SCHEUERMANN-BETEGSÉG
Viszonylag gyakori kórkép, amelyben a hátfájás és a kyphosis a csigolyatest localis elváltozásaihoz társul.
A kórkép serdülőkorban jelentkezik, gyakrabban fiúkban. Valószínűleg betegségcsoportot foglal magába hasonló tünetekkel, de az etiológia és a pathogenesis még nem tisztázott. Feltételezik, hogy a csigolyák felső és alsó zárólemezeinek osteochondritise áll a háttérben, de néha a kiváltó tényező traumás eredetű. Néhány érintett betegnél családi halmozódás mutatható ki.
Jellemző rá a görnyedt tartás és a kis intenzitású hátfájás. A betegek egy részénél marfanoid vonások figyelhetők meg: aránytalanság a törzs és végtagok hossza közt. Az enyhébb esetek gyakran a gerincelváltozások iskolai szűrővizsgálatánál derülnek ki. A legfontosabb klinikai tünet a fokozott physiologiás thoracalis kyphosis, mely lehet diffúz vagy localisált. A betegség lefolyása hosszas (nagyon változó, akár évekig is eltarthat), de enyhe; gyakran a betegség megnyugvása után is megmarad a gerincdeformitás.
A gerinc oldalirányú röntgenfelvételén a csigolyatestek előre, ékalakban történő összenyomódása látható, általában az alsó thoracalis és a felső lumbalis regióiban. A betegség későbbi stádiumában a csigolyák zárólemezei szabálytalanná és scleroticussá válnak. A jellemző gerincdeformitás a kyphosis, de részleges scoliosis is jelen lehet. Atípusos esetben ki kell zárni a generalizált csontdysplasiát és a csigolyatuberculosist. Az enyhébb, nem progressiv esetekben a gerinc terhelését és a túlzott fizikai aktivitást kell csökkenteni. Amennyiben a kyphosis súlyosabb fokú, fűző viselésére, a gerinc pihentetésére és kemény ágyban történő fekvésre lehet szükség. A görbület sebészi korrekcióját és stabilizálását csak a progressiv és súlyos esetekben kell néha elvégezni.