Szájpenész – Soor oris
A szájpenész, orvosi nevén soor, a szájnyálkahártya gombás fertőzése, melyet a candida albicans nevű faj okoz, és mely elsősorban csecsemőknél és időseknél alakul ki, akiknek még (vagy már) gyenge az úgynevezett sejtes típusú immunvédekezése. Mint a gombás fertőzések általában, ez a típus is a nyálkahártyát, a bőrt és a bélrendszert támadja. A babák a szülés alatt is megfertőződhetnek az anyai hüvelyváladéktól, de a nem megfelelően sterilizált cumik, gumieszközök is okozhatják. Lappangási ideje 2-5 nap.
Hogyan ismerhetjük fel?
A szájpenész először a szájüreg belsejében, majd a nyelven (ritkán a garaton is) megjelenő vastag, fehéres-szürkés lepedék. Eleinte kisebb foltokban láthatjuk, súlyosabb esetben összefüggő lepedékréteget alkot.
Ez a leírás akár a szoptatás után a szájban maradt tejlerakódásra is illene, ám míg ez utóbbit könnyen letörölhetjük, a szájpenész igen makacs; erősen ragaszkodik a helyhez, ahol egyszer megtapadt, és erőteljes dörzsöléssel is nehezen távolítható el. Az alatta lévő nyálkahártya vöröses, vérzékeny marad egy darabig.
Ebben a fázisban a babák általában észre sem veszik, nem látszik rajtuk semmi – ritkán azonban már ilyenkor is előfordulhat étvágytalanság, nyugtalanság. Az igazi nyűgösség azonban később várható, amennyiben nem sikerül megszabadulnunk a fertőzéstől.
Mivel jár?
Ebben az esetben ugyanis a gombatelepek leválnak a szájüreg faláról, a baba lenyeli azokat, így áthaladnak a bélcsatornán – ahol emésztési zavart, hasfájást okozhatnak – és a széklettel ürülnek. Ezért, jellemzően körülbelül két héttel azután, hogy a szájüregben megjelenik a szájpenész, a baba popsiján is észrevehetővé válnak a kiütések (pelenkakiütés).
Ilyenkor már a baba viselkedése is biztosan megváltozik; a fenti okok miatt változhatnak az étkezési szokásai, nyűgössé, ingerültté válhat.
Mit tehetünk?
Ha nem vagyunk benne biztosak, vajon csak a lerakódott tejről vagy valóban szájpenészről van-e szó, tekerjünk egy steril gézlapot a kezünkre, mártsuk kamillateába és töröljük át a baba szájüregét. Ha ez segít, nyugodtak lehetünk, hogy csupán az ottmaradt tej okozott riadalmat.
Amennyiben valóban szájpenészről van szó, de még csak a szájüreg fertőződött, gombaölő ecsetelőre lesz szükségünk. Legelterjedtebb vény nélkül kapható ecsetelő a borax-glycerines oldat. Mártsuk bele az ujjunkra tekert steril gézlapot, és erőteljes mozdulatokkal, jól rányomva töröljük át a baba szájüregét. (Nem elég finoman törölgetni, mert úgy soha nem tűnik el.) Érdemes ilyenkor a mellet, a cumikat, vagyis mindent alaposan fertőtleníteni és áttörölgetni az oldattal, ami a baba szájába kerül, hogy elkerüljük a felül- és visszafertőzést.
Általában napi három-négy alkalommal kell ezt a műveletet elvégezni, vagy minden szoptatáskor. A szájkezelést szoptatás után végezzük, óvatosan, hogy nehogy hányást váltsunk ki. A kezelés után már nem szabad teáztatni, újra mellre tenni.
Amennyiben már a bélrendszer is fertőződött vagy az alkalmazott kezelés ellenére 7 nap múlva is észleljük a gombatelepeket, mindenképpen orvoshoz kell fordulni, aki gombaölő szert is tartalmazó Borax glycerin oldatot fog rendelni.
Gombás eredetű pelenkadermatitis esetén nagyon fontos a baba bőrének minél gyakoribb szellőztetése. Amennyit csak lehet, hagyjuk szabadon a popsiját. Gombás bőrfertőzés esetén használjunk Canesten és Neogranormon kenőcsöt váltakozva (napi 2-2 alkalommal). Jótékony lehet még az óvatos infralámpázás; a babát fektessük le meztelenül, takarjuk le egy textilpelenkával, a lámpát pedig tegyük fölé (a polcra, falra szerelve) olyan magasságba, hogy ne égesse, csak kellemes meleg jusson el hozzá. Akár egy órát is szunyókálhat így a lámpa alatt, a bőrének nagyon jót fog tenni. Fokozottan ügyeljünk a cumik, mellszívó stb. sterilizálására.