CÉRNAGILISZTA FERTŐZÉS
(Enterobiasis; Oxyuriasis)
Az Enterobius a mérsékelt égöv alatt élő gyermekek leggyakoribb parazitája. Előfordulási aránya az egész gyermekpopulációban legalább 20%-os; a gyermekintézményekben gondozott gyermekekben pedig eléri a 100%-ot.
Kóreredet
A fertőzést (pontosabb kifejezéssel élve: a féreg-infestatiót) rendszerint kéz közvetíti; a pete a perianalis tájékról előbb közvetítő tárgyakra (ruházatra, ágyneműre, bútor, szőnyegek, játékra stb.) onnan azután az új gazda szájába kerül, aki azt lenyeli. A levegővel, porral is kerülhetnek féregpeték a száj-garatűrbe, lenyelve pedig a bélrendszerbe. Újrafertőzésre (vagy önfertőzésre) is könnyen nyílik alkalom úgy, hogy a gyermek a féregpetéket ujjaival a perianalis tájékról a szájába viszi.
A parasiták 2-6 hét alatt fejlődnek ivaréretté a gyomor-bélrendszer alsó szakaszában. A nőstény kivándorol a végbéltájékra, hogy a perianalis bőrredőkbe rakja le petéit (többnyire éjjel). A ragadós, enyvszerű anyag, amelybe petéit ürítette, valamint a nőstény férgek mozgása okozza a viszketést. A peték a közvetítő tárgyakon, szobahőmérsékleten három hétig is életképesek maradhatnak. A gyorsan kikelő lárvák visszavándorolnak a végbélbe és a bélrendszer alsó szakaszába (retroinfestatio).
Panaszok és tünetek
A cérnagiliszta jelenléte rendszerint egyáltalán nem okoz panaszt, vagy tünetet. Egyesek azonban végbéltáji viszketést éreznek, és a folytonos vakaródzástól hámfosztott perianalis területek keletkeznek. A cérnagiliszták izgató, irritáló hatása fiatal leányokban hüvelygyulladást is okozhat. A cérnagiliszta fertőzéssel egyébként hasi fájdalmat, álmatlanságot, convulsiókat, és számos más kóros állapotot hoztak összefüggésbe; ok-okozati kapcsolatot azonban nem sikerült igazolni. A féregnyúlvány lumenét elzáró cérnagiliszták olykor appendicitist okozhatnak; a férgek jelenléte azonban véletlen egybeesés is lehet.
Diagnózis
A cérnagiliszta fertőzést akkor lehet a legmeggyőzőbben kórismézni, ha megtaláljuk a mintegy 10 mm hosszú nőstény férget a végbél körüli bőrön (a hímek átlagosan 3 mm hosszúak). A gyermek ágyba fektetése után 1-2 órával lehet a legnagyobb valószínűséggel megtalálni ezen a tájékon a férgeket, vagy az onnan vett kaparékból kisnagyítású mikroszkópos vizsgálattal kimutatni a féregpetéket. Az 50-30 mikrom nagyságú, ovális, vékony héjú petékben helyezkednek el az összegömbölyödött lárvák. A féregpete kimutatására a következőképpen vegyünk mintát: kora reggel, még az ágyban fekvő gyermek végbél körüli bőrredőin végigsimítunk egy kis – nyelvlapoc végére a ragasztós oldalával kifelé erősített – átlátszó ragtapasz csíkot. Ezután az átlátszó ragtapasz darabkát a bőrről lehúzzuk, majd ragasztós oldalával lefelé tárgylemezre helyezzük, és mikroszkóppal vizsgáljuk. Egy csepp toluolt cseppentünk a tárgylemezre a ragtapasz darabka mellé, hogy feloldja a ragasztóanyagot és eltávolítsa a keletkező kis légbuborékokat, melyek zavarnák a féregpeték felismerését. Az eljárást szükség esetén 5 egymást követő nap reggelén meg kell ismételni a cérnagiliszta fertőzés kizárására.
Kezelés
Rendszerint nincs szükség kezelésre, mert a parasita ritkán okoz egészségkárosodást, az előfordulási arány magas és az újrafertőződés nagyon valószínű. A szülők többségét mégis zavarja a fertőzöttség gondolata, ezért akkor is kérik a kezelést, ha gyermekük korábban már többször volt cérnagiliszta fertőzött. A szájon át egy alkalommal adott 100 mg mebendazol (életkorra való tekintet nélkül) az esetek 90%-ában eliminálja a cérnagilisztát (de a petét nem). Ugyancsak 90%-os gyógyulás érhető el az egy alkalommal, szájon át adott pyrantel pamoattal (11 mg/kg adagban; legfeljebb 1 g adható). Ezt az adagot 2 hét múlva meg kell ismételni. Sajnos gyakori a visszafertőzés és újrafertőzés, mivel a peték még a kezelés után 1 héttel is ürülhetnek, s a környezetbe került peték 3 hétig életképesek. Egyetlen családtag kezelése céltalan, hiszen a családi környezetben rendszerint többszörös fertőzöttség áll fenn. A gondos kézmosásnak és takarításnak sincs jelentős szerepe a cérnagiliszta fertőzés megelőzésében és kezelésében.
A viszketés helyileg, a perianalis bőrre (naponta 2-3-szor) alkalmazott krémekkel, kenőcsökkel (pl. karbolos vaselin) csökkenthető.
Visszatérő fertőzés esetén, a családban többnyire csak a következő, igen szigorú szabályok betartása mellett sikerül teljesen kiírtani a cérnagilisztákat: (1) Minden családtag beveszi a pyrantel pamoat terápiás adagját. (2) Minden családtag kiköltözik a lakásból 3 hétre; az a legjobb, ha szabadságra utaznak. A 3 hét alatt minden éjszakát másutt kell eltölteniük (közben ügyelni kell, hogy másokat ne fertőzzenek meg). (3) A második hét végén minden családtagnak ismét be kell vennie pyrantel pamoatot. Nyilvánvaló, hogy ez a kezelés, még ha effectiv is, nem kivitelezhető.