha a tévénézés korlátok között marad, akkor hasznos. De a tévézés károssá válik, ha a gyerekek korlátlanul nézhetik: időben és tartalomban korlátlanul.
Hamarosan itt a téli szünet. Ilyenkor különösen fontos, hogy ne engedjük a gyerekeket csak úgy a tévé előtt ülni. Ha egyszer rászokik, nagyon nehéz lesz leszoktatni róla! Olyan alternatívát kell kínálnunk, mely izgalmas időtöltést tesz lehetővé akkor is, ha épp nem a tévé megy. Karácsonykor a legfontosabb, amit adhatunk egymásnak, az az idő. Vehetünk bármilyen drága dolgot, elkölthetünk akár egy kisebb vagyont is az ajándékokra, nem számít. Amivel igazán örömet tudunk okozni, az a figyelem. Ha odafigyelünk egymás gondolataira, élményeire, érzéseire, ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy mi történik vele, mit szeret, mit nem, akkor érzi, hogy ő a legfontosabb. Ezt az érzést nem pótolhatja semmi.
A TV nézés nem készteti a gyermeket gondolkodásra, kész képet kap, mely a fantázia beszűkítésével a későbbi kreativitás akadálya lehet. Sokkal hasznosabb időtöltés a társasjátékozás. A társasjáték közösséget épít. Azokban a családokban, ahol rendszeresen játszanak együtt, sokkal jobban ismerik egymást a családtagok, kevesebb a veszekedés, és mélyebben élik meg összetartozásukat. A társasjáték közös élményt ad, és megtanít rá, hogy a legfontosabb örömforrás az együttlét. A játékok érdekesek, a feladatok viccesek, ezért sok alkalom van nevetésre is.