Asthma bronchiale

Az asthma a tüdő idült gyulladásos megbetegedése, jellemző rá a különböző anyagokkal szembeni fokozott válaszkészség. Ennek során a hörgők falában levő izomrostok összehúzódnak, sűrű váladék képződik a kislégutakban és a hörgők nyálkahártyája a gyulladás miatt megvastagszik. A három összetevő eredménye, hogy a légutak átmérője beszűkül, a légzés nehezítetté válik.
Az asztmás betegségre jellemző tünetek: köhögés (száraz, sokszor rohamszerű, éjszaka fokozódni szokott), sípolás (a kilégzés során sípoló hangot ad), nehézlégzés (gyors, kapkodó légzés, zihálás), mellkasi szorítás, fáradékonyság.
Elsősorban atópiás egyéneknél alakul ki asztma. Ma a genetikai kutatásoknak köszönhetően számos asztma-gén ismert, amelyek jelzik a betegségre való fogékonyságot. Ha az egyik szülő beteg, úgy 20-40%, ha mindkettő 50-70% az esély, hogy a születendő gyermek allergiás betegségre való hajlamot örököljön. Az általunk befolyásolható környezeti tényezők azonban legalább ugyanilyen mértékben hozzájárulnak a betegség kialakulásához. Ilyen a szoptatás hiánya, a nedves-gombás lakás, az aktív és passzív dohányzás, a légszennyeződés és a városi környezet.
A kezelést elsődlegesen a gyógyszeres kezelés jelenti, amelyet főként a légutakon keresztül juttatunk be. A gyógyszeres kezelés a hosszú távú, a rövid távú kezelést a beteg rohamoldó gyógyszerrel történő ellátását jelenti. A beteg gondozása magába foglalja a beteg oktatását, életmódra vonatkozó tanácsadást. A hosszú távú kezelés a gyulladást csökkenti, megakadályozza a tüdő kötőszövetes átépülését, amely kezeletlen vagy nem jól kezelt esetekben fordul elő és a légzésfunkció maradandó csökkenését okozza. Az asztmás roham során a légutak hirtelen beszűkülnek (az imént említett háromféle mechanizmus miatt), a gyermek először köhögni kezd, majd kapkodja a levegőt, kilégzése sípoló hangot ad. Ha a gyermek sokat mozog, terheli magát, tünetei felerősödnek, könnyebben meghallható a fulladás. A nehézlégzés miatt a légzési segédizmok is működésbe lépnek, a bordák között légzéssel szinkron behúzódások jelennek meg (a gyermek présel, a hasizmok is aktívan részt vesznek a kilégzésben), orrszárnyai szintén a légzéssel együtt mozogni kezdenek. A roham ritkán szűnik magától, súlyos állapotot jelent, leggyakrabban gyógyszeres beavatkozásra van szükség.
A gyógyszerek egy részét a légutakon keresztül juttatjuk a szervezetbe, erre speciális eszközöket alakítottak ki a gyógyszergyártó cégek (babyhaler). Segédeszköz használata nélkül a gyógyszer a szájnyálkahártyán tapad meg, és nem jut le a tüdőbe, így nem tudja a megfelelő hatást kifejteni. A spray használatának helyes technikája a következő: rázzuk fel használat előtt a sprayt, majd illesszük a segédeszközhöz. A toldalék szájrészét illesszük a gyermek szájához, majd nyomjuk le a sprayt, ezután tudja a gyermek a hörgtágító gyógyszerrel telt levegőt belélegezni. Több légvételt követően ismételhetjük az adagot. A beadást követően negyed-fél óra múlva várhatunk javulást. Ha nem észlelünk javulást konzultáljunk kezelő orvosunkkal.
A kezelésben alkalmazott gyógyszerek más-más úton hatnak:
Bronchustágítók: a légutak átmérőjét növelik, leggyakrabban a belélegezhető készítményeket (Ventolin, Buventol,Berodual spray) használjuk, de léteznek szájon keresztül adagolhatók is. (Spiropent oldat, tabletta)
Gyulladáscsökkentők: a megvastagodott nyálkahártyák krónikus gyulladását csökkentik. Ezek a készítmények nagyon fontosak a fenntartó kezelésben, szteroid tartalmuk a rohamok gyakoriságát jelentősen csökkentik. A készítményeket a gyermek általában belégzéssel juttatja a tüdejébe, így a nemkívánatos mellékhatások elkerülhetők. Számos kontrollált vizsgálat kimutatta, hogy indokolatlan az inhalációs szteroidokkal szembeni "fóbia", mert hosszú távú alkalmazásuk során sem volt semmilyen kimutatható mellékhatás.
Leukotrién antagonisták: A kezelés új lehetőségét jelentik.