ALACSONY NÖVÉS EGYÉB OK MIATT
A chronicus veseelégtelenség is a növekedés elmaradásával jár. Ezeknél a gyermekeknél a növekedési hormon kezelés (lásd fentebb), jó táplálás és anyagcsere ellenőrzés mellett a hossznövekedés tartós javulását eredményezi. A növekedési hormon nem jár káros következménnyel a vesére nézve, hasznos vesetransplantatio előtt és a dialysált gyermekeknél. Nem tisztázott, hogy a növekedési hormon tudja-e ellensúlyozni vesetransplantatio után a steroid kezelés növekedés-gátló hatását.
Alacsony növés Turner-syndroma következtében is kialakulhat; ez a genetikus eredetű betegség jellemző olyan phenotypusú nőkben, akiknél minden sejtben vagy a sejtek egy részében észlelhető a teljes X-chromosoma, illetve egy részének hiánya. Az alacsony növés nagyon jellegzetes tünet (az egyéb tüneteket illetően utalunk a Turner-syndroma címre a Chromosoma rendellenességek c. 261. fejezetben). Néha az alacsony növésű és gonad dysgenesissel született leányokban a Turner-syndromára jellemző tünetek közül egy sem alakul ki. Így a chromosoma elemzés hozzátartozik a növekedésben elmaradt leányok kivizsgálásához, különösen akkor, ha a növekedés elmaradásának okát nem sikerült tisztázni.
A Turner-syndromára jellemző alacsony növés nem növekedési hormon hiány következtében jön létre (mint fentebb ismertettük), hanem inkább az intrinsic csontváz fejlődészavarának következtében. Annak eldöntése, hogy kezeljük-e a gyermekeket, nem a növekedési hormon stimulációs tesztek eredményétől, hanem a Turner-syndroma diagnózisától függ. A növekedési hormon 0,05-0,06 mg/kg/nap sc. dózisban hatékonyan növeli a felnőttkori magasságot. A magasságnövekedés mértéke változó, függ attól, hogy milyen életkorban kezdték el a növekedési hormon kezelést, de a betegek többsége csak a normál női tartomány alsó percentil értékeit éri el. A növekedési hormon kezelést addig kell folytatni, míg a pubertas inductiója céljából az oestrogen kezelést meg nem kezdik, általában a 12-13 éves csontkor elérésekor.
Az alacsony növéshez vezető állapotok között megemlíthető még a nem növekedési hormon hiányos alacsony növés (physiologiás alacsony növés), a pubertas alkati késése, intrauterin növekedési retardatio, egyéb chromosomalis, vagy genetikai betegségek (pl. Down-syndroma, Prader-Willi-syndroma [lásd alább], Noonan-syndroma) és egyéb csontrendszeri betegségek, hypophosphatemiás rachitis és a steroid kezelés által okozott növekedési elmaradás. Ezekben az esetekben a növekedési hormon kezelés experimentalisnak tekinthető.
A növekedési hormon iránti érzéketlenség miatt kialakuló növekedési elmaradás esetén (pl. Laron-törpeség) a betegek teste arányos, növekedési hormon szintjük emelkedett, míg IGF-I és IGFBP-3 szintjük alacsony és jellegzetes phenotypusuk van. Az elsődleges eltérés a növekedési hormon receptor vagy az IGF-I synthesisének qualitativ, illetve quantitativ zavara. A növekedés elmaradása súlyos, intrauterin retardatio nincs, craniofacialis eltérések is lehetnek, pl. frontalis dudor, gyengén fejlett orr és lapos szemüregek. Ezek a betegek nem reagálnak növekedési hormon adására, ugyanakkor IGF-I adására növekedésük normalizálódik.
Súlyos emotionalis deprivatio szintén a növekedés elmaradásához vezethet (lásd még a Fejlődési zavarok című 262. fejezetekben) és reversibilis hypothalamicus-hypophysaer működési elégtelenség jellemzi. Jellegzetes az érzelem- és ingerszegény, rendezetlen családi környezet. A gyermekekkel nem foglalkoznak, elhanyagolják vagy bántalmazzák őket. Ha a gyermeket kivonjuk a nyomasztó környezetből, a normális növekedés gyorsan megindul.